Cziffra György Fesztivál
Kezdetben elmondhattuk: a Cziffra György Fesztivál érdekes színfolt a zenei élet palettáján. Aztán ez a folt egyre kiterjedtebb lett, változatos árnyalat-készletet mutatva – s az érdeklődő azon vehette észre magát, hogy a rendezvénysorozat immár kulturális életünk palettáján kapott helyet, az érdeklődők mind szélesebb rétegét szólítva meg.
Fotó: Pappmedia fotó&videó
Idén kilencedik alkalommal került megrendezésre a Cziffra György Fesztivál, amely a kezdeti négy programból már-már áttekinthetetlenül szerteágazó, gazdag projektté terjedt, az Alapítvány láthatatlan – de az eredményekkel annál érzékelhetőbb – háttérmunkájának köszönhetően. 2017 óta a Fesztivál díjakkal is elismeri a művészi értékeket. A művész születésének centenáriuma a 2021-2022-es évadot Cziffra György Emlékévként hívta életre – ami további inspirációt adott az értékmegőrző, és további értékek iránt felelősséget érző munkáknak. És közben mind több helyszínen juthatott maradandó élményekhez a többgenerációs közönség.
A fesztivált „Esszenciák találkozása” címmel hirdették meg, az immár hagyományos téli programok sorát „A méltóság hangja” címmel rendezett jótékonysági koncert nyitotta meg (a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében rendezett est bevételét a Budapest Hospice Ház egy betegszobájának éves fenntartására ajánlották fel). A napról napra kínált élménysorozatra február 10-e és 25-e között került sor.
A fesztivált megálmodó, s a tényleges megvalósításban is oroszlánrészt vállaló művészeti vezető, Balázs János előadóművészként is ritkaságszámba menő vállalkozással tette emlékezetessé a kereteket: a nyitó- és záróesten a Concerto Budapesttel és dirigensként Keller Andrással Szergej Rahmanyinov összes zongoraversenyét tűzték műsorra: az első hangversenyen az első (fisz-moll) és második (c-moll) zongoraverseny között megszólaltatva a szintén zongorára és zenekarra komponált Rapszódia egy Paganini-témára című, kétségkívül zongoraverseny-nehézségű művet, a másodikon pedig az átiratok sorozatával örökzölddé vált Vocalise zenekari verziója szolgált előjátékként a g-moll (4.) és d-moll (3.) zongoraversenyhez. Méltán kapta ez a kis-bérlet a „Rachmaninov-esszencia” címet. Világméretekben is rangos megemlékezés volt ez az orosz szerző születésének 150. évfordulója tiszteletére. Az ismertetők rendre Balázs János vállalkozásának „gigantikus” voltát emelték ki, a műsort a zongorista-repertoár Mount Everestjeként jellemezve. A közönséget viszont elsősorban a kapott zenei élmény minősége nyűgözte le, az a már-már magától értetődő természetesség, amellyel a valamennyi résztvevővel szemben magas követelményeket támasztó művek felcsendültek. Minden előzetes „beharagozás” nélkül is mindenki érezte a műsorszámok rendkívüliségét – de a lényeget az az odaadó intenzitás jelentette, amellyel hangzó életre keltették a komplex partitúrákat. Lelkesedés, ügyszeretet – az ilyesmi iránt bármely közönség fogékony. Nem véletlen, hogy az élményért hálás hallgatóság szinte „felpattant” az utolsó hangokat követően, és a lelkes „standing” egészen a ráadásokig tartott. Nem vitás: ezekben a produkciókban maga Cziffra György is kedvét lelte volna…
Az estek rövid summázata: egyszerűen zseniálisak voltak!
Hogy tovább értékeljük Balázs János érdemeit, hálával tartozunk a fesztivál rangos előadógárdáján belül főként a zongorista-kínálat változatosságáért. Meghívta Kevin Chent, a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 2021. évi győztesét, aki egyben a Cziffra-átiratok előadói között is a legjobbnak bizonyult. A „calgaryi zongoracsoda” ezúttal is elkápráztatta hallgatóságát a Solti teremben. Ismét fellépett fővárosunkban Olga Kern, akit korábban a Concerto Budapest és a Nemzeti Filharmonikusok szólista-partnereként is hallhattunk (műsorán többek között Rahmanyinov művekkel) – ezúttal szólistaként. De Balázs János hazai zongoraművész-kollégái közül is többeket hívott meg e fesztivál előadói sorába, sőt, lehetőséget adott tehetséges növendékeinek is egy szerepléshez. És még egy különlegesség: Halász Judittal gyerekkoncerten is fellépett a MOMKult Színháztermében. A ZongoRamazuri ifjú közönségével ugyanúgy megtalálta a hangot, amikor bemutatta nekik hangszerét, mint máskor, mindenkori közönségével a legnagyobb szerzők zenéjének tolmácsaként.
Cziffra-fesztivál elképzelhetetlen Bárest nélkül, emlékeztetve arra, hogy a művész a – leginkább anyagi kényszerből vállalt – játékával az igényes muzsika iránt rajongók sokaságát késztette arra, hogy kövessék e szokatlan koncerthelyszínekre. A Hot Jazz Band, valamint Sárközy Lajos és zenekara fáradhatatlanul muzsikált két zenei világ képviseletében, egyszersmind érzékeltetve, hogy a minőség bármely műfaj és stílus keretei között közvetlen utat talál a hallgatósághoz. Bősze Ádám konferansziéként remekelt – és a jelenlévők sokáig fognak emlékezni azokra a gyerekekre, akik táncra perdültek, illetve, rögtönzött mozgással reagáltak a vérpezsdítő muzsikákra. A hagyományosan komolyzenei koncerteken nevelkedettek számára nemcsak érdekes, de élvezetes is volt ez a „kirándulás”!
Minőség – minden mennyiségben. Ez lehet a rövid összegzése az élménydús fesztiválnak, amelynek néhány emlékezetes élményét idéztem fel. A műsorfüzet híven őrzik a program teljességét (szerencsére lemondásokra nem került sor, tehát hiteles dokumentum is egyben). És érdemes figyelemmel kísérni a kínálatot a továbbiakban is, hiszen a kiállítások még – hosszabb-rövideb ideig – megtekinthetőek. A fiatalok munkáinak nyilvánosságot biztosító tárlatok Cziffra tehetséggondozó elhivatottságát idézik, a különleges „Mit rejt a Cziffra-dosszié?” pedig dokumentációs adalékokat szolgáltat ahhoz az életrajzhoz, amelyet a magyar fordításban némiképp rövidített önéletrajzi visszatekintéséből ismerhetünk. Esszenciális Cziffra-élményhez Petrovics Eszter filmjéből jutottunk, amely először a 2023-as Cziffra Fesztivál keretében került vetítésre. A „Cziffra 100 – Tele van a két kezem boldogsággal” élményéhez ezúttal a Hegyvidéki Kulturális Szalonban juthattunk – és csak remélni lehet, hogy a film időnként, jubileumi alkalom nélkül is felbukkan a televízió képernyőjén.
És azt is, hogy Balázs Jánosnak sikerül a jövő évi, kerekszámú (10.) Cziffra György Fesztiválra olyan műsorról gondoskodni, amely még az ideit is felülmúlja.
