Stark Attila ‘Bird Boat’
Stark Attila ‘Bird Boat’ című falfreskójának avatója a Gizella Átrium Galériájában
Öt esztendeje alapította és finanszírozza a történelmi Gizella malom épületében kialakított loftlakások tulajdonosi köre azt a szabadtéri galériát, amely a kortárs művészet otthona. Hatalmas falfreskóit a magyar művészet jelesei készítik – miként a fenntartók vallják – az “örökkévalóságnak”.
A Gizella Malom Átrium Galériája, amely gyakorlatilag példa nélküli a művészeti szcénában, egyszerre modellezi a művészet és a mindennapi létezés szimbiózisát, ugyanakkor azt az leküzdhetetlen emberi vágyat, hogy jeleket küldjünk korunkról az utókornak. Az alkotók mellett garancia erre az egyik legtekintélyesebb magyar képzőművész személye, a galéria kurátori feladatait magára vállaló Szurcsik József festőművész. A hagyományokhoz híven ezúttal is ő avatta föl a “Gizinek” becézett állandó tárlat legújabb művét, Stark Attila Bird Boat című alkotását.
Az alábbiakban a galéria vezetőjének, Kállai Katalinnak az ünnepi beszédét adjuk közre.
„Sosincs késő a boldog gyerekkorhoz. Tartja a mondás, bármit is jelentsen ez. Mindenesetre, ha korai létezesünk derűs mozzanatait vetítjük mai létünkre, jó eséllyel a mindennnapjainkra is átmentünk valamifajta derűt. Belső gyermeki énünk megköveteli a maga jogait… Miközben egyre erősebb az érzés, hogy agyonnyom minket a világ kiismerhetetlensége – a nagyvárosi zsúfoltság, a zaj, a zsongás – visszarepít egy mögötte megbújó, idillibb világba, amelyik vagy létezett vagy nem, mégis feloldozást ad. Felmentést a mindennapok zord szabályai, a létezés morózus monotonitása alól. Megteremti a zárt mintázatokból való kitörés lehetőségét.
A káosz, amellyel pszichénk lemásolja a valóságot, tán soha nem hatolt ilyen eréllyel a tudatunkba. És akkor jön egy madárka s dalolva tovaúszik a semmibe. Abba az éteri hangon trillázó világba, amely létünk szépségei felé vezet… De ne tévedjünk. Könnyűnek tűnő, ám megszenvedett világ ez. Rezzenetlenül igazságos. Nem adja meg pillanatonként az áhított sikert. Tartogatja kivételezett pillanatokra.
És ez most ilyen…”
A ‘street art’ kezdettől fogva kívánkozott ezekre a falakra. A történelmi léptékű térben kialakított modern nagyvárosi lét várta a művészt, aki a városi mindennapokból emelte művészi magaslatokba az utca művészetét. Megalkotta, örökérvényűvé tette azt a közvetlen hangot, amely – szembeszállva mindennapjaink televényként ránk telepdő, manipuláltan önérvényesítő beszédmódjával – teketóriázás nélkül beszél a létezésünkba csomagolt vágyainkról. Azt a közvetlen hangot, amelyet Stark Attila, a valóságból kiemelt, legendássá vált Kulo City alkotója magától értetődő természetességgel üt meg. Minden alkotásával ezt hirdeti – frissen elkészült falfreskójától kezdve az erre az alkalomra kiállított szitanyomatokig.
Ünnepeljük most ezt a gyermeki természetességgel megszólaló, varázslatosan összetett hangot!
Ünnepeljük a madárka útját!”
