Chanticleer – Sings Christmas
A Chanticleer karácsonyi albuma többszörös haszonnal jár: aki most hallja először a világjáró amerikai együttes énekét, megtanulja a nevét (és a továbbiakban keresi a lehetőséget, hogy ismét hallhassa őket), ráadásul ez a műsoruk korántsem csak a karácsonyi ünnepkör idején „aktuális”.
Meseszerűen kezdődött a történet: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal texasi énekes és zenetörténész, Louis A. Botto, aki 1978-ban baráti összejövetelt rendezett, ahol reneszánsz kórusműveket énekeltek. A rögtönzött kiskórus (melynek tagjai hivatásos együttesekben énekeltek egyébként) a továbbiakban rendszeresen találkozott, fellépést szerveztek – és karácsonyi műsoruk oly sikeresnek bizonyult, hogy elhatározták: folytatják az örömteli együtt-muzsikálást. 1991-re jött el az ideje annak, hogy ráébredjenek: ez korántsem „mellékes” tevékenység – azóta olyan énekesek társulása az együttes, akik mintegy „főfoglalkozás”-jelleggel tudják vállalni.
Az USA mellett több földrészre eljutottak, a nonprofit együttes történetét immár több mint 130 énekes írja, felvételeik száma meghaladja a félszázat, és több mint 70 mű készült a felkérésükre (beleszámítva az átiratokat, feldolgozásokat is).
„Sings Christmas” című új albumukon tizenketten énekelnek, 6 kontratenor, 3 tenor és 3 bariton ill. basszus, zeneigazgatójuk 2015 óta William Fred Scott. 21 „számot” énekelnek, a borító hátoldalán feltüntetett programból aligha következtethetünk a zenei élményre. A gregoriántól a napjainkig, kaleidoszkópszerűen váltakoznak ismert szerzők darabjai feldolgozásokkal, és a kaleidoszkópszerű jelleget erősíti a különböző nyelveken való éneklés. Még egy karácsonyi album – regisztrálhatnánk, ám többről van szó!
A műsor nagy élménye, hogy a társasének-jelleg (amikor egy-egy szólamot egy személy énekel) és az egységes kórushangzás mellett a gyakori szóló+kíséret formációk mindegyike külön atmoszférát teremt. És lett légyen múlttal rendelkező (nevében) az együttes, a képzett hangú és összeszokott énekesek amatőröknél is intenzívebb lelkesedése „átjön” a korongon. Kétélű a „rutin”; lehet rutinból figyelmetlenül, lelketlenül teljesíteni, ugyanakkor a rutinból adódó megbízható felkészültség energiákat szabadít fel az „itt és most” produkció számára. Tehát, miközben aligha gondolnánk, hogy a fiatalemberek/férfiak számára eget rengető élmény a sokadik felvétel, úgy érezhetjük: potenciális hallgatóságuk számára ugyanolyan élményt kívánnak adni, mint bármely fellépésükkor.
A zenélés örömet hatja át a felvétel egészét, ami megmutatkozik a hangképzéstől (beleértve a differenciáltságot a szóló és a tutti között) az ismételt formulák játékosságáig, az egyszerű harmóniavilág pasztorális színezéséig, az ismételt szövegfordulatok ritmusjátékáig, és nem utolsó sorban, a reneszánsz tételek polifóniájának plasztikus felmutatásában.
Színes, mondhatni, tarka a műsor – a feldolgozásoknál a zenetörténetben némiképp jártas muzsikus-hallgató felfedezheti a feldolgozók zenei „kötődését”, visszaköszönnek Orff közismert fordulatai, vagy Sztravinszkij-művek jellegzetes fordulatai – de ettől talán még otthonosabban érezzük magunkat e hangzó világban, ahol egyeduralkodó a konfliktusmentes harmónia. Disszonanciák persze vannak, de csak oly mértékben, hogy ne a paradicsomi lét „unalmas boldogsága” uralkodjék.
WARNER CLASSICS 0190295228880
