Esélyek, jelöltek
A idei Oscar magyar vonatkozása elsősorban a Saul fiában merül ki, a számunkra legfontosabb film győzelme viszont – szerencsére – szinte biztosra vehető.
Az idei Oscar egy botránytól hangos, de közben a mezőny is erős. Az esélylatolgatások szerint a gála legnagyobb kérdőjele épp a legfontosabb kategória, a legjobb film várományosa. Megnéztük, mely filmek és alkotók számítanak favoritnak, és azt is megmondjuk, kiknek kellene nyerni – utóbbit szigorúan szubjektív szemszögből.
Az amerikai filmakadémia (AMPAS) szavazásának sajátos számtana van, és ez billentheti el a mérleg nyelvét több ugyanolyan jó versenyző közül az egyik felé. A díj nem feltétlenül a legjobb (vagy legalábbis a kritikusok által a legjobbnak ítélt) filmhez vagy alkotókhoz kerül. Nem kritikusok, és nem is sajtósok szavaznak, hanem a hollywoodi filmszakma különböző területeinek képviselői. Az amerikai rendezők, színészek, producerek és írók kamarájának díjai megbízhatóbb előrejelzői az Oscarnak, mint az Arany Glóbusz.
Leonardo DiCaprio és Alejandro González Iñárritu A visszatérő forgatásán
Lássuk a legfontosabb kategóriákat. Valószínű, hogy a legjobb operatőri munkáért járó díjat Emmanuel Lubezki nyeri A visszatérőért (idén zsinórban harmadszor), mivel filmje csordultig van észrevehető vágás nélküli akciójelenetekkel. Szorosabb a legjobb vágás díjáért folyó verseny. Két sokszereplős, így aztán több szálon futó dráma (A nagy dobás, Spotlight – Egy nyomozás részletei) és három akciódús látványfilm (A visszatérő, Mad Max: A harag útja, Star Wars7: Az ébredő erő) vetélkedik. A látványorgiák jobban megérdemlik, bár nem esélytelen a két dráma sem, mivel mindkettő megnyerheti akár a legjobb film díját is. Az eposzok közül a Mad Max: A harag útja nehezebb szülés lehetett, mint a Star Wars7: Az ébredő erő, A visszatérő pedig már túldíjazott lenne, ha az operatőri elismerés mellé ezt a szobrot is elhozná.
Aljas nyolcas
A legjobb filmzene kategória esélyese Ennio Morricone az Aljas nyolcasért, az olasz zeneszerző ugyanis nem sűrűn kapott díjat az amerikaiaktól, mint arra Tarantino felhívta a figyelmet a Golden Globe-on (QT filmjét ráadásul csúnyán aluljelölték). Az Arany Glóbuszt is elnyert Morricone most sem okoz csalódást, bár az Aljas nyolcas egy kamaradarab, ami zene nélkül sem lenne kevésbé hatásos. John Williams dallamai többet dobnak a Star Wars7: Az ébredő erő kalandjain és hangulatán, Jóhann Jóhannsson atmoszferikus és vészjósló zenét írt az aluljelölt Sicario – A bérgyilkoshoz, Carter Burwell pedig fülbemászó, de giccsmentes szerelmi témát szerzett a Carolhoz. Talán csak Thomas Newman nem érdemli meg a díjat a zeneileg nem túl emlékezetes Kémek hídjáért.
Amy – Az Amy Winehouse-sztori
A legjobb dokumentumfilm díjára jelölt öt alkotás közül idehaza csak az Amy – Az Amy Winehouse-sztorit és A csend képét láthattuk, előbbit moziban, utóbbit fesztiválokon. Az Amy a toronymagas esélyes, de aki szeret az esélytelennek szurkolni, az drukkoljon az USA-ban jóval kevésbé népszerű témát feldolgozó A csend képének, ami az indonéziai kommunistaüldözésekről szól. A legjobb kisjátékfilmekkel és rövid doksikkal ellentétben az egész estés animációkból többet is elcsíphettünk a honi mozikban: a Shaun, a bárány, az Anomalisa és az Agymanók mind meglepően jó filmek. A díjat leginkább a középső érdemli meg, de az utóbbi kapja majd, azt ugyanis jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában is. Arra a szoborra pedig inkább a Spotlight a nagy esélyes, mivel ezt díjazta a filmírók kamarája és a brit filmakadémia (BAFTA) is. Jobban megérdemelné ezt a díjat az Ex Machina című sci-fi kamaradráma: a Spotlight hű az alapját képező valós eseményekhez, azaz forgatókönyvét az élet írta, ami Alex Garland filozofikus darabjáról már nem mondható el.
A nagy dobás (The Big Short)
Erősebb a mezőny a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában. Esélyesének A nagy dobást tartják, mivel ez nyerte a forgatókönyvírók kamarája és a BAFTA díját is, viszont e sorok írója szerint a nyomába sem ér a Brooklynnak és a Carolnak. A Brooklyn elképesztő alapossággal és drámaisággal mutatja be a migráció minden örömét és fájdalmát. Egy ír lányról szól, aki New Yorkba költözik a munkanélküliség elől, és először bele kell rázódnia a Nagy Alma pezsgésébe, aztán pedig a honvággyal kell megküzdenie. A Carol szkriptje pedig szinte már túlírt: nehéz észrevenni, hogy mennyire átgondolt, mennyire kreatív. Az egész történet egy flashbackben van elmesélve, ami viszont nem öncélú merengés, hanem a főhős gondolatfolyama, ami végül megszabja a jelenben játszódó finálét is.
Carol Cate Blanchett, Rooney Mara
A Carolból Rooney Mara a legjobb női mellékszereplő díját is megérdemelné. Nem játszik jobban, mint Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas), Kate Winslet (Steve Jobs), Rachel McAdams (Spotlight) vagy Alicia Vikander (A dán lány), viszont talán ő vállalta a leginkább bevállalós szerepet (Oroszországban például hírhedten utálják a meleg témájú filmeket). Merész moziban játszik Vikander is, ő viszont szokványosabb nőfigurát alakít, talán pont ezért is lesz az övé a díj (ahogy sokan jósolják). A gender témájú A dán lányt ráadásul aluljelölték, adaptált forgatókönyvért például akár a díjat sem sajnálnám tőle, mivel képekben meséli el egy gyökeres átváltozás történetét. McAdams és Winslet hozzák a tőlük elvárható magas színvonalú játékot egy-egy teljesen átlagos szerepben, Leigh pedig igazából csak egy szokásosan őrült Tarantino-féle nagy visszatérést mutat be az Aljas nyolcasban.
Egy másik nagy visszatérés nyerheti viszont a legjobb férfi mellékszereplő díját, mégpedig Sylvester Stallone a Creed – Apollo fiáért. Mark Rylance-nek lehet még esélye a Kémek hídja finoman komikus mellékszerepéért, a BAFTA-díjat is ő kapta. E sorok írójának Mark Ruffalo modoros a Spotlightban, Christian Bale számára pedig rutinmunka lehetett A nagy dobás, akit viszont talán többre kellene taksálniuk az esélylatolgatóknak, az Tom Hardy (A visszatérőben egy túlélőművész prémvadász szerepében). Talán még jobban is játszik, mint DiCaprio, de nem ő evett nyers májat és aludt lóban.
A legjobb női főszereplő díjára Brie Larson a legesélyesebb, és kiérdemelte. A két szoborral már büszkélkedő Blanchett szinte ugyanazt a karaktert játssza, akit Woody Allennél a Blue Jasmine-ben, az egyszeres Oscar-díjas Jennifer Lawrence-t pedig ezúttal cserben hagyta a rendezője, az amúgy ritkán hibázó David O. Russell (a Joy cselekménye igen szeszélyes). A 70 éves Charlotte Rampling ugyan remekel, de egy visszafogott kamaradrámában teszi ezt (45 év), Saoirse Ronan pedig gyakorlatilag önmagát alakítja a Brooklynban, azaz egy fiatal, megszeppent ír naivát. A szoba ezzel szemben nem működne egy remek alakítás nélkül, mivel hősnője a film javában a címszereplő helyiség foglya.
DiCapriónak már jó ideje tartozik egy díjjal az akadémia, és roppant ambiciózusan jelentkezett be érte A visszatérő hírhedten megterhelő főszerepével. Már csak a testi épsége iránti aggodalom miatt is meg fogja kapni. Így talán visszafogottabb szerepeket is vállalhat majd a jövőben, bár azért így sem üdvös az üzenete ennek a díjnak: ezentúl majd mások fognak túlélő valóságshow-ba illő kaszkadőrmutatványokat bevállalni, ezzel kvázi zsarolva az akadémiát, éhségsztrájkolva a szobrocskáért. Alejandro G. Iñárritu szándékosan kerekített sztárjának olyan rémálommá váló forgatást, amilyenbe az Aguirre, Isten haragja vagy az Apokalipszis most készítése az alkotók szándéka nélkül fordult anno.
Megkockáztatom, az idei gála olyannyira Leo totális győzelméről fog szólni, hogy A visszatérő nyer a legjobb rendezésért és a legjobb filmért is. Az sem biztos, hogy ezzel túl lenne díjazva a film, mivel a direktornak járó elismerést egyértelműen megérdemli Iñárritu, még akkor is, ha tavaly is ő nyert. Ő hozta el a rendezők kamarájának díját is. Tom McCarthy (Spotlight) és Adam McKay (A nagy dobás) felhőtlen vígjátékokat is rendeztek korábban, és mindkettőjük új filmje sztoriorientált, ellentétben a képekben mesélő A visszatérővel. Lenny Abrahamson csak A szoba harmadik legfontosabb alkotója a regényíró, Emma Donoghue és Larson mögött, George Miller pedig hiába rendezett ugyanolyan pazar vizuális orgiát, mint Iñárritu, a Mad Max: A harag útja csak a kritikusok kedvence.
Spotlight Michael Keaton, Rachel McAdams
Az esélylatolgatások újabban A nagy dobás végső győzelmét jósolják, mert ezt díjazta a producerek kamarája. Hiba lenne, ha ez kapná a legfontosabb díjat: dokumentumfilmet érdemlő téma feldolgozása, oda nem illő vígjátéki elemekkel. Bale karaktere például nem is találkozik a többi főhőssel, hol itt a dráma? Mind A nagy dobás, mind A visszatérő témája életbevágóan fontos: előbbi újabb gazdasági világválságot vizionál, utóbbi pedig nem csak antikapitalista, de környezetvédő is egyben, mivel indiánok lakta romlatlan vadonban játszódó. Esélyes a legjobb film kategóriájában a színészközpontú, ennek megfelelően az aktorok kamarájától a legjobb színészgárdáért járó díjat elnyert Spotlight is, de a három fő favorit közül A visszatérő a legesszenciálisabb filmélmény. A Mentőexpedíció című tüneményes sci-fi komédiának nincs sok esélye, és nem rúg labdába A szoba, a Kémek hídja, a Brooklyn és a Mad Max: A harag útja sem, bár az utóbbi kettő megérdemelné a díjat. A Brooklyn forgatókönyvírásból, a Mad Max akciórendezésből mesterkurzus.
A Golden Globe-díjas és Oscar-díjra jelölt Saul fia alkotói, Nemes Jeles László rendező és Röhrig Géza főszereplő a cannes-i díjátadón Fotó: Mozinet
A idei Oscar magyar vonatkozása elsősorban a Saul fiában merül ki, a számunkra legfontosabb film győzelme viszont – szerencsére – szinte biztosra vehető. A legtöbben Nemes Jeles László filmjét jósolják nyertesnek, és nehéz velük vitatkozni. Egyedül a francia Mustang boríthatja fel a papírformát, a többi három film mintha jelölést is csak udvariasságból kapott volna (Theeb, A kígyó ölelése, Háború). A Golden Globe-on csak a Saul fia és a Mustang jutottak be a legjobb öt közé, a többi három nem. A hazánkban forgatott Mentőexpedíció pedig egyaránt jelölték legjobb látványvilág, vizuális effektek, hangvágás és hangkeverés kategóriában, bár az efféle technikai díjakra valamivel esélyesebbek az olyan akciómozik, mint a Mad Max: A harag útja és a Star Wars7: Az ébredő erő.
A Saul fia a Magyar Film Adatbázison
