Fábián István és Mohai V. Lajos kettőskönyve
Megjelent Fábián István és Mohai V. Lajos új kettőskönyve
Fábián István: Fű és gyökerei
Közelítések, megközelítések közös egek alatt … mégis elmenőben, mindig távolodóban. A jelen mindig állandóbb, pontosabb a múltnál, ebbe az egyedüllétbe nem sétálhat be akárki.
„…Mohai nem engedi az olvasót szabadon járkálni belső tereiben. Az érzelgős együttérzés tilos. Közli, leírja a számkivetettség útvonalait … Egyes szám első személyben, részletesen, a lélek olyan természettudományos élű bevilágításával, mint aki mindig befelé figyel. Mi pedig – elrendelten kívülállók – ezzel a figyelemmel azonosulunk. … Így tágul a világ egészen föl az üres(?) őszi égig”. (Részletek Mohai V. Lajos Az emlékezés melankóliája című kötetéhez lejegyzett gondolataimból)
Így lettünk Lajossal ismerős útitársakká. Barátok szavakban, szándékokban. A fények azonosak, a hangok azonosak, a kor, amelyben élünk, azonos. Ez a válogatáskötet a ráismerés, a közelítés öröméről szól. A fölöttünk feszülő azonos égről. Ahogy közelítünk a világhoz, dalokká oldott szavakhoz, nőkhöz, szerelemhez.
Fábián István
Mohai V. Lajos: Pismányi este
Korábbi, Fábián Istvánnal közös kötetünk címe a minden legkisebb hely volt, Arany János után szabadon, aki – Kosztolányit elbűvölő töredékében — azt írta: „emlék minden legkisebb hely”. Emlék és fölidézés e kötet írásainak témája, tárgya is, amihez hozzáadtam a magam számára egy klasszikussá vált nagy szerelmi költészetet, Vas Istvánét, a Mikor a rózsák nyílni kezdtek melankolikus lírájával
A kötet rám eső részének mottója ebből a versből származik. Az én kertem is a szerelem kertje és a pismányi estéjé, ahol „a rózsák szára megered, ahogy a szerelem”.
És a szerelem követel helyet a többi írásban is, hol titokzatos (kanizsai) költőnők füzetéből idézve, hol meg a folyók asszonyait és az asszonyok folyóit megszólító Krúdy-hommage-ban Poszler György egyik esszéje nyomán. A Kagylóhéjak hosszú történetében pedig a szerelmi szál vággyá, sóvárgássá, az életet feldúló szenvedéllyé szövődik.
Igen: a nők zenéje ez karcsú kötetrész, a palini lányoké is, és, mindenki előtt, a pismányi kertben Szendrő Borbáláé.
Mohai V. Lajos
