Interjú Nagy Viktória látvány- és jelmeztervező művésszel
Nagy Viktória több mint kilencven alkotás látványtervezője volt. Interjúnkban kifaggatjuk a szakma fortélyairól, munkáiról, festményeiről és a tanítás szépségeiről.
Nagy Viktória
Több, mint kilencven alkotás látványtervezője voltál, ki tudnál emelni egyet-kettőt, amelyek a legközelebb álltak a szívedhez?
Nagyon szerettem a Csongor és Tündét. Kötelező olvasmány is volt, és már gyerekkoromban, 14-15 évesen látványt és jelmezeket rajzoltam a műhöz.
Sorsszerűen hozta az élet, hogy érett alkotóként Vidnyánszky Attila felkért és a Nemzetiben megalkothattam a látványt és a jelmezeket a műhöz. Nagyon boldog voltam a felkéréstől! A Csongor mai napig nagy sikerrel műsoron van a Nemzeti Színházban. Ennek utóélete is van, mert az MMA-ösztöndíjat szintén ezzel a témával nyertem. A témám egy díszletként is funkcionáló tematikus játszótér létrehozása a Csongor és Tündéből. Imádom a művet, és eddigi életem során folyton visszajött és foglalkoztatott. Nagyon megfogott, ami a sorok között olvasható mikro-makro világ. Egyfajta kietlen táj, ahol járunk – írja Vörösmarty – ahol szereplőink élete tele van küzdelmekkel, útkereséssel és az élet lényegének a kutatásával. Az író kibont egy gyertyafényt, lángra gyújt egy csillagot, ami világít az éji sötétben, és életünknek értelmet ad. Érdekes módon mit tud az ember még 14-15 évesen a világról? Nem sokat. Mégis ez az életérzés nagyon erősen bennem maradt.
Operákat is imádok tervezni, a Gólyakalifát is nagyon szerettem. Gyöngyösi Levente komponálta a zenéjét, és ezzel a művel debütáltam a Magyar Állami Operaházban 26 évesen. Tobzódtam a feladatban a Bánk bán jelmeztervezésénél is, amit szintén az Operaházban nézhet meg a közönség. Még ma is repertoáron van. Sok kedves darab van, amit szerettem, nehéz lenne felsorolni mindet.
Milyen volt a közös munka Vidnyánszkyval a 2016-os Csongor és Tündében? Mennyire kaptál szabad kezet, mennyire engedhetted el a fantáziádat a munkafolyamatban?
Szabad kezet kaptam Attilától, általában a rendezők hagynak kibontakozni. Mindig karakteres véleményem van az adott műről, annak képi világáról, atmoszférájáról. Viszek ajánlatokat, és ezekben a vázlatokban már egy felrajzolt világban kezdünk el közösen közlekedni. A részleteket, a részhelyszíneket, dramaturgiai megoldásokat meg szépen együtt kibontjuk. A fő útvonalat le szoktam tenni a rendezőknek, és szerencsére megérzik annak erejét és szabadon hagynak. Ekkor, pedig kezdődhet a közös játék.
Felnőtt fejjel visszanézve a gyerekkori Csongorhoz készült rajzaimat, látom, hogy ösztönösen, intuícióból nagyon sok jó dolgot beletettem az akkori terveimbe. Mindezt felnőttként is tudtam hasznosítani a Nemzeti színpadán. Érdekes, hogy az intuíció ereje életkortól független. Gyerekkori munkámban is jelen volt a csillaglombozatú életfa, test-lélek-szellem szimbóluma, a hármas tagolódása a színpadnak, a körmotívum folytonos jelenléte az örök körforgásra utalva. Szép összecsengés, hogy a gyerekkori álmom is megvalósult ezáltal, mint ahogy Csongor és Tünde álma is beteljesült, és csillagként tündököl.
MVMZENERGIA Mozart Ave Verum Corpus
Kortárs és klasszikus baletthez, operához, mesejátékhoz, kísérleti kamaraelőadásokhoz, nagyjátékfilmhez és tévéfilmekhez, illetve reklámfilmekhez is hozzájárultál, mint látványtervező. Mennyire tért el a színházas, illetve a tévés, filmes alkotási folyamat? Melyikben tudtál jobban kiteljesedni?
Minden műfajt imádok csinálni, de az operatervezés a szívügyem, mivel zenében élek. Látványtervezőként sokkal nagyobb kihívás a színpadon alkotni, mint filmben, hiszen a nézők előtt kell minden csodának megtörténnie, a színpad- és fénytechnika segítségével. Nagyon komoly logikai játszma, hogy hogyan érem el azt a hatást, amit szeretném, hogy a néző hazavigyen.
A film esetében van egy kamera, és mi pici jelenetenként felkészülhetünk a csodára, hogy mit szeretnénk láttatni. Általában a film egy reálisabb gondolkodást is igényel egy látványtervezőtől, ha csak nem olyan nagy költségvetésű fantáziafilmet készítünk, mint az Avatar.
Sokkal komplexebb és összetetteb gondolkodást igényel a színházi-operai látvány. De a filmes látványt is szeretem. Teljesen más a munkafolyamatok időritmusa, a hossza, az előkészítés üteme. Más fizikai felkészültséget igényel, hiszen sokszor kint állunk napi 12 órát a novemberi hidegben egy forgatáson. Míg a színházi ritmusban a legmegterhelőbb a bemutatót megelőző főpróbahét, ahol van idő javítani. A filmnél készen kell lenni az adott jelenettel a kamera elé jelenetenként, nincs idő javításra, miután beforgott. Színház és film, mindkettő varászlatos műfaj, mindkettőt nagyon élvezem csinálni.
2022-ben a Békéscsabai Jókai Színházban megnyílt a kiállításod a munkáidból. Mi alapján válogattad össze a gyűjtemény tartalmát?
A békéscsabai kiállítás vegyes munkákból volt összerakva, de főleg színházi tervekből állt össze. Jelmeztervek, kész jelmezek, az Operaházból kölcsönkértem a Bánk bán jelmezeit, amelyek ki voltak állítva. Illetve a filmjeimből rövid ki showrealeket lehetett látni monitoron. És egy-két festményem is ki volt állítva.
Igazából a festményeimet nem nagyon mutattam a nagyközönségnek, csak baráti körben volt látható eddig.
A festészetet egy intim magánügyként kezeltem, lelki öngyógyításként. Amikor véget ért egy hosszú és fárasztó színházi vagy filmes produkció, ami szellemileg, idegileg és fizikumban is nagy erőpróba volt, akkor utána az a nyugalom, töltekezés, amit a festészet nyújt nekem, az következik mindig. Nem éreztem úgy lelkileg, hogy én ezt szeretném megmutatni bárkinek mind idáig. Amennyire érett alkotóként tekintek magamra színházi szakemberként, úgy egy tinédzser vagyok a festészetben. Amit nagyon élvezek, kalandozhatok, nincsenek megkötések, bármit kipróbálhatok, nincs színpadtechnika, költségvetés, igazgatók stb. Nagy szabadságot ad, és nagyon érzékeny elmélyülést, ami olyan, mint egy ima.
Legfrissebb munkám, az MVM Zenergia 2023-as koncertjének látványtervezési, és rendezési munkája volt. Szeptember 2-án került megrendezésre a koncert a MÜPA-ban. Ez az alkotásom zenére való festészetet jelentett, így azokat a festményeimet, amik a műtermembe voltak eddig zárva, a nagyközönség elé kerültek, hiszen felhasználtam azokat a látványtervezéshez. Ezek a festmények kerültek mozgókép formájában a színpadra, és ebből alakult ki az egész látványvilág. A koncert zenei világához még 25-30 kép született a nyáron, a meglévőkön kívül. Rengeteg őszinte gratulációt kaptam a koncert utáni fogadáson, nagy örömömre. Azonban minden néző egy kérdéssel fejezte be mondandóját: Hol láthatóak az eredeti képek? Így aztán összeszedve bátorságomat, rászántam magam, hogy most a festményeimből is készüljön egy kiállítás, amelyet október 24-én óriási, és számomra megható sikerrel megnyitottunk. A kiállítás tehát az MVM Zenergia 2023 koncert látványvilágához készült festményekből áll.
MVMZenergia 2023 Beethoven Örömóda 2
Az Energia című kiállításom megtekinthető az Art9 Galériában november 11-ig, ahol várok mindenkit sok szeretettel.
Láthatóak nagyméretű olajképek, és kisebb akvarell képek is, melyeket meg is lehet vásárolni. Ezekből a képekből készítettünk animációs filmet, mely hatalmas led falakon volt kivetítve, érzékenyen reagálva a zenére. Nagyon sorszerű volt az is, ahogy a galériát megtaláltam, ahol megrendeztem a kiállítást. Budapesten galériát találni szinte lehetetlen, mivel 2 évre előre le vannak foglalva a komoly galériák, de elhatároztam, hogy belevágok, és a második telefonhívásomra találtam egy galériát, aki be tudott fogadni. Külön örültem, hogy ilyen hamar az MVM Zenergia koncert időpontjához kapcsolódva meg tudom csinálni a kiállítást.
Úgy tudom különböző művészeti egyetemeken, például a Metropolitan Egyetemen is tanítasz. Milyen élmény volt számodra az alkotás mellett másokat tanítani a szakma fortélyaira?
Érdekes viszonyban állok a tanítással. Ahogy elvégeztem az egyetemet, pár évre rá hívtak vissza a régi iskolámba tanítani, Nyíregyházára a Művészeti Szakközépiskolába, meg még egy pár helyre. De én menekültem ez elől a feladat elől, mivel nem éreztem alkalmasnak magam erre a kihívásra. Pár év elteltével, egy debreceni iskolába hívtak, ahol heti egyszer kellett csak órát adni, és így igent mondtam. Felkészültem persze jegyzetekkel, az órára. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem beszélni, észrevettem, hogy az a sok 18 éves diák nyitott szájjal hallgat engem. Mennyire vadóc kinézetűek voltak, és mégis mély csenddel figyelték, amit mondtam. Ebben a pillanatban megéreztem, hogy ez jól megy nekem, nem is volt már szükség a jegyzetemre, és elkezdtem élvezni, hogy átadom a tudást. Innentől kezdve a tanári munkám csak tovább bontakozott, egyre több helyre kezdtek hívni, itthoni és Európa-i egyetemekre. Vannak magántanítványaim is évek óta. Szeretem csinálni, és nagyon sokat tanulok tanítás közben. Immár 14-15 éve tanítok is, és már a hivatásomnak érzem ezt is.
Az SZFE-n 2018-ig, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban 7 évet, Vilniusban, jelenleg a Metropolitan Egyetemen tanítok angol nyelven. Akkora öröm, amikor az ember megy az utcán és egy régi tanítványával találkozik, és az ifjú a nyakamba ugrik örömében! Jó érzés, hogy nyomot hagytam bennük, és örülnek, hogy látnak.
Majdnem minden órámat azzal a kijelentéssel kezdem, hogy ezt a szakmát tanítani nem lehet, mert ezt el kell kezdeni csinálni. Hiszen nagyon gyakorlatias mind a filmes, mind a színházi szakma. Amit fontosnak tartok, hogy azt az életérzést át tudom nekik adni, amely a szakmához kötődő szenvedélyes érzelmeimből születik, és az ehhez kapcsolódó életformám éltet. Ez nagyon megmarad bennük, ettől kíváncsiak lesznek, és így ragad is rájuk a tudás.
A Metropolitan Egyetemen és AKG-ban is hosszabb időn át jól tudtam működni. Tisztelték a munkámat és látták, hogy vannak szép eredmények. Nem éreztem magam korlátok közé szorítva. A diákok és a kollégák is szeretik azt, ahogy tanítok. Sok órámat az Operaházban, és a filmgyárban tartom, hogy diákjaim az életszerűségét felfogják ennek a varázslatos szakmának.
Korábban már említetted, hogy a szeptember 2-án bemutatásra került, MVM Zenergia 2023 projectjében is részt vettél. Kérlek mesélj a nagyszabású zenés installációban történt munkafolyamatodról!
Megint a sors! Hálás vagyok, hogy úgy hozta az élet, hogy megtalált az MVM a felkéréssel, és megnyertem a látványtervezői, illetve vizuális rendezői pozíciót, hiszen imádok zenére dolgozni. Napi 12 órában klasszikus zenét hallgatok itthon is, és festeni is mindig zenére festek gyerekkorom óta. Abban az esetben, ha prózai művet kapok feladatként, ahhoz is keresek olyan zenét, ami úgy érzem, hogy visszaadja a mű hangulatát. Felemelő volt, hogy ilyen csodálatos alkotók műveivel tudtam dolgozni, mint Mozart, Vivaldi és Beethoven. A vezérszál Vivaldi: Négy évszak című művére épült. Megtisztelő, és izgalmas volt, hogy olyan tehetségekkel, mint Balázs János, Sárközy Lajos, Tóth Vera, Szentpáli Roland dolgozhattam együtt.
Szerencsés voltam, hogy az MVM részéről a megrendelőim szabadon hagytak alkotni. Megérezték, hogy nagyon komplexen gondolkodom, és nem szóltak bele művészi oldalról a koncepciómba. Ez a feladat egy ajándék volt az élettől, és külön öröm, hogy ezáltal kerültek a közönség elé a festményeim. Az Energia című kiállításom megtekinthető az Art9 Galériában november 11.-ig, ahol várok Mindenkit sok szeretettel.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Rengeteg tervem van, ami megvalósításra vár! Most a Csongor és Tünde játszótér kivitelezése van porondon. Vannak rendezői terveim is, melyek még titkosak egyelőre. Szeretnék külföldön is még több lehetőséget kapni, és dolgozni! Sok festmény már készen van a fejemben, idő kell hozzá, hogy vászonra kerüljenek. Továbbá a színházi-filmes munkáimból, a fotóimból és festményeimből egy összművészeti kiállítást kívánok rendezni a Vigadóban. Szóval, sok mindenen dolgozok egyszerre.
