Mátyás Győző: Szökevények
Szeretjük a jó krimiket, most viszont egy kifordított, műfajt átrajzoló regényt kapsz kézhez: szerzőjét nemrég vesztettük el, a sors kegyetlen volt vele.
Mátyás Győző 1954-2021
Hiányzik, kollégám volt a lapnál (a Kritikánál – a szerk.), fiatal volt és bátor, korán jött érte a vég. Regényére, erre a krimire senki sem számított, bár jól és jókat írt. A sors kegyetlensége, hogy ez a fura mű életében nem jelenhetett meg. Most itt a meglepetés, hogy Mátyás Győző valami tök újat tud csinálni a krimiműfajban. Mert ugye a klasszikus bűnügyi regényben a magándekás (magándetektív) az, aki mindent felkutat és égeti a profi – hivatalos – szerveket. Mátyás Győző viszont megfordította ezt a felállást: egy rendőrnyomozó áll a történet középpontjában, ő az, aki nemcsak bulldogszerű alapossággal megy az ügy után, hanem a Cég főnökeinek parancsait kikerülve, saját szakállára dolgozik. Ami ugye azzal is jár regénytechnikailag, hogy betekintés kapunk a hetvenes évek rendőrségi viszonyaiba – úgy értem, abba, hogy egy-egy kapitányságon milyen függelmi viszonyok vannak, mennyit piálnak a főnökök, ki mer és ki nem mer megmukkanni, ha valamit eltussolnak, vagy túlreagálnak a gumibottal. Mátyás tehát borítja a műfaj sztenderd elemeit és ezzel egy rendkívül vonzó – nem rikítóan más, hanem csöndben leleplező – képét adja a Kádár-kor nem ismert világának.
Mert e krimiben nemcsak a Zsarnóth nevű főhadnagy szimatolásait követjük, a regény képes tágabbra nyitni optikáját, van itt szerelmi szál is: egy külkervállalat bombázóját látjuk, no meg a rászálló férfinép röhejes vágyakozásait – melyeket ez a Kohut Melinda nevű csodanő flegma bájjal utasít vissza. Dívaszerű figura, mert csodásan öltözködik, van tartása és ízlése. Ja és főképp pénze, hát persze, hisz Frankfurtban vagy Münchenben frissíti ruhatárát, és – ahogy Mátyás megjegyzi – tudja is ezeket a csodacuccokat hordani is. Igazi démon, aki megközelíthetetlen magyar nadrágok számára. Na ja, az NSZK-connection… szeretője egy kedves, jómódú úr odaátról (BMW, osztály feletti étterem, meg amit el tudsz képzelni a szürke hetvenes-nyolcvanas évek álmaiból). Szóval háttérben egy pénzes pasi. És a Melinda nevű démon mégsem csak hosztesz, tán még kicsit szerelmes is ebbe az ötven körüli bizniszmenbe: nem flörtöl hazai pályán. Ami titokzatossá teszi a külker világában, de az olvasó számára is. Mátyás itt szinte filmszerű többértelműséggel láttatja ezt a viszonyt: ettől izgi a regény.
De ez csak mellékszál, Zsarnóth főhadnagy négy intézeti lány eltűnése után nyomoz: megszöktek és eltűntek. A Cég szerint ez döglött akna (Csurka István terminusát idézve, darabját a regénysztori idején mutatják be…) A főhadnagynak meg – mivel maga is intézeti srác volt – felkapcsolja a nyomozó ösztöneit (meg igazságérzetét), hogy a gyermekvédelmet harsogó propaganda mellett jó néhány fiú-lány tűnik el évente. Mint ez a négy lány, aki után szabad idejében elkezd nyomozni. Mert amúgy neki nem lenne szabad. Vagyis Mátyás teremtett egy nem-átlagos rendőrt, aki a Cégen belüli (csendes) lázadó. Karakterrajza pompás: semmi csicsa, nem festi túl ezt a kicsit anarchista fickót, de ezzel nagyot nyer: az ő alakján, környezetén, kollégáin keresztül látunk bele a rendszerbe. Mert itt nemcsak krimit olvasol, hanem a késő Kádár-kor fokhagymaszagú, apróbb-nagyobb elnyomásokkal teli gépezetének működését is megismerheted.
A nyerő figura persze a nyomozó, aki maga is intézeti kölyök volt, beszéli e szubkultúra nyelvét – Mátyás meg perfekt ebben a szlengvilágban. Szíve, ha a regény megvillantja Zsarnóth fhgy rokonszenveit, akkor a benti (vagy épp szökésben lévő) kamaszok mellett zsibong. Mert a regény sokrétűségéhez tartozik, hogy ide is betekinthetünk: hogyan működik egy ilyen lelencház. Hogy verik az idősebb srácok a kisebbeket, hogy néz félre a felügyelő tanár, vagy miképp próbál segíteni az igazgató. Mert nem egyszerű poklot látsz e világban, hanem szinte szociológiai nagytotált.
Annak idején – a nyolcvanas években – tanszékünk (ELTE Média Intézet – a szerk.) megszerezte egy vetítés erejéig az akkor szigorúan betiltott Bebukottak című fiatalkorú börtönvilágot szétszálazó dokufilmet, a hátam borsózott e világba bepillantani, nem is bírtam végignézni. Mátyás nem ilyen poklot láttat, csak a normál rémséget, amiből egyik-másik kiszökik egy-egy hétre, levegőért, aztán visszacsobban, mert hamar elkapják, vagy mert éhezik és télvíz idején nincs kéró.
Mátyás azonban még egy plusz szálon is futtatja a sztorit, ezzel is felrúgva a klasszikus krimiszabályokat. Zsarnóth főhadnagyot voltaképp apja sorsa izgatja, aki az „ose” (októberi sajnálatos események – 1956 – a szerk.) alatt épp sitten ült. Csakhogy mikor a felkelők megostromolták a börtönt, mindenki szabadult, apja viszont egyszerűen eltűnt. Nyomoztak utána, de egy semmitmondó mondattal (szívroham) lezárták az aktákat. Zsarnóth sejti, hogy itt valami disznóság rejlik és utánaered. Az egykori cellatársakat kutatja, van, aki hajlandó mondani pár mondatot az akkori pillanatokról, de a rejtvény (megölték az apját? netán disszidált? és ha igen: miért?). E kutatás kezdetén az ügy még jobban összekuszálódik. Nem akarok spoilerezni, de a regénynek ez a legbelső szála tartja életben az egészet, meg a nyolcvanas évek társadalmi viszonyainak oldódó-záródó vonaglásának rajzát. Annyit azért mondhatok, hogy apja „eltűnését” megoldja, a „szökevény” lányok is előkerülnek – rémes állapotban. (Zárójelben: ezek az intézeti viszonyok, szökések, belső terror ma is előfordul, vagyis Mátyás krimije – izgalmas sztorija mellé – még aktuális képsorokkal is megkínál.
A regény stílusát is szürkeség uralja, egy-egy vicc lazít olykor, de mint a hetvenes években, itt is minden egyszínű. Ez is elüt a normál krimik írásmódjától: ott a sejtelmesség, a karikatúra, meg a beugratás természetes kellék. Mátyás a késleltetés narratív gyakorlatával él, fenntartja az olvasó izgalmát, csak nincs tűzijáték. Szóval ez egy jó regény, sokat megtudsz – ha még nem ismernéd eléggé – a késő Kádár-idők titkos bugyraiból: be-beköszön a fakabátok titkos belső civódása, az ifjúsági park filmképe, olykor a konzumüzlet működése, szóval a legvidámabb barakk egy-két penészfoltja is.)
Mátyás Győző: Szökevények. Helikon Kiadó, 258 oldal, 2999 Ft
Kovács Dezső: Könnyű mámor, szabadság – In memoriam Mátyás Győző
