A zseniális kísérletező

Moholy-Nagy László fotográfiái a Mai Manó Házban

A Mai Manó Ház Moholy-Nagy László fotográfiáinak bemutatásával ünnepli a Bauhaus centenáriumát, az intézményét, melyben Moholy-Nagy László „legfiatalabb professzorként” felkeltette a fotográfia iránti elméleti és gyakorlati érdeklődést.

Eiffel-torony, év nélkül, zselatinos ezüst, MFM

Százéves a Bauhaus. 1919 áprilisában nyitotta meg kapuit Weimarban a Szász Nagyhercegségi Képző és Iparművészeti Főiskola utódintézményeként Walter Gropius vezetésével. Magasabb szellemi, művészeti és etikai minőségre törekedtek, s egy magasabb életmodellt akartak felmutatni. Moholy-Nagy – aki képzőművészként indult és munkatársa lett Kassák Lajosnak a MÁ-ban (Kassák ajánlotta a Bauhaust) – berlini műterme a húszas években a dadaista és a konstruktivista művészek találkozóhelye lett. Huszonnyolc évesen ő volt a legfiatalabb tanár Gropius iskolájában, aki az előtanfolyamon (a második szemeszter volt az övé) teljes szemléletváltást hozott, a biológia, a matematika, a technika felé való nyitást, s engedte, hogy a konkrét anyag váljon a stúdium tárgyává. Különböző elvont tulajdonságokat hosszú és bonyolult gyakorlatsorozatok segítségével optikailag is felfogható és értelmezhető minőségekké transzponálta a hallgatók számára.

A kiállított képanyag döntő többségben Moholy-Nagy európai korszakából tartalmaz fényképeket, melyek eredetileg 1922 és 1937 között készültek.

Építkezés, 1925 körül, zselatinos ezüst, 299×390 mm, MFM

A kiállítás három tematikus csoportban mutatja be ezt a minden elemében összefüggő, ám témájában és az alkalmazott technikákban széttartó képanyagot. Az 1922-ben akkori feleségével, Lucia Schultz-cal elkezdett fotogram-kísérletei alkotják az első egységet. A fotogram elnevezés is tőle származik. Ezek valójában kísérletek a fény formálása a fénymodulálása jegyében. A fénylenyomatok a festészetében kialakított stílusát követték. Párizsban, a Werkbund-kiállításon, 1930-ban mutatta be Fény-tér-modulátor című korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték című absztrakt filmje, amelyet a kiállításlátogató is megtekinthet. A fényképmodulátor a fotogramkészítésről szól, amely a fotogramokkal elinduló kísérleteknek egyfajta betetőzése. (A film kapcsán ismerkedett meg második feleségével, akitől Hattula lánya született. Hattula Moholy-Nagyot Kincses Károly nyerte meg a magyar kapcsolatokhoz, s általa került ajándékba az egész kollekció a fotográfiai múzeumhoz.) Az első kiállításrészben fotogramokat látunk, köztük az 1928-ban készült Önarcképet.

Fotogram, 1922 körül, zselatinos ezüst, MFM

A fotóplasztikák képezik a kiállítás második részét. Ő nevezte így a fotómontázsait. Két indoka is volt erre. Az egyik a neoklasszicizmus iránt érzett rajongása, a másik pedig az elkülönülés a dadaisták montázstechnikájától. A dadaisták a nagyon tömött, a nagyon sokrétegű munkákat kedvelték, az ő munkáin pedig érződik a konstruktivista áttekinthetőség. A művek eredetileg kollázsok, az ő újságkivágásai, amelyeket Lucia lefényképezett. Az eredeti művekről készültek az itt látható alkotások 1973-ban. Köztük egyetlenegy vintage látható, amely korabeli nagyítás: ez a Militarizmus című fotóplasztika. A műveken érződik a személyesség és a politikai hozzáállás. Ő, aki általában kerülte a címadást, fotóplasztikáinál kivételt tett. Többnél találunk címeket.

Berlini rádiótorony, 1928 körül, 1973, zselatinos ezüst, MFM

A harmadik egység a figurális ábrázolás címet viselhetné. Az alkotások nagyon erősen összefolynak a fotogramos kísérleteivel (például a Berlini rádiótorony című, ahol a vonalak és a nagy kör, akár egy konstruktivista kép, pedig fotó). A Helsinki című képén több felvételt készített egy kockára, amely montázsszerűvé teszi a valójában hétköznapi látványt. Ebben az egységben láthatjuk teljes pompájában a Bauhaus fotós nézőpontját, a béka- és madárperspektívát, amely a legköznapibb témát is az artisztikum magasságába emeli. Kedvelt mindenféle rácsozat, aminek ritmusa van, a lépcsősor és mindezek árnyéka, a pozitív-negatív izgalmas játéka. A fenti kiállítótérben az életére erősen ható nők szerepelnek, s itt található az eredeti levele már a New Bauhausból, amit Budapestre írt a Modern fényképezők csoportjának és a Chicagói parkoló felülről című kép. A legkisebb teremben azokat a felvételeit láthatjuk, amelyeket utazásai során készített, hiszen sok országban megfordult. Az angliai megbízásra készített képes útikalauzának egyik felvétele teljesen hagyományos, s minden fotós szabálynak megfelel. Ezért ki is lóg az itt látható életmű egészéből. (Szemmagasságban két cilinderes úr áll a kép közepén.)

Féltékenység, év nélkül, 1973, zselatinos ezüst, MFM

Moholy-Nagy Lászlót valójában nem az izgatta, hogy mi van a képen, sokkal inkább az, hogy hogyan lehet átlényegíteni azt, amit a képen ábrázol. Sok képén a háttér éles és az előtér életlen. Ezzel is arra próbál rámutatni, hogy nem az élesség a legfontosabb. Az ő fotós eszközeivel készített képei képzőművészeti alkotások. A valóság tárgyaiban, felületeiben, a leghétköznapibban is az absztrakt formákat fedezte fel és azt próbálta rögzíteni. A fotográfia szabályrendszerét felrúgó, kísérletező attitűdje ezeket a munkáit is egyenrangúvá emelte festményeivel és filmjeivel. Az ő látásmódja, kísérletezései, pedagógiai munkássága világméretben is megújította a fotográfia képalkotási rendszerét.

Fotogram, év nélkül, 1973, zselatinos ezüst, MFM

Moholy-Nagy László születésének századik évfordulója alkalmából a Magyar Fotográfiai Múzeum (akkor még az alapító-igazgató Kincses Károly szervezésében) 1995-ben egy, az alkotó addig itthon jobbára ismeretlen fotográfusi munkásságát mutatta be. Akkor, a lánya birtokában lévő negatívokról a kiállítás kedvéért készült új nagyítások, valamint számos 1973-ban készült fotóplasztika és fotogram-reprodukció ajándékozás útján került a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményébe. Az új nagyításokkal kiegészült fotográfiai kollekció most először, ezen a kiállításon látható Budapesten, a Mai Manó Házban.