Kő, papír, olló

Kiállítás a Rugógyár Galériában

Kiállító művészek: Hardi Ágnes, Köves Éva és Újszászi Tünde

Kő, papír, olló. Ez most nem az a játék, amit óvodás kortól játszhat nagymama és unoka, vagy az alsó tagozatosok a menza előtt ebédre várva, a közös jelek, kézzel. Vagy mégis? A kő a papír, az olló játszani hív. A kreativitás pedig képes a legegyszerűbb dolgot is átlényegíteni és sokféleségbe öltöztetni. Három művész, három nő (nem szívesen teszem ezt a különböztetést, mert nem szeretem a „nőművészetet”, valami vagy átjön vagy sem) kifejezőeszközéül választotta a papírt, az ollót, a követ.

Papír. Köves Éva még Ferk Ilonkánál a Benczúrban ismerkedett a képzőművészettel. Indító mesterének a világ aprólékos csodáihoz nyúló érzékenysége még most is érződik minden munkájában, bár ő új utakat nyitott. Régi struktúrákban felfedezte az alkotóelemek másfajta összefüggését. Művei majdhogynem monokrómok, ha nem izzana át rajtuk a szürke millió-egy tónusváltozata. Grisaillék. (A szürke árnyalataival való festés, amit például Ország Lili egyes műveinél is megfigyelhetünk). Lágyak és kemények, lüktetők és a szabályozottság biztonságát sugárzók. Geometrikusak, mégis élettelik. Felületek is, ugyanakkor terek is, s ezért mindegyiknek van valamiféle narratívája. Történeteket mesélnek. Az 1997-es Velencei Biennálén a világ is láthatta fotóalapú festészetét. Gangok korlátárnyékai fényköltemények voltak, Rodcsenkót és Moholy-Nagyot idézték. A sok megpróbáltatást kiállt épületrészleteket, ipari formákat fényképezte le, azokat nagyította vászonra és festékkel varázsolt rájuk újféle életet, újféle valóságot, költőit. Itt a Rugógyár Galériában is láthatunk az így készült munkáiból. Az elmúlt években új fejezetet nyitott: a ceruzához és papírhoz fordulva alkotja meg egyre bonyolultabb és összetettebb kaptár és kristály formáit. Ahogy minden művében, ezekben is újraépíti a világot, láthatóvá teszi a belső, a rejtett rendszert, a játékosat, a valóságost.

Köves Évának a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban is találhatók művei.

Kő. Hardi Ágnes majd egy generációval fiatalabb – Köves Éva akkor végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán (ma már egyetem), amikor ő megszületett (1989), s 2014-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. És míg Köves Éva a rejtettben mutatja fel a rendszert, addig ő a legkevesebb eszközzel, formával és színnel a rendet mutatja fel. Vagy mégsem? Miféle rend és miféle biztonság az, amiben a lépcső, a korlát a semmibe vezet? Az egyszerű és letisztult formák, a visszafogott (sárga) és ebből a megnyugtató háttérből elvezető, a ritmikát jelző intenzív zöld és piros kontrasztja majdhogynem otthonossá teszi ezeket a betondomborműveket.

Papír. Újszászi Tünde a textiltervező szakon diplomázott Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 2010-ben, aztán Kozma Lajos ösztöndíjat nyert, s munkáit megismerhette Helsinki, München, Lugano érdeklődő közönsége, s részt vett a Contextile biennálén is Portugáliában. Nem véletlen ez a népszerűség, mert az, amit a papírral művelni tud, az varázslatos. Vizuális művészként a mozgás, az anyagi alapstruktúra felépítése, a modularitás, az új formák létrehozása foglalkoztatja. Mindezek eszköze a papír, amelyet átvarázsol. A sok-sok síkból (vékony lapból) hajtogatva, bonyolult szövet lesz, hullámzó térforma. Ami újságpapírból készül, az a betű- és címsorok által még lüktető ritmust is ad. Szövések ezek, térformák, különös szőnyegek, amelyeknek árthat a pára, az eső, de megújult formájukban a legridegebb környezetet is az otthonosság melegével töltik meg.

Játék. Kőből, papírból, ollóval. Csupa ritmus, élet és szépség.