Fél-exkluzív moziünnep

|

 CineFest 2022

A CineFest Nemzetközi Filmfesztivál 18. felvonása már sokkal kevésbé az exkluzivitása miatt vonzó, mintsem amiatt, hogy azon ritka alkalmak egyike, amikor egy hétig csak a jobbnál jobb filmeknek szentelhetjük a figyelmünket.

CineFest 2022 zsűri – fotók: CineFest Facebook

A fesztiválközegről még mindig nem mondhatjuk el, hogy teljesen felépült a lezárások jelentette sokkból: amikor hirtelen a 2020-as, 2021-es alkalmakat törölni kellett, vagy éppen virtuális közegbe helyezni, az egyben komoly kihívás elé állította a fesztiválok öndefinícióját is: vajon a vörös szőnyeges bevonulások, sztárparádék, a néhány kiváltságos számára elérhető vetítések vagy az ott látható filmek jelentik ezen események esszenciáját?

Ezzel párhuzamosan eltelt két év, amikor a nézők egyre inkább rászoktak arra, hogy a kanapéjukról ki sem mozdulva fogyasszanak mozgóképeket, és bár például a Top Gun: Maverick bombasikere a mozis ökoszisztéma néminemű helyreállását jelzi, a közép- és kis költségvetésű produkciók alaposan megszenvedni látszanak ezt az átalakulást. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy éppen ezeknek a műveknek nem nyílt anyagi lehetősége arra, hogy igen költséges COVID-óvintézkedések mellett folytassák a munkát, így nézve tehát valamennyire még 2022 fesztivál-merítése is foghíjasnak minősül.

Vesper

Némileg ez lehet a benyomásunk a CineFest mezőnyét nézve is: míg éveken keresztül természetes volt, hogy az összeállítást a hazai mozikban csak fél-egy év múltán elérhető Whiplash, A vademberek hajszája vagy a pár vetítést leszámítva be sem mutatott A világítótorony kaliberű címek erősítsék, amelyek miatt önmagában is megérte akár Budapestről is elutazni. 2021 után idén is sokkal szürkébbnek tűnik az összeállítás.

Különösen akkor, ha az őszi premiernaptárat is a fejünkben tartjuk, hiszen míg régebben sokszor éppen a kiváló fesztiválszereplés győzte meg a forgalmazókat az adott mű piacképességéről, idén már most tudható a legtöbb résztvevőről (köztük a talán a legnagyobb durranásnak minősülő, Cannes-ból a Legjobb rendező díjával távozó A titokzatos nőről), hogy valamely művész-disztribútor kínálatában szerepelni fog november-decemberrel bezárólag.

Magasságok és mélységek

Szintén nem az exkluzivitás érzetét kelti, hogy a magyar produkciók közül a Magasságok és mélységek a fesztivál után pár nappal, a Nyugati nyaralás pedig egyenesen az esemény ideje alatt debütál országosan (egyben kicsit mintha ezzel is szerették volna letudni a meghívott alkotók kvótáját). Ez részben természetesen egy globális folyamat eredménye is: egyre szűkül az az ablak, amikor egy patinás műre már az A-kategóriás fesztiválok után, de még egy streaming- vagy videotéka-premier előtt lehet lecsapni: tavaly például a későbbi Oscar-győztes CODA már hetek óta elérhető volt az AppleTV+-on, mire eljutott Miskolcra is.

Így azonban sokkal könnyebb bizonyos filmélményekről lemondani, amire rá is kényszerülünk, hiszen a CineFest továbbra is egy 24 órás sávba tömbösíti egy adott produkció vetítéseit, azaz, ha nem áldozunk bő egy hetet a rendezvényre, akkor csak egy meglehetősen limitált kínálatból válogathatunk, ahol egy lekésett premiert csak valami más kárára tudunk bepótolni.

A Nyugati nyaralás stábja Miskolcon

Ezt súlyosbítja az is, hogy tavaly óta a megszokott filmenkénti kettő ismétlésből már csak egy maradt: szervezői szempontból logikus, hogy a többnyire foghíjas sorokkal futó késői vetítéseket elhagyták, azonban messze a leghangulatosabb pillanatai voltak a fesztiválnak, amikor hol egy maroknyi filmőrülttel, hol egy csapat szombati esti programot kereső gyanútlan gimnazistával ült be az ember egy thaiföldi dráma éjszakába nyúló előadására.

Praktikus szempontokat nézve pedig nemcsak sokkal nehezebb kialakítani a saját programunkat, de egy hétvége alatt számszerűleg is kevesebb mozgóképet tudunk megtekinteni, hiszen a szokásos négy-öt helyett már csak három vetítésből áll egy nap.

Persze mielőtt leírnánk a CineFestet annyival, hogy fesztivál helyett egyre inkább egy forgalmazói promóciós esemény képét kezdi magára ölteni, ne feledjük el, hogy a legnagyobb riválisnak számító Titanic Filmfesztivál úgy tűnt el nyomtalanul a COVID alatt, hogy már előtte is látványosan küszködött a fennmaradásért: 2019-ben a szokásos tavaszi időpontot őszire cserélték (csúsztatták), az Artmozi-hálózat termeit pedig a Francia Intézetre, és a korábbi durván két hetes terjedelem is megfeleződött. Soha nem fogjuk megtudni, hogy hogyan festett volna a Titanic jövője, ha nincsenek az országos lezárások, mindenesetre honlapjuk már nem él, utolsó kommunikációjuk (Facebookon) a világ felé, hogy a 2020 őszére tervezett kiadás a COVID okán elmarad.

Hat hét

Erre tekintettel már az is kisebb csoda, hogy a CineFest változatlan formában létezik, és a kurátorok tulajdonképpen remek munkát végeztek, hogy a mezőnyön sem érződik komoly minőségi esés: bár egy-két kötelezőnek érződő címet (például az erdélyi etnikai konfliktusokkal foglalkozó új Mungiu-rendezést, az R.M.N.-t) és a már említett húzóneveket mindenképpen hiányolhatjuk a felhozatalból, összességében idén is elmondható, hogy Berlin és Cannes legjobbjai ismét ott vannak a CineFesten, a legígéretesebb magyar újdonságokkal, egy-két amerikai független gyöngyszemmel, egzotikus ázsiai produkcióval vagy éppen a zsáner- és művészfilm határait elmosó alkotással (és nem egy esetben azok alkotóival) megtámogatva.

A fesztivál körülményein sem látszik változás: továbbra is változatos programok, rutinos szervezés kísérik a vetítéseket, amelyek annak dacára is javarészt telt házzal mennek, hogy második éve már egy jelképesnek mondható jegyárat kell kifizetni a nagyjátékfilmek megtekintéséért. (Igaz, valahol hiányzik a sorban állás izgalma, a lépcsőn is ülő nézőkkel kialakuló telt házak szimbolikája, még ha egyszerűbb is ezek konfliktusaitól mentesen fesztiválozni.)

Hétköznapi kudarcok

A 18. CineFest tehát talán egy fokkal kevésbé exkluzív, kevésbé patinás, mint a korábbiak, de egyre profibb rendezvény képét kezdi magára ölteni – pont egy olyan eseményét, amelyre már nem feltétlenül azért zarándokolunk el, mert csak itt van esélyünk elkapni egy-egy díjnyertes darabot.

CÍMKÉK: