Diana Damrau
My Christmas – ezt a címet adta kétkorongos albumának Diana Damrau. Énekéből ugyanaz a személyesség árad, mint amellyel a kísérőszöveget fogalmazta. Nem kétséges: számára sokat jelent a szeretet ünnepe – és mindazokat a pozitív érzéseket, amelyek felhalmozódtak emlékeiben az évek során, szeretné megosztani. Eredményesen.
Szűk két és fél órányi hallgatnivaló – időtlen gyönyörködés, mondhatni, szemelvény a végtelenségből. Egyszersmind a megunhatatlanságból. Átgondoltságról tanúskodik a műsorösszeállítás (amelyből az átiratokat készítő Richard Whilds is kivette részét): az első album az áldott-boldog (Selige, blessed) ünnep meghitt légkörét idézi, a második pedig az ünnep örömét sugározza (festliche, festive). Mindkettő érezhetően végighallgatásra szánt – egymásutánjuk között azonban érdemes szünetet tartani. Két világ kel hangzó életre: az elsőben többé-kevésbé ismert karácsonyi énekek sorjáznak, a másodikban a zeneirodalom tematikusan összeválogatott gyöngyszemei alkotnak füzért.
Úgy tűnik, sokaknak volt szívügye ez az album, semmiféle korlátozás, megszorítás nem érződik. Kis és nagy apparátusú együttesek egyaránt szerepelnek benne, és énekegyüttesekben sincs hiány. Mintha mindenki örömmel venne részt ebben a közös vállalkozásban. Érződik ez a művészi kivitelezésben is – nincsenek újrajátszott dallamok, minden a jelenidejűség aktualitásával szólal meg. Az énekesnő őszinte lelkesedése „ragályos” lehetett: mindenki részese akart lenni az Ő karácsonyának – egyszersmind birtokosa a szeretet-szférának. Önfeledten dalol a híres (opera)énekesnő, és boldogan társulnak hozzá énekesek és hangszeresek. A közös muzsikálás élménye is sugárzik a produkcióból, s a felvétel hallgatója boldogan helyezkedik bele ebbe az ideális világba. A korántsem csupán áthangszerelésre szorítkozó feldolgozások elsősorban hallgatnivalót jelentenek; a megajándékozott a legritkábban mondja együtt a köszöntővel a szöveget – ezúttal sem igen érzünk késztetést az együtt éneklésre. Hiszen „helyettünk is” hirdetik a hagyományosan ismert karácsonyi érzéseket a protagonisták – elég, ha lélekben társulunk hozzájuk. Mert az élmény befogadása önmagában is aktivitást igényel.
Sorjáznak a karácsonyi énekek – egy pillanatra meglepődik a hallgató, amikor angolul hallja az osztrák örökzöldet – de hamar felfedezi a mögöttes gondolatot: több nyelven szól a nemzetközi népszerűségnek örvendő Stille Nacht (másik dallammal is előfordul ez!), hogy majd az összeállítás végén, a maga egyszerű bensőségességében csendüljön fel. Mondhatni, ez a magánember Diana Damrau karácsony-emlékkönyve.
A második műsor a népszerű nyitányt követően ünnepi zeneirodalmi szöveggyűjtemény, Händel, Bach, Zelenka, Mozart, Franck és Adam muzsikájából. Itt viszont az örömünnep ragyogásában is lehetetlen észre nem venni Damrau fantasztikus technikai felkészültségét-tudását. A némiképp szakmabeli – mellékesen – fel tudja mérni, milyen szakmai tudás szükséges ahhoz, hogy a szándékok tökéletesen megvalósuljanak, hogy a nehéz fordulatok is problémamentesen gördüljenek, és ami megszólal, az tökéletesen fedje az előadói elképzeléseket. (Belegondolni is szörnyű, ilyen művészi attitűddel rendelkező énekes számára mit jelenthetett, amikor egészségügyi ok miatt hosszasan némaságra volt kárhoztatva! De talán ez is közrejátszhatott abban, hogy minden hanghoz – az újrakezdés óta – különleges örömforrás-színezet is járul.) Az örömhöz a felszabadultság érzete társul. Ragyog tehát Damrau hangja – néha a trombiták aranyos fényével, máskor az aranyfüst könnyedségével. Mindig telítve boldogsággal, a pompa kimeríthetetlenségével. Ugyanakkor egy pillanatra sem elidegenedett ez a reprezentáció, hanem mindig szinte „testközeli”, újfent „a nevünkben is” szól a jubiláció. Ez a program az énekesnő Damrau karácsonyi emlékkönyve.
A hallgató pedig, miközben felidéződnek saját karácsonyi emlékei-élményei, megajándékozottja e művészi produkciónak (a közreműködők: NDR Radiophilharmonie, Norddeutscher Figuralchor, Knabenchor Hannover, valamint Matthias Höfs – trombita, Raphael Alpermann, Wolfgang Zerer – orgona, csembaló, Gabriel Smallwood – csembaló, vezényelt: Richard Whilds, Riccardo Minasi).
Kinek-kinek sajátja lett Diana Damrau karácsonya – és nem utolsósorban azzal az élménnyel is gazdagodhatott, hogy meggyőződéssel állíthatja: „My Damrau”.
