Két kiállításról
Bauhaus 100 Program a mának – Kortárs nézőpontok – Ludwig Múzeum
Bauhaus Contemporary. Fotóművészeti reflexiók a Bauhausra és annak magyar szereplőire – MÜPA Zászlótér
Bauhaus
Walter Gropius 1919. április 15-én alapított egy intézményt Weimarban a Szász Nagyhercegség Képzőművészeti Főiskola és az I. világháború kitörésekor megszűnt Nagyhercegi Iparművészeti iskola utódintézményeként. Kreativitás, gazdaságosság, a technikai lehetőségek kibontása a közösségben a közösségért, ezek voltak a célok. Gesamtkunstwerk, amelyben az alkalmazottság az építészet felé törekszik. Utópia volt? Az új, a magasabb kvalitású életmodell integrálása a társadalom egészébe, a társadalmi szükségletek újratervezése nemcsak szándék volt, de a tevékenységben megvalósuló. A haladás szépsége, ahogy Forgács Éva fogalmazott, amely tárgyiasult. „A minőség nemcsak hibátlan, eredeti anyagból készült, tartós termékeket jelent, hanem egyben olyanokat is, amelyeket művészivé avat a bennük testet öltő organikus egység.” „Egy fazék vagy autó éppúgy definiálhassa a német kultúrát, mint egy festmény vagy egy vers.” (Walter Gropius) Mindez közösségben, mester és tanítványok közegében.Tehetséges emberek, akiket hagytak dolgozni, akik nem alkalmazottak voltak, hanem alkotók. Nyomuk ott a világon, sorsuk pedig nem maguk választotta sok helyszínű életükben.
Elmúlt száz év és emlékezni kell, felmutatni az örökséget. A Ludwig Múzeum kiállítása elsősorban nem a Bauhaus történetét kívánja bemutatni, hanem azokat a ma is jelenlévő jellegzetes művészeti pozíciókat, amelyeken felismerhető a Bauhaus szemléletének hatása. Sok kortárs alkotó foglalkozik olyan kérdésekkel, olyan problémákkal, művekkel az elmúlt húsz-harminc évben, amelyeket a Bauhaus vetett föl. Ezek elsősorban fénykísérletek, fényművészeti, forma- és színelméletek. Kandinszkij sok kortársra hatott, Károlyi Zsigmond például Kandinszkij Pont vonal, sík munkájához nyúlt vissza és abból készített műveket a maga számára. Nem is biztos, hogy mindezek kész művek, inkább műhelymunkák, amelyek valamilyen problémához viszonyulnak. Az összművészeti jelleg is érződik a bemutatott tárgyakon, a bútoroktól kezdve a festményeken át egészen az építészetig. Nem történeti kiállítást rendeztek, mégis van benne történetiség is. A kiállítás látogatója időutazáson vehet részt. Valódi Bauhaus-dokumentumokat látunk, fényképeket, ott tanult egykori hallgatók diplomáját. Ezt a Magyar Építészeti Múzeum és Dokumentációs Adattárral közösen szervezték. Korabeli tárgyakat, lámpát és üvegkészletet is találunk itt.
A kortárs részben tematikus csoportokat mutatnak be, amelyek a Bauhausban is jelen voltak: a fénytől a színházig s a játékig. Ez utóbbi legalább olyan jelentős volt a Bauhausban, mint a többi művészeti ág, mert azt gondolták, hogy az élet egészét – a játékot is – át kell, hogy hassa a képzőművészet.
Negyvennyolc kortárs alkotó munkáit láthatjuk a tárlaton. Például a Pécsi Műhely köréből Ficzek Ferenc és Halász Károly munkáit. Ők olyan alkotásokat hoztak létre, amelyek a Moholy-Nagy-féle fotogramokkal rokoníthatók. Kaszás Tamás egy egykori Bauhaus bölcső nyomán Bauhaus saroglyát és Bauhaus méhkaptárt készített. Mivel mindent áthatott a köznapi élet jobbításának szelleme, annyiban utópia is ez. A modern törekvések ősforrása, amelybe az oktatás is beletartozott. Formáját a szervezettség és a kreativitás jellemezte. Azért is lehetett a kiállítás címe Program a mának, mert a Bauhaus programot jelentett a jövőnek.
A Müpa fotóművészeti reflexiókat állított ki, amelyek a Bauhausra és annak magyar szereplőire utalnak. Bíró Dávid Font end sorozatában műtermi környezetben megépített makettek segítségével videójátékok és 3D grafikák látványvilágát idézi. Csizik Balázs szín- és formai redukciókkal tengerparti hulladékokat használ fel. Ilyen a Bauhaus 100, és az Urban Suprematism 108 című alkotása. Czigány Ákos Tárgyak sorozatában üres hungarocell csomagolódobozokat mutat meg transzparens, röntgenszerű átvilágításban. Vékás Magdolna – akit a történeti fotóeljárások foglalkoztatnak – az Üveg dicsérete címmel készített művészkönyvet és sorozatot, benne a Bauhaus Contemporary válogatással. Robitz Anikó fotói a világ számos pontján álló épületek részleteit ábrázolják, színviláguk és formanyelvük kapcsolódik a Bauhaus gondolatiságához. Király László György sorozata egy bútorüzem gyártócsarnokában és irodaházában készült, anélkül, hogy az ott látható tárgyakat átrendezte volna. A képkivágások mindegyike konstruktív, bizonyítva, hogy az absztrakt formálásmód nem idegen a valódi világtól, hanem annak egyfajta létezési módja.
A tizenöt alkotó munkáit Ledényi Attila válogatta.
A kortársak alkotásaiban fel-felcsillant a száz évvel ezelőtti törekvések némelyike. Amit hiányoltam mindkét kiállításból, az a közösségi affinitás és erő, ami a száz évvel ezelőtti törekvések egyik tartópillére volt, s tulajdonképpen ezt öltöztette fel a Gesamstkunst, a mindent átható művészet.
Bauhaus 100 Program a mának – Kortárs nézőpontok. Ludwig Múzeum – 2019. április 10. – augusztus 25.
Bauhaus Contemporary. Fotóművészeti reflexiók a Bauhausra és annak magyar szereplőire. MÜPA Zászlótér – Látogatható május 7-ig.
