Fotográfia és zene

|

Total Records / Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

Andy Warhol, Yoko Ono, David Bowie, Jeff Koons, Anton Corbijn, Mitch Epstein, Cindy Sherman, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe, John Lennon.

WP_20160726_15_45_25_Pro

„Képzeld, hogy a füleddel látsz” – mondta állítólag Gertrude Stein. Ez pedig megtörténhet. Látványként harmincegyszer harmincegyes méretben fantasztikus képek, az általuk burkolt fekete barázdás bakelitet a lejátszóra téve pedig megszólal a fantasztikus zene. Négyszázharminchét lemezborító a pop- és a vizuális kultúra legnagyobb alakjaitól. Andy Warhol, Yoko Ono, David Bowie, Jeff Koons, Anton Corbijn, Mitch Epstein, Cindy Sherman, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe, John Lennon. Csak egy-két név a kiállításon szereplők közül.

Van, aki ehhez ért, van, aki ahhoz – és sokan vannak a kimaradók. Aki ért, az is az megmarad a saját vackában és nemigen kukkant a másikéba. Kegyelmi pillanat, amikor közel az örökkévaló. Most mi történt? Tehetséges zenészek muzsikáját értették tehetséges képzőművészek és lemezborítókat alkottak számukra. Az alfa és ez az ömega is egyben: az értés és az érzés, aztán a képesség az érzések kifejezésére, s anyagba – zenébe, képbe formálása. Akik zenéltek, nagyon érezték és varázslatosan tudták a zenét, akik a borítóképeket alkották, azok nagyon érezték, értették a zenét és képesek voltak hangulatát-mélységeit két dimenzióban megjeleníteni.

WP_20160726_15_48_29_Pro

Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek izgalmas időszakában a politika sugallta volna a félelmeit.  Az egészséges lélek azonban védekezik. Védekezik daccal, életigenléssel, örömmel. A művészet dolga ez. Az írok, például Kerouac, profi dzsesszzenészeket hívott társul, Ginsberg is, akiről Richard Avedon készített maradandó felvételt. Az 1950-es és1960-as években a blues hatott a szerzőkre. Camus, Henry Miller, Hermann Hesse, Pasolini, Beckett könyvei vallanak erről.

WP_20160726_16_13_15_Pro

Ahány zenész, ahány zenekar, annyiféle világ, annyiféle érzelem. Látványban is. Valóságos és szürreális, mikronnyi felnagyítva, vagy a tejútrendszer pár centire zsugorítva. Világokat szólítottak meg, s azok a világok meg is szólaltak. Nem volt a földgolyónak olyan eldugott zuga, ahova el nem ért, bármilyen kultúrába született valaki, mindenkit hatása alá vont. Világok egyesültek. Példák? Jackson Pollock White Light című képe szolgál illusztrációként Ornette Coleman Free Jazz-albumához.

A lemezborítók számos képzőművész munkáját felvonultatják – Yves Klein, Richard Prince, Christopher Wool, Joan Miró, Jean Dubuffet és Picasso csak néhány közülük. A legmerészebb minden bizonnyal Robert Mapplethorpe semmit nem takargató péniszábrázolása. A képzeletet leginkább megmozgató fotó pedig az, amelyik a legkevesebbet mutatja: egy szexi póz, egy erotikus tetoválás, egy jól elhelyezett pohár, feszülős nadrág: minden együtt van a vágy tárgyáról való fantáziálás feltüzelésére. Végül is, nem erről szól az erotika?  Jeff Koons Vénusza a 2.0-s évek ikonikus csillagának formába öntése: a művészi látomás és az ipari termelés összefonódásának megtestesülése. Joseph Beuys rendkívül népszerű selyemszita-lenyomatokat készített hosszú improvizatív zeneszámokhoz. Az egyik leghatásosabb látványteremtő Andy Warhol lett, aki minden lehetséges formájában feltárta a kép és a zene kapcsolatát.

A zene? Dawid  Bowie, Mick Jagger, David Hamilton, Bob Dylan, Diana Ross, Frank Zappa, Joan Baez, Tina Turner, Miles Davis, a Beatles, a Led Zeppelin , a Rolling Stone, a Sex Pistols – felsorolhatatlan. Múlt lehetne, de nem az.

WP_20160726_15_43_56_Pro

A kiállítás Arles-ből érkezett. Tavaly ott látták meg a Capa Központ munkatársai, és sikerült elhozniuk Magyarországra.

A kiállítást összeállította a Rencontres d’Arles Fotófesztivál.
Kurátorok: Antoine de Beaupré, Serge Vincendet és Sam Stourdzé. Közreműködött: Jacques Denis.
Magyar társkurátor: Csizek Gabriella, a Mai Manó Ház művészeti munkatársa.

Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kiállítása

Megtekinthető 2016. október 2-ig.

CÍMKÉK: