Születés-pannó a Budapesti Történeti Múzeumban
A Budapesti Történeti Múzeum Barokk udvarát most Péli Tamás (1948-1994) megközelítőleg negyvenegy négyzetméteres, pozdorjalapra festett pannója uralja. Nemcsak a kép látványa, de a kép története és festője is a messzi múltat idézi. Minden nagyon-nagyon régen történt egy nagyon más világban.
.„
Péli a nyolcadik kerületben, nagy hírű muzsikus családban, de ötvösmester fiaként született, aki már háromévesen rajzolt, s az iskolai rajzverseny-sikereket követte itthon a kisképző (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola), majd a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémia. Külföldön is nagy elismeréssel dolgozott, kórházak, intézmények falait díszítik munkái. Itthon például a Szabó Ervin Könyvtár számára készített nagy méretű triptichont.
Nem sokkal hazatérése után kialakult körülötte egy cigány művészekből és értelmiségiekből álló kör, melynek szellemi vezetője lett. Ekkor határozta el, hogy létrehoz egy olyan művet, amely gyökereit bemutatva jeleníti meg a cigányság történelmét.
Ez lett a magyarországi cigány kultúra képi és hitvilágát ábrázoló Születés-pannó, amit a tiszadobi gyermekváros számára festett. A mű egykor az Andrássy kastélyban működő gyermekotthon falát díszítette. A kastélyból – rekonstruálás során – turisztikai látványosság és rendezvényközpont lett, így a pannót 2011-ben eltávolították és tíz évig elfeledve porosodott. Amíg aktivisták és szakértők, önkéntesek, kurátorok, az OFF-Biennále, a Budapesti Történeti Múzeum és az ERIAC (Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet) munkatársai fáradozása során a mű – Kaszás Tibor installációjával – végül eljutott a Budapesti Történeti Múzeumba.
A festmény műfaját tekintve történelmi allegória, ábrázolásában történeti és mitikus elemek ötvöződnek. Központi motívuma a roma nép képzelt, megálmodott eredetmítosza. Káli istenasszony, a roma ősanya felmutatja elsőszülött gyermekét, az újonnan született első cigányt: Manust a lovon ülő istenségnek. A mitologikus jelenet mellett a romák magyar történelemben játszott szerepére való utalások tűnnek fel a Rákóczi szabadságharctól egészen a közelmúlt auschwitzi tragédiájáig. A gigantikus alkotás tehát egy nép, egy történelmi elbeszélés és egy kultúra formálódását jeleníti meg.
„Az a kis közösség, amelyiké ez a kép, valóban felnőtt ehhez a szerephez. (…) Ott van ehhez valamilyen képesség, őrzik, szeretik, tudják, hogy mit jelent, miről szól.” (Péli Tamás)
A pannó négy táblája nem illeszkedik egymáshoz szorosan, közöttük egy keskeny rés utal a kép elhelyezésének ideiglenességére, a kép 2011-es “eltüntetése” okozta széttöredezettségre, arra a bizonytalan, sérülékeny, sokszor ideiglenes állapotra, amelyben a pannó és az egész magyarországi roma örökség található. A rések akkor tűnhetnek el, a tábla finom összeillesztése akkor valósulhat meg, amikor a Születés végső otthonra lel.
Megtekinthető szeptember 26-ig a Budapesti Történeti Múzeum Barokk csarnokában.