2016
Megkérdeztük kritikusainkat, melyik magyar színházi előadást találták legjobbnak, legfontosabbnak 2016-ban. Alább közöljük az összesített listát.
Galilei élete, Nemzeti Színház, rendező: Zsótér Sándor
Férfitest feszül férfitestnek, erő küzd erő ellen – mindez akár le is képezheti a Galilei-per eseményeit. Ugyanakkor van egyfajta intim jellege. Ahogy az egész előadásnak. Mintha olyasmit látnánk, amit nem szabadna. Lesütött szemmel pillantunk bele a minket körülölelő valóságba. /Kállai Katalin: Gyermeki énünk néma sikolya/
Egy őrült naplója, Orlai Produkciós Iroda, Füge, Katona József Színház, Jurányi Ház, rendező: Bodó Viktor
Bodó rendezői kézjegyei éppúgy markánsan rajzolódnak ki az előadásból, mint Keresztes színészi profizmusa, testi-lelki hajlékonysága, szellemének virtuozitása, fürge játékossága, végletessége és végtelensége /Kovács Dezső: A szétesés magasiskolája/
Kivilágos kivirradtig, Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Rusznyák Gábor
Rusznyák úgy játszatja a Móricz-szöveget, hogy a szimultán jelenetek és az anekdoták tökéletesen illeszkednek egymáshoz… Az együttes játékot ritkán tapasztalható harmónia jellemzi. Puzzle darabjai gyanánt illeszkednek egymáshoz és erősítik egymást a jobbnál-jobb alakítások. /Szekeres Szabolcs: Dialógok az antiszemtizmusról/
A mélyben, Kolozsvári Állami Magyar Színház, rendező: Yuri Kordonsky
A mélyben egy összeomlás szélén álló világot ábrázol. A szereplőknek nincs otthonuk, családjuk, pénzük, nincsenek létfenntartási eszközeik, nincs munkájuk, jövőbe vetett reménységük, szó szerint semmijük nincs, a legvégső határon vannak. A mélyben Isten nem igazán van jelen… /Részlet Yuri Kondonsky írásából/
A bajnok, Katona József Színház, rendező: Pintér Béla
Pintér orbitálisan ráhangolódik az eredeti mű érzelmi vonulatára. Hideg és meleg, oda és vissza, oda és vissza, az agyvelő nyiszatolása, tűszúrás, kardvágás, egyéb lelki kínok, a vágy tengerének kéjes hullámzása, továbbá fojtogató harag, őrjöngő féltékenység, váltakozva a másik iránti közöny hányingerig fokozódó undorával. /Kállai Katalin: Buja ölelkezés a korral/
Mesél a bécsi erdő, Örkény Színház, rendező: Bagossy László
A felvonásról felvonásra komoruló produkció a némafilmek szenvtelen eszköztárától tart a népszínmű harsányabb világa felé. A színészek játékában ezért az első felvonásban kevesebb a gesztus, redukáltabb a mozgás, ám annál intenzívebb a szövegmondás, ez utóbbit jótékonyan segíti a dráma új fordítása. /Szekeres Szabolcs: Langymeleg massza/
Úrhatnám polgár, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendező: Sardar Tagirovsky
A formátumos és látványos teatralitás segítségével teremti meg Sardar Tagirovsky azt a kontextust, amelyben a szokottnál mélyebben és komorabban értelmezheti a komédiát. /Urbán Balázs: A tetszeni vágyás színháza/
Szavaztak: Gabnai Katalin, Kállai Katalin, Kovács Dezső, Stuber Andrea, Szekeres Szabolcs