„A Ménesi úttól Triesztig”
2018. március 13-án József Attila-díjjal tüntették ki Mohai V. Lajos írót, esszéistát, irodalomtörténészt. Szeretettel gratulálunk szerkesztőtársunknak.
Az ősz szívverései (részlet)
„Az én vadkörtefám mindig meglágyította a szívemet, éppen csak gondolnom kellett rá. Szépsége megváltoztatott, és megváltoztatta a világról való elgondolásaimat. Egyensúlyt és változatosságot teremtett a korán érő nyári alma, a szeptember végi szilvaérés, és a rézüstös, alkonyatos szilvabefőzés között, amikor az illatos füstöt még másnap reggel is érezni lehetett az udvaron. Ennek a vadkörtefának a nagy hatalma szemérmesen átölelte a gyermekkoromat.”
***
Mohai V. Lajos Rózsa utca, retrospektív című verseskötetéről írta Bánki Éva:
„A prózaírónak is kitűnő Mohai V. Lajos sokféle módon kísérletezik az egyes szám első személytől való szabadulással. De a verses vagy prózai epikában megteremtett én mindig „én”, mindig Mohai V. Lajos, vagyis egy olyan személy, akit így vagy úgy, de legkönnyebben magával a szerzővel azonosítunk. Ez a mai prózától egyáltalán nem idegen önírás, vallomásosság, amely nem szükségképpen eredményez se érzelgős anekdotázást, se komplett önéletrajzot, és mégis a referencialitás széles skáláját bonthatja ki.
/…/
A szabálytalan nagykanizsai utcácska mögé a Monarchia (haza) és a személyes életút összes fontos színtere megidéződik: Ménesi út, Krisztina tér, Prága, Sárszeg, Trieszt. A személyes sors – mint azt Mohainál megszokhattuk – személyes olvasmányélménnyé tükröződik szét: Hrabal Prágájává, Kosztolányi Sárszegéé, a mozaikdarabkákat, a város- és utcarészleteket már csak el kell rendezni az abszolút kezdőpont, a Rózsa utca köré. A személyes múlt ürügyén a XX. századi irodalom is megidéződik: mégpedig igen meglepő módon: az eposzi seregszemlében, a Hádész országában tett alámerüléskor nemcsak a már megszokott kedvenc szerzők (Weöres, Tandori, Nemes Nagy, Kosztolányi, Petri), hanem az ötvenes-hatvanas évek látomásos költészete (Juhász Ferenc) is megidéztetik.”
***
Mohai V. Lajos könyvei
Kiszolgáltatottak és szerepvesztők. Kosztolányi regényalakjairól. Budapest. 1991.
Szorgalmi feladatok. Esztétikai kisrajzok, tanulmányok. Budapest. 1991.
Kritikai labirint. Kritikák. Miskolc. 1996.
Papírbóják. Esszék, tanulmányok. Budapest. 1996.
250 magyar ige ragozása (Szendrő Borbálával) Bp. 1997.
Édes csábítások. Irodalmi esszék. Miskolc. 2000.
Tanmesék Danilo Kistől Esszék, kritikák Miskolc. 2001.
Kilazult kő. Versek. Budapest, 2007,
Centrum és periféria. Esszék. Budapest, 2008.
Egy szín tónusai. Esszék. Budapest, 2009.
A sárszegi regények és környezetük. Értekezés. Szombathely, 2010.
Az emlékezés melankóliája. Próza. Budapest, 2010.
A múlt koloritja. Esszék. Budapest, 2011.
Hová is lenne az út? Versek. Budapest, 2011.
Szeptember végén áhítat. Versek. Budapest, 2013.
A bátyám hazavitte a halált. Próza. Budapest, 2014.
A vidék mélységes mítosza. Értekezés. Szombathely, 2016.
A drága váza. Válogatott esszék, tanulmányok. Szombathely, 2016.
Stációk. Hosszú beszélgetés Kelecsényi Lászlóval. Budapest, 2017.
Rózsa utca, retrospektív. Eposz. Budapest, 2017.
A nyár szürete. Versek. (Előkészületben. 2018.)
Legutóbbi köteteiről az ART7-en:
A bátyám hazavitte a halált (Elégikus víziók a Halottas Könyvhöz) (Prae.hu, 2014)
A vidék mélységes mítosza (Fejezetek egy Kosztolányi-monográfiából) (Savaria University Press, 2016)
A drága váza (Válogatott esszék, tanulmányok) (Savaria University Press, 2017)
Rózsa utca, retrospektív (Prae.hu-Palimpszeszt, 2018)
***
