Tapintható és kiterjesztett valóságunk

|

Esse Bánki Ákos: Jövőkép III. 

A Gizella Malom galériájának legújabb festménye

 

 Esse egyszerre dúl föl és nyugtat meg minket. Földúl a leképezhető világ megfejthetetlenségével, egyben meg is nyugtat teremtett világának ellenállhatatlan vonzerejével.

A vágy, hogy feltérképezzük és megfejthető alakzatokban tároljuk a látható világ információit, végigkíséri emberi mivoltunk teljes történetét. Ezt a lekűzdhetetlen vágyat reprezentálják – s leplezik le egyben – Esse Bánki Ákos festményei. Reprezentálják, mert alakzatai a világunkban uralkodó rendre utalnak, ugyanakkor le is leplezik, hisz pontos mértani vonalainak bizonyossága permanens bizonytalanságunkkal szembesít. A világ rendjének lehetetlenségével. Az emberi percepció ama tétovaságával, amely a látvány értelmezhetőségének végzetes szubjektivitásában nyílvánul meg. Olyan ez, mint maga a valóság, amely a látvány  vélt bizonyossága mögött nem kínál tökéletesen leképezhető, érvényes rendszert.

Hiába keressük.

A szégyenkezésnek ezt az attitűdjét oldja föl Esse Bánki Ákos legújabb festménye. A freskó, amelyet a történelmi Gizella Malom egyre bővülő – a köznyelvben simán aGizinek becézett – szabadtéri galériája számára készített. Esse egyszerre dúl föl és nyugtat meg minket. Földúl a leképezhető világ megfejthetetlenségével, egyben meg is nyugtat vonalainak látszólagos kiszámíthatóságával, teremtett világának ellenállhatatlan vonzerejével és legfőképp talán… a színeivel. Azzal a sajátos színvilágggal – nevezzük simán színuniverzumnak – amely rendkívűlien komplex művészetének egyik legmellbeverőbb jelentéstartománya. Mondhatni ezek az ő színei. Kizárólag hozzá tartoznak. Cserébe hatalomittas kreativitással bánik velük. Így teszi számunkra is hozzáférhetővé hidegen izzó szenvedélyességüket.

Jövőkép III. címmel falra vetett, legújabb festménye vásznon túli világ. A türkíz királyságát mutatja. A birodalmat, amelyen a – némi ironikus éllel “gőgösnek” nevezett – türkízei uralkodnak el. A nyári ég, a napsütötte tengervíz színe. A türkíz, amely örjöngve tobzódik a saját szépségében…

Elidőzünk, megkapaszkodunk benne.

Még akkor is, ha eldönthetetlen, mit látunk. Külső vagy belső történést. Kintet vagy bentet… Van egy festménye, amelynek “Belső szoba” a címe. Találó cím. Esse ugyanis belső szobákat nyit meg. Olyan helyeket, melyek vágyottan ismerősek és borzongatóan távolságtartók, mondhatni idegenszerűek is egyben. Kietlen, rideg világ, amely mögött érezhetően ott izzik, forr valami ellenállhatatlan. Valami, amit föl kell fedezni. Nekünk és az utánunk jövőknek. Ha lesz még, aki fölfedezze. Jövőkép III. címmel készült munkáját a felületes szemlélő akár poszthumán látomásnak is ítélheti. Kiüresedett,  embertelenné némult világnak. De nem az! Mert ott sistereg benne – akár a vásznain – a sűrű emberi lét. A falra álmodott létezés, amely a figuralitáson túl is őrzi emberi mivoltunk rejtett lényegét…

A közös múlt megőrzésének jegyében loftlakásokká alakított történelmi Gizella Malom az egyik legmodernebb nagyvárosi létformát kínálja az ott élőknek. E szélsőségesség jegyében társítják a múltat a 21. század legmodernebb technológiájával. Azaz, nem elégszenek meg egyedülálló módon létrehozott galériájuk fizikai valóságával, de megalkották annak kiterjesztett valóságát is. ‘aGizi’ virtuális mását.

www.muse.place/agizi-atrium

CÍMKÉK: