33 kortárs művész a rendszerváltás idején
Szilágyi Lenke olyan képeket készít, amelyekhez nem kell képaláírás.
A szerző felvételei
Témái – még a hétköznapiak is – a hétköznapiságon túlmutatók, pedig nincs bennük trükk, csak él a fekete-fehér kép tónusgazdagságával. Sokfélét fényképez, sokat utazik és azokon a képeken nemcsak a táj, hanem az ott élők sorsa is leképeződik. Ismeri film világát (standfotósa volt például Jancsó Miklósnak és Mundurczó Kornélnak is), s a színházakét (már a múlt az Egyetemi Színpad, a Merlin, a Városi Színház, de a jelen a Katona József színház, például). Portréi egészen különlegesek, a mások által készítettektől elkülönülők, a készítőt azonosítók. A nézőpontja a szemmagasság, mert a valóságot akarja, a valósággal akar szembesíteni. A Beszélő, a Jelenkor és a Magvető Kiadó részére is készített fotókat, s legyen a téma akár arc, akár épület, az az őszinteségével megszólító.
Minden kiállítása ezért reveláció. Most művészportréiból nyílt kiállítás, Művészportrék 1989-1996, 33 kortárs művész a rendszerváltás idején, s a helyszín sem akármi, az Art Department tere, amely egykor Rajk László műterme volt. Rajk László építész életét is dokumentálta fotóival a kései nyolcvanas évektől egészen az építész haláláig.
A huszonkilenc fotón harminchárom művészt ábrázoló sorozatot 2021 szeptemberében Berlinben a Collegium Hungaricum „Nyugatról nézve – keletről nézve” című tárlatán láthatta a közönség akkor, az 1979.ben elhunyt Lothar Wollen képeivel együtt.
Itt az Art Department terében kiállított fotók a rendszerváltás éveiben készültek a Műcsarnok és a koppenhágai Kunsthal Charlottenborg felkérésére, 6×6-os analóg fényképezőgéppel. Művészarcok, például Bukta Imréé, FeLugossy Lászlóé, Halász Péteré, akik akartak valamit a világtól akkor is, de a világ nem akarta az ő akarásukat. Nem pesszimista képek ezek, csak józanok.
A kiállítást Németh Gábor író nyitotta meg október 6-án.
Megtekinthető november 6-ig az Art Departmentben (Budapest, VI. Paulay Ede u.19.)
