Beszélgetnek a tudattalanommal

PAF – F({R}ACTURE – Pintér András Ferenc kiállítása a Társalgó Galériában

Egy művész csak úgy berobbant a nagymenők közé.

9090_19 (90×90 cm, vegyes technika, vászon, 2019) Fotók: Borsos Mihály

Na, jó, volt már előzménye (legutóbb ugyanitt: kiállítás: Zúzott terek, 2018), de egy év alatt olyan vadiúj forma- és főképp színvilágot produkált, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Azt hittem, a gesztus-geometria már lejátszott, nincs benne a csiklandozó újdonság, a pimasz zsigeri hatást provokáló, spontán festés varázsa. Lehet, hogy ilyen is van. PAF nem ezt az utat járja – kísérletező művész. Indul a gesztus-festészetből, de másodhegedűn ott a geometria – majd’ minden képén van egy markáns vonal, ami színben, figyelmet zavaró/vezérlő elemként építi a festményt. Most a színekkel kísérletezik – erősebben, mint a Zúzott terek című gyűjtemény darabjain.

Mikor beléptem a Társalgó Galéria nagytermébe, rögvest egy kép vonzott, nem tudtam levenni róla a szemem. (90-90-19) Na, jó, geometrikus elemek halmaza, de a vörös és kék, valamint a betorkolló, a bal felső sarokból betolakodó, ezüstbe játszó ék akkora színdinamikát teremt az uralgó vörös kereszthasábbal ütközve, hogy nemigen tudtam továbbmenni. Csak álltam és figyeltem. A képre és magamra (belül), mert PAF képei zsigerileg szólnak hozzád. És voilà: egyszer csak megnyílik a képtér, s ami teljesen valószerűtlen: mélysége lesz, mintha az elöl levő hasábok és negyed-négyzetek – kiálló faktúra-pontokkal, meg valami ősi írásnyomokkal állnak előtted, de e réteg mögött mintha ott lenne egy másik kép, sárgás takarásban lévő „valami”, de attól vagyok képtelen elszakadni.

A kép persze uralja a kiállítást, jóllehet van itt még ettől teljesen különböző faktúrájú, sötét színvilágú darab. Séta a másik falra. Itt a számomra Triptichonnak elkeresztelt hármas darab (1550_04_05_06 című). E három kép nekem összetartozik, ezért adtam magamban a triptichon keresztnevet, mert ha összetolnánk (egymáshoz szorosan raknánk), akkor kiderülne, hogy a három képet egy halvány vörös-rózsaszín vonal tartja egyben. Vonal, ami a baloldali kép felső sarkából a legszélső (jobboldal) közepéig fut, alig kivehetően, és mégis parancsoló drasztikussággal: e vonal „tartja egyben”, s választja el három különböző alkotássá.

15050_04_05_06 (150×50 cm, vegyes technika, vászon, 2019)

PAF óriási találmánya ez: a vonal metafizikája: ez a vonal elválaszt és összetart. Igaz, van itt mit átélni. A jobboldali (_06 jelzésű, megbolondulok ezektől a címet helyettesítő digi-számoktól) szóval a jobb oldalon egy lila négyzet ugrik eléd, a festmény alsó harmadából. Ettől az egész sorozat „megbolondul”: hogyan kerül ide egy vidám-rejtélyes lila négyzet, ami kinyitja és lezárja a szériát? Ez előtt a „kockás” darab előtt muszáj megállni és várni, amíg belül megszólal az „értem” jelzés. Nem a fejben, szemben, ismét csak a zsigerekben. PAF ugyanis a gesztus-festést itt lépi túl, használva elemeit, de e darabokat saját belsőjét „kifordítva” viszi vászonra. És persze itt is vannak az egykori „figurális világlátás” roncsolt, alig kivehető elemei, például egy profil elmosódva, vagy egy írásnyom – ez utóbbiban biztos tévedek, de ez a kép titkos játéka: becsábít és játszik veled, míg meg nem szólal az a bizonyos belső hang.

9090_21 (90×90 cm, vegyes technika, vászon, 2019)

És végül egy igazi rejtvény. (90_90_21) Elsőre: tiszta geometria, hasábok, ékek, egy roncsolt „G” betű középen rózsaszínben. Nekem JA ugrik be – „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát…” de persze ez csak az én spontán tudatfolyamom beugró foszlánya (mondanám: stream of consciousness, de nem nagyképűsködöm…). Aztán kibomlik bennem a tomboló színdinamika. Ami kontrasztálja, ellenpontozza a roncsolt geometrikus alakzatokat. A kettő együtt adja a kép döbbenetes vonzerejét. Tán übereli az elsőként csodált színmámort is. Csak ez titokzatosabb, mert fogalmad sincs, mit nézel, közben mégiscsak állsz és bámulsz.

PAF szintet lépett: egy osztállyal magasabbra került. Érett, kísérletekben bátor művészként mutatkozott be a Társalgó Galéria falain.