Így fogadták a Barbie-t világszerte
A magyar mozikban július 20-án, az Egyesült Államokban 21-én debütált az élőszereplős Barbie-film. Greta Gerwig alkotása az év meglepetése lett: a nézők imádják, a kasszáknál pedig már átlépte az egymilliárd dollárt a globális jegybevétel. De mi a Barbie-mozi sikerének titka? Hazai és nemzetközi filmes kritikákban kerestük a megfejtést.
Beszédes számok
A Barbie-ról valószínüleg már az is hallott valamit, aki egyáltalán nem érdeklődik új filmek iránt, ami nem is csoda: már a mozikba kerülésének első hétvégéjén több mint 111 ezer honfitársunk volt rá kíváncsi. A Filmforgalmazók Egyesületének summája szerint a mai napig 864.233.520 forintot termelt a hazai piacon a pink képfolyam, ami kimagasló eredménynek számít – ez augusztus első hétvégéjéig összesen 437.608 nézőt jelent.
A fentebb említett csodálkozásra okot talán az adott, hogy a felületes szemlélő azt gondolhatta, hogy a címe alapján ez egy rétegfilm, ráadásul mint olyan, sokakat bizonyára el is idegenít a gondolattól, hogy pénzt adjanak ki rá. Természetesen aki már látta az előzetest vagy érzékelt valamit a film kreatív marketing kampányából, az sejthette, hogy a Margot Robbie és Ryan Gosling főszereplésével készült alkotás egy nem szokványos, legalábbis nem a neve alapján megítélendő produkció lesz.
Jelenleg úgy néz ki, hogy a Barbie popkultúrális jelenséggé nőtt és beszéd-, olykor pedig botránkozásra okot adó téma maradt hetekkel a bemutatója után is. De milyen megfejtéseket kínáltak a Greta Gerwing által rendezett és Noah Baumbachal közösen írt film sikerére a kritikák?
Barbie majdnem teljesen rózsaszín a nagy lapok hasábjain is
Természetesen a Barbie-őrület a tengerentúlról indult: az előzetes kritikák ráerősítettek a várakozásra és ez a trend Amerikával csaknem egyidőben elérte Európát is, a kritkák pedig jellemzően elismerően nyilatkoztak a filmről. Ezt szépen mutatja a kritikusok véleménye alapján pontrendszert alkotó Rotten Tomatoes értékelése is, ahol a film egy büszke 88%-ot tudhat magáénak. Nem csoda, hogy az előzetesek által már bevonzott közönség széles körben bizalmat szavazott a Barbie-nak.
A Time magazinban Stephanie Zacharek azt írja, hogy Greta Gerwing törekvése az volt, hogy kiaknázza a Barbie babában rejlő komplex lehetőségeket – mindezt úgy, hogy közben egy okos, vicces és a szemnek kedves világot épít köré. Amellett, hogy dicséri az alkotókat és kiemeli a Robbie-Gosling páros játékát, és azt is megállapítja a végkifejlet kapcsán, hogy “A Barbie valószínűleg feminista film, de csak akkor, ha tágan értelmezzük ezt a jelzőt. A cselekmény kulcspontja, amikor Barbie Pinikkióként vagy Bársony Nyusziként maga mögött hagyja művi világát és ‘valódivá’ válik. Ez javulás a régi életéhez képest, de hogyan lehetünk ebben teljesen biztosak?”
Ann Hornaday a Washington Post hasábjain közölt írásában szintén kiemeli a feminista értelmezéseket, de felismer és felsorol rengeteg elmés filmes utalást is Tarantino Volt egyszer egy… Hollywood-jától kezdve a Toys Story-n át egészen a nyilvánvalóan és tisztelegve parafrazált 2001: Űrodüsszeiáig. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy a Barbie beszédmódja, kiszólásai, és úgy egyáltalán a kavalkádja olykor disszonáns filmélményt eredményez, de “többnyire eléri a kellemes egyensúlyt a butaság és komolyság között; gondoskodik arról, hogy tisztelegjen Barbie leghíresebb jelmezei előtt, miközben folyamatosan kommentálja a szexizmust, a tárgyiasítást, a fogyasztást és a sokszoros kötöttségeket, amelyekben a nők kénytelenek voltak átvészelni a történelmet – mindezt olykor vonzónak tartott magassarkú cipőkben.”
A Post egy terjedelmes cikkben egyébként a teljes Barbie-jelenséget is körüljárta, amely során érdekes adalékokat szolgáltatnak a film elhelyezéséhez a kulturális térben; részletesen bemutatják azt is, hogy mennyire diverz Barbie babavilága.
Ehhez a tárgyhoz kivánkozik még egy másik, savanyúbb aspektus is, amit Aisha Harris is kiemel az npr-org-on. Ez történetesen a film viszonya a Barbie franchise-zal, amely legalábbis problematikus, hiszen azzal együtt, hogy a Barbie-ban erős a fogyasztói társadalommal szembeni kritika, mégis nagyon jó reklám magának a babának és az azt forgalmazó Mattel játékgyártó vállalatnak is. Mindenesetre ennek a jogos észrevételnek az élét kissé csorbítja az, amikor Harris leszögezi, hogy még a vállalati propaganda is lehet nagyon humoros, amire pont a Barbie film a fő bizonyíték.
A Hollywood Reporterben Lovia Gyarkye arról ír, hogy a film ügyes, ám nem hibátlan egyensúlyozás a szórakoztatás és az okos üzenetek elegáns megfogalmazása között, mely utóbbi a rendezőnő korábbi filmjeit is jellemezte. Mindenesetre úgy néz ki, hogy Margot Robbie játékát a kritikusok konszenzusosan pozitív példaként emelik ki, ahogyan világok (a patriarchális miénk és a matriarchális övék) közötti utazását, majd ebből származó konfliktusát is jó ötletnek tartották.
A Reporter-beli írás szerint különösen nehéz színészi feladat volt ezeket a váltásokat úgy ábrázolni, hogy azokat világosan érzékelje a befogadó. Robbie-ra hárult a teher, hogy testével jelezze, Barbie mikor csak egy tárgy és mikor válik érző, saját sorsát alakító szubjektummá. “A színésznő kifejező szemén át lát látható, hogy Barbie öntudata egyre növekszik, tekintete mélyebbé válik, ahogyan az emberi világ erői hatnak rá. Fizikai jelenléte is árulkodó: Robbie gépiesen mozog Barbielandben, mert csak egy játékszer, de ki mondhatja azt, hogy a való világban kevésbé merev?”
A Variety kritikája, melyet Peter Debruge jegyez, szintézise mindannak, amiért a nemzetközi kritika szerette a filmet: intelligens és olykor-olykor szemtelenebb humor, szimpatikus szkepticizmus világunk jól ismert jelenségeivel szemben, illetve a színészek és a készítők kemény munkája, amelyet az izgalmasan beállított pink látványkavalkád megkoronáz.
Debruge nem megy el szó nélkül az Oppenheimerrel közös időbeli együttállás mellett sem, hiszen kettősük már nemcsak a mozitermekben, hanem a mémek világában (lásd: Barbenheimer-jelenség) is megmérettetett; azt is hozzáteszi, hogy a kritikai és kasszasiker különösen imponáló egy olyan film esetében, amely egyszerre reklám és pont a reklám tárgyának kritikája.
A hazai sajtó is szerette, de nem feltétel nélkül
Itthon is számos olvasmányos kommentár született a Barbie-filmről, az olvasott hírportálok és a filmekkel is foglalkozó kulturális magazinok majdnem mind írtak róla; munkatársaik legtöbbször ugyanazokra a filmes és filmen kívüli jelenségekre reflektáltak, mint külföldi kollégáik.
Az ART7 kritikusa, Szabó Csenge is méltatta a film humorát, ebbe a humorba bújtatott meglátásait a világról és azt a szerteágazó utaláshálót is, amit Greta Gerwig a filmjébe épített: “Bolondozó, már-már nevetséges, túlzásba vitt humor, groteszk vidámság. Imitt-amott kikacsintás a mémkultúrára, sőt még egy Proust-kiszólással is megajándékozzák az irodalmi ínyenceket. Akad egyértelmű és kevésbé nyilvánvaló filmes utalás bőven: a 2001. Űrodüsszeia jelenetének parafrázisa, sárga köves út helyett (Óz, a csodák csodája) pink köves, színhasználat terén eszünkbe juthatnak Jacques Demy filmjei stb.”
A 24.hu munkatársa egyenesen le volt nyűgözve a filmtől és egészen odáig ment, hogy azt írta: “Az év filmje – nagy szavak, tudom, talán tartozom is miatta némi magyarázattal.”, majd kicsit később indoklásában így folytatta: “A Barbie-ra láthatólag az extázisig rápörgött a világ, és nemcsak a nők, a férfiak is, ha máshogy nem, hát a zseniális Barbenheimer-geg részeként. Kíváncsiak rá a baba rajongói épp úgy, mint az ellendrukkerei – a trailer is kiemeli: ez a film akkor is neked szól, ha imádod Barbie-t és akkor is, ha utálod, ezzel egyébként nem is hazudik –, ráadásul a film nemcsak látatlanban, de megnézése után is összehoz férfit és nőt, drukkert és ellendrukkert.”
A Telex is részletesen körbejárta a filmről írt kritikájában a Barbie-t körülvevő hype-ot és annak okait, de szánt időt a babát gyártó vállalatot érintő bírálat helyénvalóságára is: “A cég konzumerizmusán való élcelődésért és a csak férfiakból álló vezérkar kifigurázásáért cserébe a Mattel persze megkapja azt is, amire befizetett: a film nemcsak a mozikasszáknál fogja nekik termelni az irdatlan mennyiségű pénzt, hanem a boltokban is.” Rácz Viktória hosszasan méltatta a látványvilágot is, hiszen a Barbie elsősorban – manapság ritkább – épített díszletekkel operál, ez támasztja alá az operatőri munkát, amely végül az egyedi, rikító babaház-miliőt konstruálja.
A HVG-s Kovács Bálint meg is jegyzi a látvány kapcsán, hogy “Lehetne metaforikusan úgy fogalmazni, hogy Gerwig színes és csillogó díszpapírba csomagolta a mondanivalóját, hogy az ne legyen olyan feltűnő, de ebben az esetben ez tulajdonképpen nem is metafora: tényleg pont ez történt.“
A HVG-s publicisztika külön keretes írást szentel a reklám és művészet elválaszthatatlan összefonódásának is, amely a Barbie kapcsán újra felerősödött a kulturális diskurzusban. “Nem metaforikus értelemben: nem egy olyan jelenet van a filmben, amit minden változtatás nélkül ki lehetne vágni, hogy a Barbie-babákat gyártó Mattel cég reklámként használja a terméke eladásának növelése érdekében” – jegyzi meg az újságíró.
Végezetül érdemes a Filmtekercs kommentárját idézni, amely egyetlen bekezdésben velősen foglalta össze a Barbie feltételezhető értékeit és kisiklásait is, egyszeresmind jól idézi a szemlézett kritikákat: “Ezt a filmet nagyon könnyű szeretni (…) Gerwig többször megidézi a filmben a Mátrix néhány ikonikus jelenetét, többek között a kék és piros pirula dilemmáját, ami jól tükrözi a megtekintés utáni választási kényszert. Bármennyire csábító a film által felkínált könnyű válaszok álomvilágában maradni, ha a piros pirulát választjuk, rájöhetünk, hogy a nyúl ürege ennél sokkal mélyebb.”
Barbie a Magyar Filmadatbázison
