110 éve született Anna Margit

Kiállítás a Nemes Galériában

Egy kerek születésnap – Anna Margit (1913-1991) – jó alkalom , hogy műveit kiállításon lássuk. Ez a bemutató valójában már készülődés a jövőre a Nemzeti Galériában megrendezendő nagy tárlatra, amelynek kurátora, a korszak jó ismerője, Kolozsváry Marianna művészettörténész.

Anna Margit: Máriácska, Fotó: Józsa Ágnes

Anna Margit különös figuráin keresztül megidézte a kort, egy nem dicsőt.

Festészetet Vaszary János iskolájában tanult, itt ismerkedett meg férjével, Ámos Imrével (1907-1944), de nem Vaszary, hanem Csontváry, Picasso Chagall hatott rá. 1937-ben Párizsban Chagalltól férjével biztatást is kaptak művészetük igazolásához. Sajátos látásmódja, kifejezési eszközei a harmincas évek vége felé a Szentendrén alkotók köréhez sorolja (Vajda, Lajos, Vajda Júlia, Korniss Dezső, Rozsda Endre, Barta Lajos szobrász). Barátságuk az Európai Iskola (1945-1948) fennállása idején is megmaradt. Ahogy a bujkálás, a gettó nem törte meg, úgy az új hatalom regulái sem. Ő nem állt be a sorba, nem gazsulált a hatalomnak, így 1948 után nem kapott eszközöket az alkotáshoz. Gombokat festett, hogy gyermekeit eltarthassa. Végig kitartott művészi elképzelése mellett. Bohóc-, baba-, bábuképek újból megszülettek, amikor 1953-ban ismét festeni kezdhetett. Arcok néznek velünk szembe, bábuk, két dimenzióban, kócosak, menyasszonyi fátylasak, vagy masnisak. Tekintetük a mi tekintetünkbe váj, és kérdez: „ tudod, hogy ki vagy te? tudod, hogy mit csinálsz” . Néznek ránk ezek a tekintetek hol gyöngéden, hol groteszkül, hol démonian, színei hol erőteljesek, hol visszafogottak. Egyiken népi motívumok, a tulipános ládák formakincsét és színvilágát idézők, másikakon az elvontságig a szürrealitás. Magány és kirekesztettség, a méltósággal viselt fájdalom expresszivitása jajdul róluk . A legtöbb képen egy alak, sokszor csupán mellképként. A leglátomásosabb ábrázolásban is fölismerhető, hogy ezek valójában önarcképek. Amikor Bálint Endre 1956-ban kiállítást rendezhetett az esztergomi Keresztény Múzeumban a Hetek művészcsoport alkotásaiból, akkor ő is kiállíthatott. Egyéni bemutatkozásra a II. Világháború után csak 1968-ban az Ernst Múzeumban nyílt lehetősége, majd volt ilyen a Helikon Galériában (1974), a Műcsarnokban (1978) , a Magyar Nemzeti Galériában (1983), a Molnár Éva vezette Fészek Galériában (1987) is.