Bauhaus 100. Válogatott művek Weininger Andor hagyatékából / Magyar Nemzeti Galéria
Beszélgetés Bajkay Évával
Weininger Andor: Mechanikus színpad – Absztrakt revü, 1923 után (Akvarell, ceruza 290 x 361 mm) Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Az évfordulók alkalmat teremtenek arra, hogy ne feledjünk olyan hamar. Bauhaus 100. Akárhány éves is, mindig fiatal marad, mert életerőből, kreativitásból, emberszeretetből született. Adni vágyott és tudott is, ezért frissességét soha nem lepi majd por.
A Nemzeti Galéria Absztrakt revü kiállítását Bajkay Éva rendezte, akinek több évtizede fő kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes művészet. Az egyetemi szemináriumon (a hatvanas évek közepén, amikor még nem volt szabad semmiféle avantgárddal foglalkozni) kiválasztotta Moholy-Nagy Bauhausbücherét, s meg is írhatta tanulmányát. A Magyar Nemzeti Galéria munkatársaként kutatott és kiállításokat szervezett. Ő volt tudományos partnere a Kasselből a hetvenes években ideérkező fiatal Bauhaus-kutatóknak (Hubertus Gassnernek is, aki jelen volt most a Weininger-kiállítás megnyitóján). Bajlay Évának nagy szerepe volt abban, hogy 2002-ben nyolcvan mű és több mint nyolcvan kisebb vázlat a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménybe kerülhetett, amelyek közül most a kiállításon többet is láthatunk. Bajkay Évával beszélgetek.
Weininger Andor: Stijl kompozíció ezüst hálórendszerben, 1960 (Akril, 304 x 405 mm) Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Bajkay Éva: Nagy boldogság, hogy ilyen gazdag anyaggal rendelkezhetünk Weininger munkásságából, mert Moholy-Nagy Lászlótól egy festményünk van, s az Iparművészeti Múzeumban Breuer Marcelltől is alig található mű. A kiállítási anyagot ezért arra az elképzelésre fűztük, ami őt egész életében foglalkoztatta. Ez a mozgatható kép, a revü, amihez ő mint zenész és a Bauhaus zenekar alapítója saját zenét is írt és fényhatásokat meg különböző effektusokat képzelt el. 1971-ben a művész még részt vett a rekonstruálásban, de mire ez elkészült 1986-ban – s amit itt a kiállításon be tudunk mutatni – azt már nem élhette meg.
Hogyan csoportosította a műveket? Hiszen több műfajú, több világlátású és több helyszínű életműről van szó.
A falakat bauhausos színdinamikával – ami természetesen a nagy mester Kandinszkij elméletét tükrözi –, alakítottuk ki. Az első, a narancssárga falon mutatjuk be a pécsi, a korai műveket, amelyek tájképek. A későbbi korszaktól teljesen eltérő alkotások ezek. Ha a figuratív munkáinál maradunk, akkor a szemközti falon – a harmincas évek végétől az ötvenegyig terjedő időszakban – a biomorf absztrakt ábrázolásokból válogattunk. Ezek a belső emigrációba vonuló, a magába zárkózó művésznek a sajátos víziói. Ez már a fasizálódás kora, el is hagyta Németországot. 1938 után Hollandiában telepedett le. Itt már a kiegészítő színekkel és ezekkel az amorf formákkal dolgozott, ezért háttérként a lila színt választottuk. Kék színnel háttereztük a New York-i korszakának konstruktivista, tovább vitt formakísérleteit. Utolsónak említeném a fő falat, ami teljesen megbontja a szokásos felületet, színes, s a nálunk található művének vázlata nyomán kialakított geometrikus elemekből épül föl. Különböző magasságokban az ő színpadi tervének elemeit helyeztük el. E fal középpontjába állítottuk gyűjteményünk legfontosabb darabját, az Absztrakt revü vázlatrajzát. A mellette levő monitoron azt is láthatjuk, hogy hogyan működött volna, ha megvalósul.
Weininger volt – mint zenész, humorista, mai kifejezéssel élve stand uposnak mondhatnánk – a Bauhaus-színház fő szervezője. Az előadásokhoz ők maguk terveztek jelmezeket, s ezekben léptek fel a különböző táncesteken, színházi előadásokon. Ezekből, sajnos, nincs a gyűjteményünkben, mert a darabok a kölni Színházi Múzeumban találhatók. Ezért gondoltam, hogy kiegészítésként, illusztrált előadás keretében bemutatom azt a húsz egynéhány jelmeztervet, amit a húszas években készített, és néhány fotót is a színpadi fellépéseiről. Ő ugyanis zenebohócként is fellépett az Oscar Schlemmer vezette műhelyben (a Bauhausban műhelyekben csoportosultak). Ezeken is érződik, amit itt szerettünk volna közzétenni, az a derű, az a közösséget formáló szervezőkészség, az az emberi és művészi magatartás, ami őt leginkább jellemezte. Ez a belső adottsága volt az, amiért – mikor 1925-ben visszatért Pécsre, Walter Gropius visszahívta: úgy fogalmazott, hogy nagyon nagy szüksége van az alkotó kollektíva szellemét meghatározó egyéniségére. Így lett fizetett munkatársa a Bauhaus máig ható, világlátást befolyásoló intézményének. Zenekarukkal bejárták Európát. A maga teremtette improvizatív muzsikája, a népdaloktól a szórakoztató zenéig az iskola propagálását szolgálta. Weininger alkotói sokoldalúsága – Moholy-Nagy Lászlót leszámítva – egyetlen magyar művésznél sem mutatkozott meg.
Weininger Andor: De Stijl kompozíció, 1922/1962 (Olaj, karton, 101 x 26 cm) Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Weininger Andor festő, grafikus, illusztrátor, dizájner, bútor-, épület-, színpad- és jelmeztervező művész. Molnár Farkassal, Stefán Henrikkel, Johan Hugóval (pécsi fiatal képzőművészek, akik Breuer Marcelltől hallottak a Bauhausról) valamennyien felvételt nyertek 1921-ben a weimari Bauhausba. Weininger az előtanfolyam elvégzése után a falfestészeti műhelyt választotta, amelyet akkor Kandinszkij és Carl Schlemmer (Oscar Schlemmer testvére) vezettek. Weininger 1923-ban Hamburgban színpadképeket és kosztümöket tervezett, konferált, színészkedett, zenél. Itt kezdett el foglalkozni a Mechanikus színpad – absztrakt revü koncepció kidolgozásával. Ennek lényege a mozgó absztrakt formákkal benépesített színpad volt. 1924-ben megalapította a Bauhaus zenekart. 1925-től a Dessauban működő főiskolán – immár fizetett alkalmazottként – feladata volt a kommunikáció és a Színpadi Műhely. Itt a művészeti iskola konstruktivista fordulatának egyik előkészítője lett, jelentős utópisztikus elgondolásainak leghíresebb terméke a Gömbszínház terve volt. Amikor Walter Gropius 1928-bann távozott Dessauból, utána Weininger sok Bauhaus-mesterhez – köztük Breuer Marcellhez és Moholy-Nagy Lászlóhoz – hasonlóan Berlinbe költözött. A fasizálódás őt családjával Hollandiába üldözte. Itt 1951-ig éltek. 1958-ban telepedtek le New Yorkban, s ott élt haláláig. Itt is foglalkoztatták a Bauhausban felvetett témák, a geometria nyelvén szólt, s egy matematika alapú rendszerelvű piktúra megvalósításával kísérletezett.
Weininger Andor: Kompozíció ezüst koronggal, 1960-as évek (Akril, karton, 714 x 270 mm) Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A Weininger-hagyatékot kezelő amerikai Weininger Alapítvány szétosztotta a mester műveit a Metropolitan Museum of Art, a Yale University Gallery, a Harvard University Busch-Reisinger Múzeum, a kanadai Art Gallery of Ontario és az University of Manitoba galériája, illetve a Bauhaushoz kötődő európai intézmények, a Centraal Museum Utrecht, Museum Ulm és a német Bauhaus-múzeumok – Bauhaus Archiv Berlin, Kunstsammlungen zu Weimar – között. Bajkay Éva munkájának köszönhetően a Magyar Nemzeti Galériába 2002-ben nyolcvan mű és nyolcvan kisebb vázlat került. A Weininger-hagyatékból most először mutattak be válogatást a Bauhaus 100 évfordulóján.
Bauhaus 100. Absztrakt Revü – Válogatott művek Weininger Andor hagyatékából.
A kiállítás kurátora: Bajkay Éva
Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai kabinet – 2019. március 29. – július 28.
