Top 7 irodalom

|

2016

Megkérdeztük kritikusainkat, melyik irodalmi művet, könyvet találták legjobbnak, legfontosabbnak 2016-ban. Alább közöljük az összesített listát.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér. Magvető

„Mindnyájan mélyen benne éltek már a félelemben” – szól az Aki bújt, bújt –„, hogy ha kimennek, ők lesznek a következők, akiket megerőszakolnak, meggyilkolnak, meggyaláznak, eltüntetnek, hogy még nyom se marad utánuk…” Aztán a félelem és a meglepetés átadja a helyét a fásultságnak és beletörődésnek. /Evellei Kata: Godot halálára várva/

Dante: Isteni színjáték. Nádasdy Ádám fordítása. Magvető

Dante Alighieri

A mű sikere Nádasdy Ádám zseniális fordításának köszönhető: A Commedia kötött versformáin bátran átlépve élvezetes, köznapi nyelven meséli Dante, Vergilius majd Beatrice hármas világban tett kalandjait. Végre levegőhöz jutsz: mintha mai regényt olvasnál. /Almási Miklós/

 

Rainer Maria Rilke: Levelek, I-IV. kötet. Fordította: Báthori Csaba. Cédrus Művészeti Alapítvány-Napkút Kiadó

Az, aki lemondott a birtoklás biztosítékairól (s még a szerelemnek is olyan szerepet utalt volna: legyen az két ember őrködése egymás magányossága fölött, s a birtoklásnak még árnya se férhessen hozzá), aki fölhagyott legszemélyesebb családi kötöttségeivel, aki adódó emberi-baráti viszonyaiba is a distancia szelepeit iktatta, aki a tájakban is a személytelenül föltárulkozó arányokat kereste: mindig azt tanulta és kereste, hogyan lehet a statikus körülményekben irányokat megpillantani s a nehézkes létezésből távlatos menetelést kialakítani. /Báthori Csaba: A peregrinus magánya. Részlet. Rainer Maria Rilke: Levelek. IV. 1923-1926, 2513. o./

Térey János: Őszi hadjárat. Jelenkor

Az imponáló formakészség és formai tudatosság, a lírai világ határozott epikus ívekre feszülő megkomponálása, a múlt és a jelen összecsendítése, olykor drámai, olykor érzelmesebb dinamikájú ütköztetése, a legkülönbözőbb nyelvi regiszterek megszólaltatásának elegáns nemegyszer ironikus, szatirikus könnyedsége Térey Jánost a kortárs magyar líra megkerülhetetlen szerzőjévé emelte. /Részlet a kötet ajánlójából/

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető

Hihetetlen, hogy lehet egyszerre kettőnek lenni, nem panaszolkodni (pedig fáj), viccelődni – olvasóval, orvossal, nőkkel. Na meg obszcénnek lenni. Ez utóbbit könnyebben értem: a szentségelés hozzátartozik a kórházi macerához. /Almási Miklós: Szorongások cédulái/

Ulickaja, Ljudmila: Jákob lajtorjája. Magvető

A felvetett DNS-metaforát az írónő is megerősítette, kiemelte az öröklődés alakító szerepét… A családok történetei az örökölt mintákban már eleve meghatározottak, tehát végső soron biológiai kódjuk és sorsuk, az elmesélhető történetük mélyen összefügghetnek – „Ismerjétek meg, meséljétek el a családotok történetét” /Bödecs László: Összefonódó spirálok/

Gyáni Gábor: A történelem mint emlék(mű). Kalligramm

Az egyik álláspont (L. O. Mink) szerint az esemény nem előzi meg a róla szóló narratív beszédet, vagyis a történetet az elbeszélő „csinálja”. A másik, ehhez közeli álláspont (Hayden White) szerint az események kaotikus sokféleségében a történész csinál rendet, narratívvá alakítja azt, ami a maga nyers formájában majdnem, hogy irracionális. /Almási Miklós: A történész és tudományának önreflexiója/

Top 7 film

Top 7 színház

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: