Verebélyi Diána és Görög László festményei
Újabb két festményt avattak Budapest új galériájában, Verebélyi Diána és Görög László ‘A felfedező’ és ‘Mária a városban’ című művét.
Verebélyi Diána és Görög László ‘A felfedező’ című képe
A XIX. század végén épült Gizella Malom történelmi falai között létrehozott Átrium Galériát egyedülálló módon az épületben kialakított százharminc loftlakás tulajdonosi köre hozta létre. A falakra festett művek, valamint Péter Ágnes a tér középpontjába tervezett, rövidesen fölállítandó szobra annak az állandó kiállításnak a része, amellyel a közösség egy kortárs gyűjteményt kíván létrehozni a kilencedik kerület rehabilitált területén.
Készül a ‘Mária a városban’ című festmény. A képen Verebélyi Diána festőművész
Kállai Katalin: A mű lényege maga a megfejthetetlenség
„A lehetetlenre – hogy elemezzünk egy műalkotást – nem vállalkozom. A mű lényege maga a megfejthetetlenség. Az úgynevezett ‘megfejtés’ egyenlő lenne a mű lerombolásával.
Mit is mondhatnék egy gyerekfiguráról, akinek az arcát se látom…
A kisfiúról, aki – a városok tengerében valahol – külön erre a célra kifejlesztett, szuperérzékeny ujjaival egy 21. századi komputer billentyűit nyomogatja. Vagy ősi magyar rovásírást bogarász??… A felfedezőről, aki euforikus elmélyültséggel térképezi föl s alakítja ezzel a világot. Aki egyszerre a múlt, a jelen és a jövő. Aki megejtő ártatlanságával varázsolja el a szemlélőt… Akire úgy vetül a fény, hogy aranyszín glória látszik mögötte, miközben az öröklétre született inka kultúra jegyeit viseli.
Ugyanaz a glóriaszerű fény, amely a Galéria szemben lévő oldalán Mária feje fölött is ragyog. Annak a Máriának a feje fölött, aki a városi lét magányos figurájaként legrosszabb álmainkat testesíti meg… s oldja is föl örökre. A meztelenség kiszolgáltatottságába burkolt test – amely megszégyenítve hajt fejet a város, az épületek közé zárt létezés hatalmassága előtt – minden mélyen hordozott tragikumával együtt, a maga védtelenségében is büszkeséget, erőt, izmokat feszítő legyőzhetetlenséget sugároz.
Miként a most kiállított vásznaikon is látjuk, Verebélyi Diána és Görög László művei a létezés elemeiből semmivel össze nem téveszthető, szuverén világot hoznak létre. Magányos, gépi világ ez… Mégis vonzza a tekintetet. Egyidejűleg szüli meg az el- és odakívánkozás képzetét. Az érzést, melyet a modern metropolisz egyszerre félelmetes és bódító forgataga hoz létre.
De ne elemezzünk…
Örüljünk, hogy megszületett a város új galériája. A semmiből. Úgy is fogalmazhatnék: A TÉR HOZTA LÉTRE. A hiány érzete. A hiátus, amely kikövetelte, hogy betöltsük modern kori létünk mélyre fojtott, szavakkal kimondhatatlan érzelmeivel.
Köszönet érte a szponzoroknak, a ház közösségének és mindazoknak, akik lelkesedéssel, munkával, vagy akár néma egyetértésükkel létrehozták az Átrium Galériát, e történelmi épület új lakóinak egyedülálló kezdeményezését itt Budapesten.
A két képet ezennel átadom a házban élők és mindannyiunk örömére!
S mielőtt még erre koccintanánk Kamocsay Ákos boraival, hadd tegyek egy rövid kitérőt. Itt tartok a kezemben egy könyvet, amely jó példa arra, hogy a művészet beszökött és megtelepedett a Gizella Malom történelmi falai között. Hilgert István Időkapszulák című, frissen megjelent könyve az egészen közeli múlt, a huszadik század végének nagyváradi miliőjébe kalauzol el. Felnőtt szemmel, gyermeki létbe süppedve idézi meg a várost a Majomszigettől a Magnólia parkig. Szaggatott emlékfoszlányokban mesél. Huszonegyedik századi relikviaként hozza el közénk Nagyvárad szellemét…
Érezzék magukénak az Átrium Galériát!”
Képavató – Verebélyi Diána és Kállai Katalin
Átrium Galéria – Gizella Malom, 1095 Budapest, Tinódi u. 1.
