Bukta Imre kiállítása a Kieselbach Galériában
Bukta Imre besorolhatatlan. Nem tartozott, nem tartozik iskolákhoz, csoportokhoz.
Bukta Imre Fotó: Kieselbach Galéria
Hol is másutt, nálunk, vidéken: Méhes az akácosban (1993), Ilus eladja bárányait (2018), Fatolvajok (2004), Közmunkás fiú a „Paradicsom” programban (2013). Mai magányos cédrus (2015), Teszkóban (2010), Kislány traktorgumival (2012), Körtánc a nyugdíjas otthonban (2019) – sorolhatnám a képeket. Látványuk arcul csap és nem ereszt. Emlékezni kell a tekintetekre, a gabalygós faágakra, a céklahalmokra is az ágyássorok pászmáiban.
Bukta Imre besorolhatatlan. Nem tartozott, nem tartozik iskolákhoz, csoportokhoz. Már az indulása is rendkívüli. Érettségizett szakmunkás, festőművész vágyakkal. Oda nem veszik fel (ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakos mestere, 2010-ben habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen) ezért 1970-ben művésztelepet szervez Bernáth(y) Sándorral, s megteremti, kitalálja a sajátos, úgynevezett mezőgazdasági művészetét. Tagja lesz a Fiatal Művészek Stúdiójának és megismerkedik a Vajda Lajos Stúdió tagjaival. 1978-as budapesti kiállítása irányítja rá a figyelmet és azóta van jelen hazai és külföldi kiállításokon (például 1988-89-ben, a Velencei Biennálén). Elkülönül témájával, hangvételével.
Formák II 1974 A szerző reprodukciói
Akkor már szeretettek voltak Korniss és Bálint Endre népművészet ihlette munkái. Őt az efféle nem érdekelte. A Vajda Lajos Stúdiósok globalizációt sejtető hangvétele és világlátása sem vonzotta. A groteszk, az igen. Ő még ebbe is becsempészte a szeretetet. Művészetének témája a falusi élet, a mindennapi paraszti tevékenységek, a trágyahordás, kaszálás, cséplés, permetezés a maga tárgyaival, környezetével, formáival. E munkák eszközeit használja fel szobraihoz, képeihez, installációihoz, performanszaihoz. Művei iróniával, szeretetteli groteszkséggel jelenítik meg azokat az abszurditásokat, amelyeket a falusi életforma kelet-európai modernizációja hozott magával. Minden egyszerű eszköz és mező, erdő, konyhabelső ezeken a képeken valami misztikus erővel bír, felmagasztosul. S mégis, a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság, a reménytelenség, a gyanakvás, a félelem öltenek formát ezeken a képeken, a havas hátsóudvar, a rozsdás bicikli, a kocsmafali állvány, a fehér ürességű tévémonitor, a „Síró erdő (1997), a lepusztult téeszudvar látványában.
A Kieselbach Galéria impozáns falain egymás mellett sorakoznak festményei, melyek a teljes életműből nyújtanak válogatást. Ez az áttekintés Kieselbach Tamás értékfölmutatása is. A nagyobb termekben a nagyobb méretű festmények kaptak helyet, a kisebbekben lett a Fehér foltok terem, a könyvtár, a videoterem, a legújabb munkák terme. A videoteremben olyan installáció szerepel, ahol a projektor az eget vetít a mennyezetre: úgy tűnik, mintha kilátnánk a galéria mennyezetén magára a felleges vagy fellegtelen égre.
Katonatisztek disznóölésen 1992
Bukta Imre bevallottan soha nem politizált, de mindig reflektált a jelenvalóra. Mindig hangsúlyozottan a jelen jelenik meg a képeken, ami – rendszerelnevezésektől függetlenül – szívfájdítóan változatlan képet mutat. „A formák változnak, de alatta vagy fölötte az élet maga folyik a medrében és nincsenek mérföldköves átmenetek, hanem élet van. Ha az ember megtalálja a szépséget benne, anélkül, hogy direkt utalásokat tenne aktuális helyzetekre és ha ezt a természet- és emberábrázolással összeköti, akkor csak jó művek születhetnek” -vallja Bukta Imre.
Bukta Imre Mezőszemerén született 1952-ben, Munkácsy-díjas és a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, 2009 óta Palládium díjas, 2010-ben a Heves Megyei Prima Díjat, 2016-ban pedig a Prima Díjat kapta meg. Civilben helyi társadalmi szerepvállalásával küzd faluja és a kistérség fejlődéséért, 2001 óta nyaranként művésztelepet is működtet itt.
Kocsmában V 2014
A Kieselbach Galéria képeit a Godot Galériával közösen válogatták, a Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum és más gyűjtők képeiből is, hogy elénk táruljon a művész sajátos világa.
A Kieselbach Geléria gazdagon illusztrált reprezentatív albumot is megjelentetett a művész bemutatására, Földényi F. László és – többek között – Jerger Krisztina tanulmányával.
Hajnalt ugató kutyák 2018
