Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái a Műcsarnokban
„Kahlo a mexikói táj és a trópusi éghajlat összeütközését is lefotózta, amit a szürrealisták mozgalma is használt: a vonat utat tör a dzsungelbe.”
Guillermo Kahlo: Nők a Királyi Kápolna tetején, 1911 Ricardo B. Salinas Pliego Collection
Ha egy kicsit is ismerjük Frida Kahlo művészetét és zaklatott életútját, akkor semmiképp sem mehetünk el amellett, hogy a festőnő édesapja, Guillermo Kahlo Mexikó legmeghatározóbb fotográfusa volt.
A fotós képeit idén nyáron mi is megtekinthetjük, hiszen Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái címmel kiállítás nyílt a Műcsarnokban. A 20. század első három évtizedében a Magyarországhoz hasonló gazdasági fellendülést megélt Mexikó épületeit dokumentáló fotós öröksége lánya, Frida Kahlo, a világhírű festőművész életművét is nagyban meghatározta.
„Guillermo Kahlo életműve sok érdekes magyar vonatkozást mutat, fotóinak dokumentumértéke akár Bartók és Kodály más irányú gyűjtőmunkájával is párhuzamba állítható.”
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója ezekkel a szavakkal nyitotta meg a kiállítást a sajtó számára. Majd átadta a szót Medve Mihály kurátornak, aki kiemelte, hogy a kiállított képek zöme építészeti fotográfia, hiszen elsősorban ennek volt jelentős mestere Guillermo Kahlo. De a különleges, főleg barokk stílusú épületek fotói mellett Fridáról készített portréi is megjelennek a kiállítás repertoárjában.
A német származású művész fényképei minden bizonnyal megelőzték saját korukat, hiszen az acélszerkezetre épülő épülettípusok futurisztikus módon jelennek meg nála. Ez több szempontból az új objektivitás fotográfiai szemléletével rokonítható. Guillermo nem csak az 1900-as évek első évtizedeinek monumentális mexikói építkezéseit örökítette meg, hanem az évszázadokkal korábbi épületeket és számos egyedi építésű templomot is.
Guillermo Kahlo: A San Luis Potosí székesegyház bejárata, 1912 Ricardo B. Salinas Pliego Collection
„Számára nagyon fontos volt a táj és az épített tájelem harmonikus megjelenítése. Dolgozott magán- és állami felkérésre egyaránt, iparvállalatok az acélgyártás folyamatát dokumentáltatták vele. Ahogy a millenniumi Budapestet és Magyarországot Klösz György fotóéletművéből ismerhetjük, néhány évtizeddel később hasonló szerepet töltött be Guillermo Kahlo Mexikóban” – tette hozzá a kurátor.
A kiállítás egyik képe azt a kápolnát mutatja meg, amely a világ legnagyobb, Krisztus előtt épült piramisának tetején áll. Kahlo fotózott barokk templomokat is, e képeken természetes módon szövődik össze az Európában megszokott túldíszített barokk templombelső és -homlokzat az indiánkultúra vizuális világával.
Számos fotó elkészültének lánya, Frida is részese volt, aki gyerekként, majd fiatal felnőttként ott volt apja több országjáró utazásán. Guillermo kamerája rögzítette a legérzékenyebben Frida arcát. Frida Kahlo apja 1941-ben bekövetkezett halála után tíz évvel festette meg Guillermo portréját, amelyre a rá jellemző szignószövegben rejtélyes módon a fotós magyar-német származásáról írt.
„A Frida országa cím arra utal, hogy sokak számára Frida Kahlo, a festőművész maga Mexikó. A kiállítás nem pusztán Mexikóról szól, a két művész sokrétű kapcsolatáról is. Frida sok mindent megőrzött apja képalkotó technikájából festői életművében” – hangsúlyozta Medve Mihály.
Kahlo megörökítette az 1910-es évek elején emelt mexikóvárosi Nemzeti Színház épületét is, amelynek építésén Maróti Géza volt a belsőépítész és a díszítő szobrász. Maróti Róth Miksa bevonásával üvegfüggönyt is tervezett az épületre, ezt az első világháború kitörése miatt végül a Tiffany cég valósította meg.
A tárlatot, amelyet a mexikói Ricardo B. Salinas Pliego Collection anyagából állították össze, Dávid Nájera Rivas, a közép-amerikai ország budapesti nagykövete nyitotta meg.
Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái
Kurátor: Medve Mihály
