Mohai V. Lajos írásával
Fábián István, a rajzoló
A Vándor éji dala című versében párban olvasható két-két gyönyörű sora Fábián Istvánnak.
Idemásolom őket:
„fák állnak velem istenhez hajoltan
vagyok a nyugodt eretnek.”
És:
„egy angyal kísérlete voltam:
üresen áll a boldog mező.”
Ez a folyamatos – és egzisztenciális – meggyötörtség van a rajzokon, amit a költő Fábián István a költészet nyelvén is megfogalmaz.
Fábián István két műfajban alkot.
A rajzban számára csak a fekete és a fehér van; fehér alapra fekete, sűrű kötésű vonalakkal rajzol. Kemény talajt választott, ahol a fájdalom folyamatosan jelen van.
A másik szembetűnő és döntő vonása a rajzoknak, hogy mindig valamiféle veszélyeztetett léthelyzetről beszél a nézővel. Számít a párbeszédre.
Ezért nehéz a rajzait nézni. De nem szorítja sarokba a közönségét, nem feladatot ad, hanem látni tanít.
Rajzoló, művész.
Mohai V. Lajos