„Fél Pest idejár – híresek vagyunk…”
A magyar avantgárd legjobb darabjai a falon, a művészkollégák a másik asztalnál, kandalló és isteni fogások: egy „Geheimtipp” – ahogy a németek mondják.
Bak Imre képe A szerző felvételei
Kis falu a Balaton-felvidéken (Köveskál), négyszáz lélek – de öt étterem. Három éve itt nyitott egy hatodikat Trombitás Tamás (festő, főiskolai tanár, kiállító művész: Bécs, Toronto, Kioto stb. – és borász…) A „kulthely” neve: Mi a kő – telitalálat. A hely korábban lepusztult kocsma volt, mikor átalakította, a helybeliek nem sok jövőt jósoltak neki. (Ha már van itt öt csehó – olcsótól a csak euróval fizethetőig – nem fog ez megélni, lefogadom, – mondta egy bácsi.)
Korniss Dezső: Pásztorok
Aztán egy év alatt nagyon felkapták. Isteni kaják és fantasztikus borok (Trombitás saját borászatából: a sztár a Club rosé) – na, arra rárepül minden vendég. Amiben az a fura, hogy a pesti értelmiség krémje ide vándorol – társaság, kaja, képek a falon -, pár szuper festményt mutatok itt is – valamint spéci design a százéves bútorok között (design: by Trombitás).
Minden együtt, ami kultúra és élet. És egyáltalán: bejött a high end üzleti stratégia: ha szombaton ebédelni akarsz, jobb, ha pénteken foglalsz helyet, mert állandóan telt ház van. Ja és egész télen nyitva.
Nemcsak a jó fogások miatt – mivel ideszokott már a művészvilág krémje, – festők, írók, filmesek – ugyanis: egymást is „eszik” – azaz lehet dumálni, („szevasz, de rég láttalak” – „ülj ide, még van itt egy szék…”) – és lehet élvezni a kandallót, és persze a minőségi konyhát. (Hogy el ne felejtsem: olyan steaket sehol se kapsz, mint amit itt csinálnak.)
És jókat lehet beszélgetni – kihalóban lévő műfaj. Itt feltámadt.
Trombitás Tamás: Triptichon
Az egészet csak azért írom ide, mert a festészet-design-bor és konyha elegyét még senki se találta ki ilyen tökéletesen. Ez itt életforma. (By the way, a Financial Times „Week End” száma – szombatonként – külön rovattal jön: borok, ételek, fashion-tanácsadás, mit érdemes megnézni-meghallgatni, vagyis a könyvek-képzőművészeti újdonságok mellett „hogyan élünk” című anyagot is közöl – no, csak mentegetőzöm: az életforma-formálás (képzavar) ma már a kultúra (művészet) része.
Hencze Tamás képe
Amit itt írok, az isten szerelmére, ne vedd reklámnak. Helybeli vagyok a faluban, akárcsak Bak Imre (képe a falon), így aztán nagyon szurkoltam Trombitásnak, a művészkollégának, hogy sikerüljön ez a kísérlet. Nagyon bejött neki, és már a falu is büszke rá.
Padló a Mi a kőben
„Fél Pest idejár – híresek vagyunk…”.
