Lakner László retrospektív kiállítása a MODEM-ben
A hetvenes évek közepétől nem él Magyarországon, mégis állandó a jelenléte a magyar kortárs képzőművészeti életben.
Bernáth Aurél növendéke volt a főiskolán, és kolorizmusán ez máig kimutatható. A MODEM gyönyörű termeiben a korai művektől a legutóbbi munkákig, az életmű négyezer darabjából látható száz, s végigkövethetjük az elmúlt alkotói hatvan évet. Itt a főiskolai diplomamunkája, aztán a Hajógyári hegesztők, A Varrónők, akik 1937-ben Hitler beszédét hallgatják. Ezeken a realista műveken már átsüt az a szemléletmód, amelyet az egyéni, a hétköznapi élet tárgyait és motívumait és a szürrealizmus szabad, merész képzettársításaival ötvöző művein is láthatunk. Lakner Lászlót a pop art és Rembrandt művei egyszerre inspirálták. Egy külön teremben mutatnak fel párat fotórealista munkái közül. Az első Iparterv kiállításon a Csontok (1968), a másodikon a Kötél (1969) című munkájával szerepelt – itt ez utóbbit láthatjuk, amely a plasztikai kifejezésmód bizonyítéka, de láthatók itt könyvobjektjei, a konceptuális alkotásai közül is pár az utolsó teremben elhelyezett monokróm munkákig. Óriási az életmű és olyan sokféle, de mindenből van itt mutatóban.
Lakner 1974-ben megkapta a berlini DAAD Künstler programjának ösztöndíját, s nem tért haza Magyarországra. 1980-81-ben PS 1 ösztöndíjat kapott egyéves New York-i tartózkodással. Onnan vissza már a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, ahol évtizedekig tanított Essenben és Berlinben is.
Lakner László a majdnem ötven év külföldi tartózkodással is a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója. A magyar neoavantgárd kulcsfigurája, aki sokrétű, heterogén és zenei kifejezéssel, polifonikus életművet hozott létre. Ez az életmű a maga gazdagsága mellett elképesztő intellektuális kihívást is jelent az értelmező számára, hiszen nagyon nehéz megtalálni ezek között a szerteágazó műcsoportok között a belső összefüggéseket.
Lakner László
A kiállítás egy kísérlet a belső összefüggések bemutatására. A korai alkotásai a hatvanas évek második feléből még a szürnaturalista (Perneczky Géza kifejezése) festészethez kapcsolódnak, később a popart figuratív képalkotáshoz köthetők, majd fotórealista, illetve konceptuális műveket látunk, később pedig egy szkriptuális, vagyis írás alapú absztrakt festészet jelenik meg. Ez Lakner életművében egy experimentálisabb, felszabadultabb, líraibb és expresszívebb írás alapú festészetet jelent. A kettőezres évektől kezdődően pedig ezeknek a különböző műformáknak nagyon szerteágazó egymásra hatása figyelhető meg, amelyben a figuráció, a lírai absztrakt, a vizuális költészet, az experimentális film, az objekt művészet, az installatív művészet, és persze a grafika is kulcsfontosságú. A legérdekesebb mindezeknek az egymásra hatása. Bár külföldön él, az Iparterv generációban betöltött szerepe okán is fontos szerepe van a magyar művészetben.
Fehér Dávid, a kiállítás kurátora: „Úgy tűnik, Laknernek két élete és két művészete van. Németországban kevéssé ismert, hogy ő mit alkotott 1974 előtt, és Magyarországon pedig kevésbé ismertek a Németországban készült művei. Az ilyen kiállítások lehetővé teszik azt, hogy a két arcát egy térben és egy diszkurzív térben egyszerre láthassuk és megpróbáljuk a két életműfél közötti különbségeket, ha úgy tetszik, szakadékot áthidalni, megpróbálni összekötni ezeket az elvarratlan szálakat”.
Alter Ego. Lakner László retrospektív kiállítása a debreceni Modern Művészetek Múzeumában. Együttműködő partner: Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria. Kurátor: Fehér Dávid
Megtekinthető szeptember 11-ig.
