Kiállítás a Kogart Galériában (Várkert Bazár, Testőrpalota)
A legnagyobb név Tornyai Jánosé, aki a hódmezővásárhelyiek ösztöndíjával végezhette el Budapesten a Mintarajziskolát s jutott el Párizsba a Julian Akadémiába.
Barcsay Jenő: Tájkép
Kovács Gábor bankár és üzletember az alapításkor hármas célt tűzött ki a KOGART (Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) elé: a magyar művészet, elsősorban a kortárs képzőművészet népszerűsítését itthon és külföldön, a legfiatalabb művésznemzedék támogatását kiállítások, ösztöndíjak, műtárgyvásárlás útján és egy olyan alapítványi gyűjtemény létrehozását, amely történeti igénnyel reprezentálja a magyar képzőművészet legutóbbi 50 évét. Ha érteni akarjuk az utolsó ötven évet, akkor ismerni kell az előzményeket is.
A Kogart reprezentáns kiállítóhelyén (Várkert Bazár, Testőrpalota) most a Vásárhelyi Művészélet 1900-1990 című kiállítást láthatja a közönség.
A legnagyobb név Tornyai Jánosé, aki a hódmezővásárhelyiek ösztöndíjával végezhette el Budapesten a Mintarajziskolát s jutott el Párizsba a Julian Akadémiába. Ő Munkácsyt tartotta mesterének és nem az impresszionistákat. Iskolái után – Németországban és Olaszországban is járt – ide tért haza, ahol szerényen élt és festette zsánerképeit. Barátaival, Endre Bélával, Rudnay Gyulával és Pásztor Jánossal megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és agyagipartelepet. Kiss Lajos néprajztudóssal vásárhelyi népművészeti emlékeket gyűjtöttek, amellyel megvetették a múzeum alapját. Tornyai élet- és tájképeket, történelmi témákat festett, csupa olyant, amit nagyon ismert és nagyon szeretett. Nagyszerű festőtechnikával a pusztai tájjal az ember szánalmas sorsát szimbolizálja. Művészi ereje, látásmódja, színkezelése máig is ható. Ő az, aki fölfedezi Mártélyt, ahova a huszadik század első évtizedének végén ki is költözik.
A vásárhelyi képzőművészeti élet folytonosságát Endre Béla jelenléte és művészeti szervező tevékenysége biztosította egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig, Tornyai János pedig olyan mestereket tudott maga köré gyűjteni, mint Rudnay Gyula festőművész és a szobrász Pásztor János. Művészi világuk hasonlósága okán barátkoztak az Alföld más művészeivel, például Holló Lászlóval, Koszta Józseffel és Nagy Istvánnal. Az alföldi iskola céljait is a hódmezővásárhelyi művésztelep vitte tovább, mely az ő örökségükön alakult 1934-ben, Tornyai József festői pályájának 50., jubileumi ünnepsége alkalmából.
Tornyai János: Gémeskút
A XX. század első felében Hódmezővásárhely, Szolnok és Kecskemét mellett, az alföldi művészet harmadik legjelentősebb központja volt. A friss, nyugat-európai irányzatokat ismerő és követő „neósok” Kecskeméten hoztak létre művésztelepet Iványi-Grünwald Béla vezetésével, a szolnoki művésztelepen alkotók között pedig a művészi irányzatok változatossága volt a jellemző.
A látogató a kiállítás első emeleti termeiben a múltba csöppen, a XX. század első felének alkotóival találkozik, a képek többségén mezők és felhők, fák zöldje mögül kikukucskáló piros háztetők láthatók. A kisplasztikák a terem közepén elhelyezett posztamenseken a hangulatot erősítik.
A tárlat második emeletén az Őszi tárlat alkotóinak műveit láthatjuk a rendszerváltásig.
A művésztelep 1953-tól rendezi az Őszi tárlatot, ahol az Alföldön működő festők munkáit – legtöbbször meghívásos alapon – mutatják be. Az alkotók a nagyalföldi tájat és a paraszti élet mindennapjait ábrázolják dekoratív plein air, vagy a korszellem stílusirányzataiban. A hódmezővásárhelyi művésztelep jelentős helyszíne Mártély, ahol alkotóházak állnak a művészek rendelkezésére. A mártélyi holt-Tisza part szépségeit Tornyai János, Rudnay Gyula is felfedezték és műveiken megörökítették. Rudnay Gyula több tanítványa megfordult itt, köztük Barcsay Jenő, akinek gyönyörű, poszt-nagybányai stílusban festett alföldi táját is láthatja a kiállításon az érdeklődő, több barcsays, konstruktív alkotás mellett. A konstruktivista művek színvilága harmonizál a tájkép színeivel.
Kohán György: Vásárhelyi utca
A fővárostól messze eső Hódmezővásárhely, s az ott munkálkodók a legveszélyesebb évtizedekben is elkerülték a hatalmat gyakorlók figyelmét. Nem véletlen, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskola akkori tanárai, a vásárhelyi születésű Kurucz D. István festőművész és Szabó Iván szobrászművész a hallgatóikat a nyári művésztelepre ide hozták. Ezzel – előzetes szándékuktól függetlenül – biztosították a hódmezővásárhelyi műhely szakmai utánpótlását, és megteremtették a vásárhelyi Őszi Tárlatok képzőművészeti hátországát. Az ide csatlakozók megtartották hagyományaikat, az elődök örökségét. Legtöbbjük belesimult a realizmus kedvelt képírói eszközrendszerébe. Kellemes színek, nyugtató formák. Nem keresték az avantgárd lüktetését, a világ új értelmezését, a közönség fáradozását, hogy vegyen részt az alkotásban.
A tárlat főként a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből válogatott, amelyet kiegészítettek a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és magángyűjtők anyagával.
Tornyai János: Nyitott ajtó
A kiállítás kurátorai: Nagy Imre és Marosvölgyi Gábor művészettörténészek.
A kiállítás az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Várkert Bazár közös szervezésében jött létre, és 2018. április 29-ig látogatható.
