Összeér a jazz és a sanzon

|

Interjú Orbán Bori énekes-színésznővel

Váratlanul jelenik meg a hátam mögött, míg a pincérrel tárgyalok jegeskávé ügyben. Amíg interjú-alanyommal a rendelésünkre várunk, azon meditálunk, hogy magázó vagy tegező formában íródjék le kávéházi beszélgetésünk szövege. Abban maradunk, hogy teljesen mindegy.

Orbán Bori

Az új lemezed már a második szóló album eddigi, évtizedes pályafutásod során. Az elsőn, amit a Kaláka adott ki Ma chanson címmel, francia nyelven énekeltél önéletrajzi jellegű Montanaro-számokat. Ez a mostani sokkal merészebb vállalkozás, mert valami nagyon megkülönbözteti az elsőtől?

Akadnak különbségek. Az első lemezem dalai nagyon személyesek, tényleg nekem íródtak. Ezt a mostani lemezt viszont a Valami Swing nevű együttessel való hosszú, majd tízéves együttműködés hozta létre.

Jól emlékszem, hogy a 2017-es Operabálon léptetek először a nyilvánosság elé?

Már kicsit korábban ismertük egymást és dolgoztunk együtt néhány fellépés erejéig. Az Operabál volt az első nagyobb közös szereplésünk, ahol én az együttes állandó énekesnőjét, Kiss Katát helyettesítettem. Ők talán egy kicsit más zenei világot jelentettek számomra, mert én akkor a sanzonok világába kezdtem mélyebben belemenni, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a jazz-ének tanulmányaimat a váci Pikéthy Tibor konzervatórium után a pesti Etűd konzervatóriumban folytattam és fejeztem be, tehát párhuzamosan tanultam a jazz-éneket és külön a sanzonokat. A Valami Swing elsősorban a jazz világában jeleskedik, azon belül is a saját stílusukat képviselik, ami a hot jazz és a cool swing. Ezen a lemezünkön viszont összeér a jazz és a sanzon – ez számomra egy régi nagy vágy teljesülése. Alkalmazkodtunk egymáshoz, a kicsit eltérő, de ugyanakkor nagyon is érintkező két zenei világ, mondhatni kéz a kézben lép a hallgatóság elé.

Mi a címe ennek a lemeznek?

Chanter la vie, l’amour, azaz Énekek az életről és a szerelemről. Miquèu Montanarónak köszönhetjük a címet.

Mutasd be a kísérőidet. Kik ők és mióta dolgozol velük?

Ők mind csodálatos zenészek: Makk András szólógitáros, Kádár Dávid ritmusgitár, Louis Reincke bőgős és Babindák István klarinétos. A lemezen Flór Noémi játszik bőgőn. De szeretném külön kiemelni Pánczél Kristófot, aki klasszikus ének és hangképzés tanárom volt a zeneiskolában, s most állandó zenei partnerem a fellépéseimen, és ezen a lemezen vendégművészként vállalt szerepet. Ismerjük egymás minden zenei rezdülését, pillanatát. Nem lehetek eléggé hálás, hogy vele és a zenekarral dolgozhatok így együtt, és hogy létre tudott jönni ez a lemez.

Milyen számok vannak a lemezeden és van-e valamilyen külön mondanivalója az összeállításnak, ennek a tizenkét számnak?

Egyetlen alapötletünk volt, hogy a számomra legkedvesebb dalok rajta legyenek, olyanok, melyeket a zenekar is kedvel és őszintén magáénak tekint. A tizenkét szám mindegyike a kedvencem (pl. Sous le ciel de Paris, Je veux, La vie en rose). Többnyire olyan számok maradtak ki, amelyek csak az utóbbi időben szerepelnek a műsoromon, és a régebbiek beelőzték őket. Nem szerettük volna, hogy a dalok egymásutánja egysíkú legyen, ezért a zenei változatosság jegyében raktuk sorba őket. Ami közös bennük, hogy a félmúltat helyezzük előtérbe, hogy a hallgatókat kicsit kirázzuk a 21. századból.

Hogyan lehet megvásárolni ezt a lemezt, ami ugye tulajdonképpen nem is egy kézzelfogható lemez?

Sehogyan. Ellenben az online zenehallgatási felületeken meg lehet hallgatni.

Ingyen?

Igen.

Bocsáss meg, ez nem egy üzleti vállalkozás?

Távol áll a lelkemtől az ilyesmi. Tudom, hogy ebből a szempontból anakronisztikus vagyok. De nekem az volt a legfontosabb, hogy összejöjjön ez a két világ, a sanzonoké és a swing, és hogy egy efféle lélekzenélés megvalósuljon. Nem gondoltam bele abba igazán, hogyan lesz ebből valami haszon.

Ez esetben található egy link az interneten, melyre rákattanva meghallgatható az Énekek az életről és a szerelemről című összeállítás. Mennyire bízol ebben a különleges terjesztési módban?

Ha már ez a kérdés felmerült, el kell mondjam, bízom abban a kegyelemben, hogy a zenénk eljut az emberek szívéhez, lelkéhez, és ez nekünk nagy öröm, legalábbis nekem nagyon nagy.

Immár elismert színésznő is vagy; van-e valamilyen összefüggés az énekelt számok és a szerepeid között, amiket a színpadon játszol?

Köszönöm, hogy így látod, de az elismertség nagyon túlzó kifejezés. Ami a színi pályámat illeti, még nagyon hosszú tanulási idő áll előttem, bőven van hova fejlődni. Hálás vagyok érte, hogy a társulat (Udvari Kamaraszínház – KL) és az igazgató-rendező (Andrási Attila – KL) bízik bennem. Hogy hová jutok, juthatok – még fogalmam sincs róla. Persze, hogy a kérdésedre igazán válaszoljak, van összefüggés. Hogy az éneklésben nyitottabb vagyok, és a színpadi szerepben is nőtt a test-tudatom, abban is látszik, mennyire kiegészíti egymást a két hivatás. Korábban nagyon magamnak énekeltem, most jobban figyelek a közönségre. A színpadon is van olyan szerepem, ahol énekelnem kell, és nem tudom, mondhatom-e, hogy az őszi évadban lesz egy énekes főszerepem egy zenés színpadi játékban, ha Isten is úgy akarja.

Erről most még babonából se beszéljünk, ugyanis mindketten érintettek vagyunk. Viszont kérdezem, hogy tervezel-e harmadik lemezt?

Igen. Újra Miquèu Montanarót szeretném említeni, aki tizenkét dallal ajándékozott meg. Egy részük régebbi szerzeménye, melyekről úgy gondolja, hogy be tudom lopni a közönség szívébe a többi új dalt. Ezekben talán kevesebb szó esik a szerelemről, kicsit jobban az élet mély kérdéseire helyeződik a hangsúly, a jelen világunkról és az általam megadott érzésekről íródtak.

Ezeket a dalokat ugyanúgy át tudod élni, mint az előző, azaz az első lemezed számait?

A dallamok már bennem vannak, a szövegeket most tanulom. Ez egy szülési folyamat; most érlelődnek bennem az egyes darabok.

Ha jól értem, elég különös módon szülöd meg a dalt. Előbb a dallam, aztán a szöveg. Ez jó módszer?

Mindig hallás után tanultam, kevésbé kottából. Ez most sincs másként, igaz, sokkal pontosabb és fontos lenne kottából tanulni. Megkaptam Montanarótól a dalokat, átélem a dallamot, ha azt a magamévá tudom tenni, jöhet a szöveg. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de nálam beválik, nem megy másként, legalábbis jelenleg így tanulok.

Az a reménybeli lemez is ilyen terjesztési módon lesz hozzáférhető?

Erről még nem tudok közelebbit. Mindenképpen várom, várjuk a közönséget a lemezbemutató koncertünkre, április 26-án, pénteken este a Pozsonyi úti református templom altemplomába, az Udvari Kamaraszínház nézőterére.

 

Kikapcsoltam a kismagnót, s mindegyikünk ment a saját dolgára. A jegeskávét – ingyen lemezletöltés ide vagy oda – nem adták ingyen.

CÍMKÉK: