A Standby után
Újabb szabadtéri kiállítás látható a festői szépségű Kodály Köröndön. Az ötlet, hogy utcára vigyék a művészetet, nem új keletű, a Túl voltaképpen a tavaly ősszel életre hívott és nagy sikert aratott Standby utcai kiállítás folytatása. A jó bevált koncepció mentén haladva ezúttal is több, mint negyven kortárs (festőművész és fotós) alkotásának időjárásálló nyomatát tették ki a Köröndöt „körbeölelő” kovácsoltvas kerítésre.
Pályi Zsófia: Lebegés
Míg a múlt évben kiállító képzőművészek a pandémia okozta bizonytalanságokra reflektáltak a művészet nyelvén, addig az idei résztvevők már a járvány utáni helyzetre fókuszálnak. A kiállítás szervezőinek reménybeli üzenete, hogy a nehezén már túl vagyunk, és az alkotók is a karantén időszakától elvonatkoztató, vidámabb, életörömöt árasztó művekkel jelentkeztek.
A Standby borúlátóbb, líraibb, olykor drámaibb munkáihoz képest a kurátorok ezúttal olyan képeket válogattak, amelyek megnyugvást, harmóniát, játékos humort, borúra derűt sugároznak. A válogatásban nagy segítségére volt a szervezőknek Sturcz János művészettörténész, egyetemi tanár és Hannawati Raden grafikus, társszervező.
A kiállítás anyaga igencsak színes és változatos, az alkotók számos olyan, „gyógyírként” szolgáló témát vetnek fel, amelyek segítenek kiutat találni a pandémia okozta lelki válságból. Egyik ilyen a szépséget és harmóniát sugárzó természet, a segítséget és lelki békét jelentő család és emberi kapcsolatok, vagy a megőrzendő történeti és kulturális hagyományok témaköre. A Túl művein kiemelt motívumként szerepel az életet adó fény és víz, a szellem és a bizakodás szimbóluma.
Bácsi Róbert László: Decision A szerző felvétele
Az egy-egy művet bemutató alkotók névsorában jól csengő, már befutott nevek, de szárnyaikat próbálgató pályakezdők is jelen vannak. A repertoár széles, így remélhetőleg mindenki megtalálja a maga kedvencét az emberközelbe hozott tárlaton, amelynek impozáns látványa már messziről csalogató.
Néhány műnél magam is hosszabban időztem, például Asztalos Zsolt konceptuális művész képénél, aki különböző multimédiás technikákkal: printekkel, fotókkal, installációkkal dolgozik. A Location of War Battle 62 címet viselő munkája is két egymáson álló téglatest installációját ábrázolja. A térbeli testek egyikében egy erdei tisztás, a másikon zöldellő mező képe tűnik fel, olyan helyszínek, ahova a járvány okozta bezártság után szívesen ellátogatnánk. Az oldalról ért természetes fényhatás jól megvilágítja, vagy éppen árnyékot vet ezekre a geometriai idomokra, így éreztetve térbeli mivoltukat.
Főképp a dokumentarista fotográfia érdekli Bácsi Róbert Lászlót. Szívesen örökíti meg fényképezőgépével különböző országok kultúráját, az ott élő emberek életét. Hogy célját elérje, sokat utazik, sok helyütt járt már a világban, többek között Észak-Indiában és a Himalájában. Kiállított műve, a Decision is messzi földön, az óceán köves, sziklás partjainál készült. A kép hátterében egy nőalakot látunk, amint a szikláról szörfdeszkájával együtt a fehéren tajtékzó hullámok habjai közé veti magát. Bácsi Róbert László figurájával azt a felszabadult életérzést jeleníti meg, amelyet a járványból való fokozatos kilábalás után élhetünk át.
A kortárs magyar festészet konceptuális oldalát képviseli Iski Kocsis Tibor, aki alkotásaival erősen reflektál a jelenre, a kortárs kultúrára. Művein az elmúlt tíz évben a klasszikus rajzi eszközhasználat – szén, ceruza, kréta – festői alkalmazása kapott kiemelt szerepet. Kiállított műve, a Luna 8-1972. április 20. is tulajdonképpen szénnel készült rajz, az alkotó Hold című tárlatának egyik darabja, amelyet az Apollo-16 és Apollo-17 űrhajósai által 1972 áprilisában készített eredeti fényképek ihlettek. Az emberiség évszázadok óta csodálja ezt a szomszédbeli égitestet, amelyre gyakorta nézünk fel, és amelynek rendkívül pontosan megrajzolt „tájképe” meditációra késztet.
Szabó Ábel: Naplemente a rom mögött A szerző felvétele
Szabó Ábel rövid grafikusi tevékenysége után kezdett el festeni. Tájképein fotórealisztikusan örökíti meg az urbanisztikus környezet mindig elhagyatott, üres épületeit, tereit. Naplemente a rom mögött című képén a lemenő nap vörösen izzó fényében egy gyár maradványai tűnnek fel. A kietlen látványt széppé varázsolja a megörökített pillanat.
A művészet hagyománytisztelete nyilvánul meg Takáts Márton aprólékos műgonddal elkészített grafikáin. Fő technikája a maratott tűkarc volt, később számos más módszerrel: rézkarccal, hidegtűvel, aquatintával is dolgozott. 2006 óta olajképeket fest, és amióta grafikusból festővé avanzsált, egy vizuális naplón, a „Tűnő időm nyomában” sorozaton dolgozik. Ennek egyik darabja az idilli nyugalmat, harmóniát árasztó Cézanne kertje.
A kiállítás résztvevőinek névsorát természetesen még hosszasan lehetne sorolni. Ki-ki saját művészete terméséből mutat be egy olyan képet, amely bizakodásra, reményre adhat okot.
