SÁNDY / KONOK – Metszéspontok / Műcsarnok
Festőművész, építész, fotóriporter, festőművész. Négy, egymást követő generáció alkotásaiból rendeztek kiállítást a Műcsarnokban, ahol az utóbbi években az ideológiák feletti művészi kvalitásra, és az összetartozás érzésének fontosságára fordítanak nagy figyelmet.
Id. Konok Tamás képe
Erre is példa ez a kiállítás, és arra is, hogy létezik generációk sora, amelyekkel öröklődhet mind az a szép, amelyet az emberi alkotni vágyás megalkothat.
Egy családtörténetet látunk, amibe egy távoli felmentő, a magyar szobrászat kiemelkedő képviselője, Ferenczy István is beleszámít. Itt, az utódok által megőrzött szobrászkörzőjével idéződik meg. Ezekben a termekben kétszáz év művészetét kísérhetjük nyomon, amelyben apáról fiúra és nagyapáról unokára öröklődött a tehetség és a kifejezés vágya.
Id. Sándy Gyula (1827-1894) festőművész, grafikus, rajztanár, akinek képein elsősorban romantikus hegyvidéki tájak, emberek jelennek meg. Fia, ifj Sándy Gyula (1868-1954) a Műegyetemen tanult. Elsősorban a két háború közötti időszak jelentős építésze. Ő alkotta a mai nevén Széll Kálmán teret uraló Postapalota terveit. Ő volt az, aki népművészeti elemeket is alkalmazott már az 1890-es években neogótikus épületeinek terveinél. A népművészet megjelenítése több mint tíz évvel később lett divat Kós Károly és köre által. A neogótika (szeretetét gyerekkorából hozta, mert sokat kirándult édesapjával a felvidéki várak között) elsősorban a mester, Pecz Samu hatása. Foerk Ernő is hatással volt rá, akivel sok épületet terveztek közösen.
Id Konok Tamás képe
Foerk rajzolta a homlokzatokat, Sándy a műszaki alaprajzot. Sághynál a népi elemek alkalmazása mindenképpen kollégáitól elütő sajátosság, Felhasználta a székely kapuk, a kopjafák elemeit. A két világháború között több olyan templomot is tervezett, amelynek fedélszékét, illetve bordázatát fa rácsszerkezet borítja. Ez teljesen egyedi. Mintha az organikus építészet előképe lenne.
Idősb Konok Tamás (Ifj. Sándy Gyula veje) fotóriporter, aki a tavalyi, a várbeli Fortepan kiállításon okozott meglepetést képeivel. Amatőrből lett fotóriporter, és haditudósítóként érzékletesen és érzékenyen mutatta fel a harcolókat és a harcokat elviselők hétköznapjait.
Ifjabb Konok Tamás idén kilencvenéves. Gyermekkora anyai őse, Ferenczy István grafikái és dédapja festményei között telt. A főiskolán Bernáth Aurél és Berény Róbert voltak a mesterek, de ő Barcsay Jenő ajánlására jutott ki Párizsba, 1957-ben. Azóta ott, majd Zürichben s Budapesten él. A Francia Nemzeti Érdemrend lovagja, Kossuth-díjas, a Széchenyi Akadémia tiszteletbeli tagja. Itt huszonegy alkotását láthatjuk, köztük a kezdeti, figurális képeit is. Francia élményei hatására kezdett vonalra építő, kollázsokhoz hasonló monotípiákat készíteni.
Bár a magyar képzőművészetben igen erősek a konstruktivista hagyományok, ő mégsem ebből merített. A geometrikus absztrakt egyik legjelentősebb hazai alakja. Az absztraktot – saját szavaival élve – a láthatatlant igyekszik láthatóvá tenni. Műveit nemcsak hazai, de jelentős külföldi műgyűjtemények is őrzik. Az itt látható képeiből előtárul erőteljes egyénisége, a színeken túli festőiség kifejező ereje.
Négy művészeti kifejezési forma, generációkon átívelő értékalkotás. Az elődök munkái ott őrződtek meg a falakon és a nagy becsben őrzött tárgyakban. Az idősebb Sándy a gótika szeretetét adta át a fiának, a fiatalabb pedig nagypapaként ifjabb Konok Tamást vezette be a szépség birodalmába, az emberi tartás és az igazság fontosságába.
Id. Konok Tamás ifj. Konok Tamásról
A kiállítás kurátora Bodó Péter művészettörténész (a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria munkatársa), akinek kutatási területe ifj. Sándy Gyula munkássága. A téma úgy ragadta meg a figyelmét, hogy Hódmezővásárhelyen abban az épületbe járt gimnáziumba, amelyet ifj. Sándy Gyula tervezett.
SÁNDY / KONOK – Metszéspontok | Családtörténeti kiállítás
A Műcsarnok és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) közös kiállítása
A tárlat október 25-ig látható a Műcsarnokban.
