Szétszaladtak a lovak

|

Filmtettfeszt 2022

Idén 22. alkalommal került megrendezésre Erdély magyar filmeket bemutató fesztiválja, a Filmtettfeszt. A fesztivál központi helyszíne idén is Kolozsvár volt ugyan, de a kincses városon kívül még tizennyolc erdélyi helységnév szerepel a programban, és nem csupán megyeszékhelyek, ahová előbb-utóbb csak eljut a magyar filmek egy része, hanem elvétve falvak is, mint például Bihardiószeg.

Képek forrása: Filmtettfeszt – Facebook

Igaz, egyes településekre nem okt. 5-9. között, amikor a kolozsvári események zajlottak, hanem egy hétre rá jutnak el a fesztiválfilmek – pontosabban egy részük.

A fesztivál komoly előnye, hogy általában mind a filmek, mind a kísérőprogramok ingyenesek, illetve az is, hogy zömmel a román közönség számára is elérhetőek, hiszen a szervezők gondoskodnak arról, hogy a fesztiválnak kultúraközvetítő szerepe is legyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy kardlapoztatni kellene a rendezvényekre felgyűlt és a moziba akár betörni is kész tömegeket. Ezért talán legközelebb akár erősebben is rá lehetne lépni a promótálás gázpedáljára.

Pláne, hogy a kolozsvári fesztiválhelyszínek köpésnyi távolságra estek a belvárosban zajló városnapok programsorozattól, melyek igencsak kitéptek a fotelekből egy halom helybelit. Így meglehet, ha a nép jobban értesül arról, hogy a belvárosi mozik román felirattal ingyenesen vetítik a magyar filmeket, benéznek egyre-egyre. Persze lehet, hogy akkor sem. De ez legyen majd akkor a jövő zenéje.

A filmes kínálat mellesleg igen színesre sikeredett. Hiszen olyan, éppen a hetekben Szarajevóban debütált és Magyarországon is csak a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon vetített, tehát forgalmazásba még nem került alkotást is bemutattak, mint Szakonyi Noémi Hat hét című filmje.

Hat hét

Az alkotás nem mellesleg a miskolci CineFest nagydíját, a Zukor Adolf-díjat is elnyerte. Mint ahogy lement Kolozsváron a CineFest tavalyi fődíjasa is, a Külön falka. Hála érte. De a válogatók Dobó Kata és Gulyás Buda rendezését, az El a kezekkel a papámtól című filmet ugyanúgy beemelték a kínálatba, mint például a Fazekas Máté-féle Kilakoltatást, a Szabó Győző önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült Toxikomát vagy Eperjes Károly első rendezését, a Magyar Passiót is. Szóval, volt itt minden, amit a vevő csak kíván.

A filmek egynémelyike után közönségtalálkozó keretében kerülhettek közelebb a nézők a forgatásokat övező körülményekhez. Így rendezők, forgatókönyvírók és színészek is, mint például az első nagyjátékfilmje, a Hat hét főszerepét játszó Román Katalin is cseveghetett a kolozsvári közönséggel. Miként a Sundance Filmfesztivál első magyar versenyfilmjének, a Szelídnek a rendezője, Csuja László is.

Ám nem csak magyarországi, hanem erdélyi filmkészítők is terepet kaptak a fesztiválon, mint például A szocializmus hátsó bejáratát rendező, a székelység-sztereotípiáknak megfelelően szűkszavú Csibi László. Igaz, ezen a találkozón az elismert nyelvész, Szilágyi N. Sándor is vendég volt, akitől elragadni a szót nem is nagyon illett, és nem is nagyon lehetett. Ő a kommunista Románia magyar sajtójának helyzetét taglaló dokumentumfilm pódiumbeszélgetését rengeteg anekdotával és adalékkal színesítette.

Voltak a fesztiválon retrospektív vetítések is. Találkozott a kolozsvári közönséggel példának okáért Rózsa János és Halász Judit, akik nem csupán házastársak, hanem alkotótársak is egyben. Ennek örvén levetítésre került Szabó István 1970-es filmje, a Szerelmesfilm, illetve Rózsa János 1976-os Pókfocija is. Mindketten sziporkázó egyéniségek – ilyenkor a moderátornak nehéz dolga van, mert leginkább csak annyi a szerepe, hogy visszafogja az egész lényéből sütő alázatot és tiszteletet.

Halász Judit és Rózsa János

Jelzem, az idei Filmtettfeszten levetítették az Eszkimó asszony fázik című Xantus János-filmet. A vetítést követően találkoztam a kolozsvári alternatív kulturális élet néhány felpezsdítőjével, akiknek nagyon jólesett, hogy végre a moziban láthatták Méhes Mariettát, Víg Mihályt, a Trabant zenekart meg a lepattantan is szép Budapestet. Egy elmaradt moziélmény pótlása volt ez, hiszen 1984-ben, Romániában korántsem volt olyan a helyzet, hogy a filmszínházak egy ilyen magyar filmet levetítsenek. Kár, hogy a mostanában a magyar mozikban futó Víg Mihály-portrét, az Ott torony volt-at a szervezők nem hozták el, mert szépen illeszkedett volna ehhez a filmhez. Helyette volt a Papp Gábor Zsigmond-féle Bereményi kalapja, ami nem pont ez a generáció, de azért megtette egynek.

Két mesterkurzus is futott az idei Filmtettfeszten. Az egyik meghívott Gazdag Gyula volt. A Hosszú futásodra mindig számíthatunk, a Sípoló macskakő, a Határozat és számos egyedi hangvételű játék- és dokumentumfilm szerzője, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem oktatója számomra felettébb emlékezetes előadást tartott, amelybe saját filmkészítési és oktatói tapasztalatait is beépítette. Kiemelendő, hogy a hetvenöt éves alkotó az egész előadás során nyitott volt a hallgatósággal való párbeszédre, sőt, még utána is. Jó volt megismerkedni vele.

Bereményi kalapja

Illetve mesterkurzust tartott Csupó Gábor is, akinek a szereplése könyvbemutatóval volt egybekötve. A Pannónia Filmstúdió egykori fázisrajzolója, aki egy kalandos disszidálás után A Simpson család című sorozattal szerzett magának világhírnevet, a róla szóló könyvet propagálta. A Kollarik Tamás és Dr. Takó Sándor által jegyzett könyv címe, a Csupó Gábor — A Pannónia Stúdiótól a hollywoodi csillagig annak is sokat sejtető lehet, aki nem ismerte eddig Csupó munkásságát.

Az idei Filmtettfeszten sem maradt el a díjátadás ceremóniája. A Sárga Csikó-díjat (melynek nevét épp egy Janovics-film ihlette) idén Hatházi András kapta. A díj „tisztelgés egy-egy kiváló erdélyi filmes szakember vagy művész tehetsége és elhivatottsága előtt”. Hatházit oktatói tevékenysége, színpadi munkái és filmszerepei egyaránt érdemessé teszik a díjra. A román és a magyar filmes közegben is otthonosan mozog. Sokszor mellék- vagy epizódszerepeket fogalmaz meg és teszi emlékezetessé azokat. A Valan – Az angyalok völgye vagy a mozik műsorán futó Zanox — Kockázatok és mellékhatások is bizonyíték erre.

A díjazottak

A Fám Erika-díjat a gálán idén a debreceni Váró Kata vehette át. Az elismerést „a Filmtett Erdélyi Filmes Portál egy-egy kiváló, évek óta hűséges, gazdag szerzői portfólióval rendelkező külső munkatársa” kapja. Továbbá értékelt a Filmgalopp zsűrije is. „A verseny célja évről évre fiatal, erdélyi, magyar tehetségek felkutatása, filmjeik bemutatása a szakma és a nagyközönség előtt, elbírálásuk egy szakmai zsűri által” – olvasható a fesztivál oldalán. A Filmgalopp fődíját megosztva kapta két rövidfilm, Nagy Márton Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon és Farkas Ágnes Anna Játsszuk tovább című alkotása. A fődíj egymillió forint volt, melyet a Nemzeti Filmintézet ajánlott fel.

Mindkét fiatal rendező a kolozsvári Sapientia Tudományegyetemen tanult. Ha valaki nem tudná: a városban két magyar nyelvű filmes képzés is zajlik, egyetemi szinten. Ennek folytán számos oktató és kutató vehetett könnyen részt a város valamikori neves rendezője és intézményalapítója, Janovics Jenő előtt tisztelgő, Janovics 150 című konferencián is, amelyet a másik filmes képzést nyújtó intézmény, a Babeș—Bolyai Tudományegyetem oktatói szerveztek. Az előadók során végigtekintve mindenképpen megemlítendő, hogy sokan voltak, akik bár erdélyi illetőségűek, de mára inkább a magyarországi egyetemi vagy szépírói közegben találták meg a helyüket. Ekképpen a konferenciának volt némi hazatérés-jellege, ami szépen rímelt a tágabb közegben is komoly elismertségnek örvendő Janovics erdélyiségére, kolozsváriságára.

CÍMKÉK: