2016
Megkérdeztük kritikusainkat, melyik Magyarországon bemutatott filmet találták legjobbnak, legfontosabbnak 2016-ban. Alább közöljük az összesített listát.
Ernelláék Farkaséknál, rendező: Hajdú Szabolcs
A gesztusok, a megnyilvánulások, a dialógusok, az érzelmi kitörések, elszólások és tettetések, de még a hosszú, kínos csendek is úgy hatnak, mintha az valóban a szereplők lelkének mélyéből jönne. És nem is hiába, hiszen a rendező saját családtagjaival és barátaival forgatott és bevallottan gyúrta bele magukat, saját gondjaikat ebbe a másfél órás drámába. /Steinmacher Kornélia: Családi (v)iszonyok/
Tiszta szívvel, rendező: Till Attila
Az alkotók a nevettetés legkülönbözőbb formáival élnek, ontják ránk az alpári humor teljes eszköztárát is, aminek azonban sosem válik céltáblájává maga a mozgáskorlátozottság. Rengeteget nevetünk, de nem rajtuk, hanem azon, ahogy a világ hozzájuk viszonyul, ahogy velük bánik: hol nagyon ostobán, hol érzéketlenül, hol tapintatlanul, hol túlságosan is tapintatosan. /Steinmacher Kornélia: A film, ha lelke van/
A martfűi rém, rendező: Sopsits Árpád
Nem tértem el alapvetően a valóságtól, pusztán a fantáziámmal egészítettem ki azt, amit nem tudunk a történtekről. Hogy például hogyan beszélhetett a gyilkos a feleségével. Annak idején lehetett volna erről a témáról dokumentumfilmet is csinálni, de akkor nem engedték. A filmemnek a műfaja az, hogy „így is történhetett”. Nem „igaz történet”, hanem igaz történet alapján. /Részlet Csiger Ádám Sopsits Árpáddal készített interjújából/
Aljas nyolcas, rendező: Tarantino
Tarantino sebészi pontossággal határozza meg, hogy meddig lehet feszíteni a húrt. Remek a kompozíció, megfelelően összeillesztett, elrendezett részletek, meglepő fordulatok még az „eseménytelenségben” is. /Steinmacher Kornélia: Türelemjáték/
A szobalány, rendező: Park Can-wook
Lehet azzal védeni, hogy a napi szexualitás életünk lényegi meghatározója, s mint ilyen vastagon beletartozik – már ősidőktől fogva – a legmagasabb művészet végletekig kifinomult tematikájába, ám ugyanakkor nem lehet nem tudomásul venni, hogy a szexualitás intim terébe való – hosszú, minden részletre kiterjedő, alapos – bekukkantás (sok) minden olyasmit elfed, de legalábbis felülír, ami a filmvásznon kevésbé intenzív művészi erővel jelenik meg. /Kállai Katalin: Játsszunk szobalányost?/
A film adatlapja a Magyar Film Adatbázison
Olli Mäki legboldogabb napja, rendező: Juho Kuosmanen
A film adatlapja a Magyar Film Adatbázison
Sing Street, rendező: John Carney
Conor története azt példázza, hogy a felnőtté válás titka az, hogy „tökéletlenül” kell felnőnünk. Mert mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megőrizze szívében a gyermeki hitet: mert ha a felelősségteljes felnőtt nem hordoz magában egy darabot ebből az irracionálisnak tűnő látásmódból, akkor sosem lesz esélye egy nagyobb kitörésre. Olyanra, amihez esetleg az anyagi javak mellett boldogság is jár. /Steinmacher Kornélia: Dühöngő ifjúság/
Szavaztak: Csiger Ádám, Kelecsényi László, Kovács Bálint, Steinmacher Kornélia