Füstölgéseink

Kiállítás a dohányzás múltjáról és jelenéről

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A szerző felvételei

Elképzelhetetlen – csak egy-két név a hosszú sorból – Georges Simenon (Maigret), Sartre, Mikszáth Kálmán pipa, és Karádi Katalin, az ujjai között hosszú szipka végén a hamvadó cigarettavég nélkül, és sorolhatnám. Ordenáré függönyök takarják, és óriási barna és piros színű keretben a 18-as karika, az ilyen árukat kínáló üzleteket. (Istenem, milyen hangulata volt régen egy-egy trafiknak?!) Mert hát most már tilos, ami dohánnyal kapcsolatos. De nem mindig volt ez így.

Ez az élvezeti cikk is az óceánon túlról érkezett. I. Ferdinánd (1526-1564) alatt a nálunk táborozó spanyol katonák által ismerték meg a honiak. A 16. század végén már a legtávolabbi országrészekben is ismert volt, s nemcsak a férfiak, de a nők körében is. Az igények kiszolgálására az első világháború előtt huszonkét dohánygyár működött Magyarországon. Mint mindennek ezen a világon, kultúrája lett, nagyon gazdag tárgyakban, formákban és mindenféle alakzatban. A társasági élet főbb helyszínein kiemelt szerepet kapott. Volt sok helyen külön dohányzó helyiség, és ennek a célnak megfelelő berendezési tárgyai.

A pipatórium nemcsak helyiség neve volt, de így nevezik a pipák tartására készített, díszes állványt is. Kellettek erre faragott pipák – a szegényebbek maguk készítették, s ilyent látunk Izsó Miklós Búsuló juhász című szobrán, ezek készülhettek – készülhetnek – bruyergyökérből, kukoricacsutkából, tajtékkőből, cserépből, de meggyfából, olajfából is, s a pipafejeket gyakran különlegesen gazdag faragások díszítik. Van egy asztalfajta – neve dohányzóasztal –, amely nem alkalmas evésre, csak tárgyak tárolására. Hajdan elfért rajta a hamutartó, a gyufatartó s a díszes cigarettás- vagy szivardoboz a kínáláshoz. Képzőművészek sokasága foglalkozott a cigarettareklámok plakátjaival és a dobozok fedelének díszítésével. A Nicotex például 1930-ban plakátjai megtervezésére a magyar grafikusművészek legjelentősebbjeit, Végh Gusztávot, Bortnyik Sándort, Bíró Mihályt, Berény Róbertet bízta meg. Berény jegyzi a híres Modiano-plakátot. (József Attila egy Illyés Gyulával közösen írt szonettjének az Egy Modiano-cigarettapapír elszakadt címet adta.) Minden dohányterméknek megvolt a maga különösen vonzó arculata.

A dohányzásnak volt és van kultúrája, amelynek igenis helye van a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ahol megörökítődnek a hétköznapi élet mindennapjait körülvevő tárgyak és eszközök.

A Füstölgéseink című kiállítás, amely a dohányzás múltját és jelenét is bemutatja, az Első Magyar Látványtár – amely részben tulajdonolja, részben kezeli Vörösváry László hagyatékát – gyűjteményét mutatja be. A valahai kulturált dohányzás szerteágazó, klasszikus tárgykultúráját felölelő, több ezer darabos gyűjtemény szinte minden szeletéből mutat be a biedermeier kortól napjainkig született tárgyak sokaságából válogatva. Pipák és szipkák (fából, tajtékból, porcelánból, borostyánból, ezüstből, agyagból), kínálók, szivarvágók, pipaszurkálók, pipatóriumok, cigarettatárcák, dohányzacskók, dohánytartók, plakátok, reklámtáblák, öngyújtók, hamutartók, dohányvágók; s nem utolsó sorban a dohányzás aktusának képzőművészeti ábrázolásai rajzokon, metszeteken, festményen és fotón. Kollázsok, objektek, mai antireklámok és kortárs alkotók reflexiói a témára – ez utóbbiak Vörösváry László óriási kortárs gyűjteményéből.