Fabio Sartori az Operában
Tenorissimo – Operagála
Fabio Sartori Fotók: Rákossy Péter
Az Andrássy úti főbejáratnál ünnepi esti forgatag, elegáns dámák és ifjú hölgyek, aranyifjak és decens urak, izgatott szelfizők, nyomulós élőzők.
Az Ybl-palota teljes pompájában ragyog. Sokan fényképezik a legendás épületet, előadás után is; a szünetben az emeletre vonul az ünnepi nép, de ott is sokan inkább a mennyezeti freskókat nézegetik, mint a büfé szerény kínálatát.
Szántó Andrea
Az olasz opera barátai gyűltek egybe, na nem éppen úgy, mint a Van, aki forrón szereti című Billy Wilder-örökzöldben, ahol is, emlékeznek, a Kis Bonaparte épp leszámolt a konkurens maffia piciny truppjával.
Sok az olasz a nézőtéren, Itália itt van az Operában, mert Fabio Sartori, a milánói Scala sztártenorja lép fel a Tenorissimo című operagálán, augusztus 19-én, hogy Verdivel, Leoncavallóval, Puccinivel örvendeztesse meg az ünnepi publikumot, kiváló magyar operaénekesnők társaságában.
Fabio Sartori
Ami legelőbb feltűnik, Fabio Sartori szereplésén túl persze, az a magyar partnerek felkészültsége, profizmusa. Gyönyörűség hallgatni Szántó Andreától és Forgács Pétertől (akinek csak a hangját halljuk) Amneris áriáját az Aidából, Sáfár Orsolyától a Bajazzók-áriát („Nedda madárdala”), Boross Csillától és a vendégtől a Pillangókisasszony duettjét az első felvonásból, többek között.
És jön Sartori, a mackós alkatú sztártenor, előbb Verdi Macbethjének Macduff-áriáját énekli, majd Leoncavallo következik, és a Tosca Levéláriája.
Fabio Sartori és Boross Csilla
Sartoriban megvan ama kedély, itáliai temperamentum, drámai erő, férfikarizma; hogy könnyedén képes azonosulni hangban és szenvedélyben Cavaradossi történetével.
Tisztán, erővel szól, szárnyal a hangja, betölti a hatalmas teret és illúziót keltően varázsolja elénk az operai hős drámáját.
Sartori minden porcikájával énekel, akár elődje és példaképe, Luciano Pavarotti, és Puccini zenéjének lelke is ott lebeg, szálldos pillanatokra fölöttünk a csodás dallamban.
Fabio Sartori
Igen, a Levéláriát igazán ihletetten latin tenorok tudják megszólaltatni; nem a technikáját, hanem az érzéki gazdagságát.
Mindemellett Sartori rutinos tenor, könnyedén hozza a legnehezebb felső hangokat, magasságokat.
Dörgő taps a jutalma. Bravózás, tapsorkán a teremben, és nem csak az olaszoktól. Angyal szállna el fölöttünk, ha az éteri perceket nem emelné magasba a közönség ovációja.
A ráadás is a Levélária. Örömünnep az Operában. Pazarul zeng a legendás szólam a sokat látott falak között.
Búcsúzóul, már odakinn, kiadós zivatart kapunk a nyakunkba, villámlik, zuhog, mintha dézsából öntenék, a csillogó-villogó hölgyikék topánkái eláznak, míg elérik a taxit az Andrássy úton.
Bennem meg ott zsong még Puccini halhatatlan melódiája a Tosca harmadik felvonásából – E lucevan le stelle –, a YouTube-on hamar rálelek Pavarotti zseniális felvételeire, meg Sartori Cavaradossijára is, még áprilisban adta a palermói operában. A sztártenorok már csak ilyenek, körbeutazzák a híres operákat.
