Szigethy Anna kiállítása a Klauzál tér 13-ban
Szigethy Anna fotóin fogyó életünk sokasodó tárgyai megszépülnek, s egyszerre jelentik az életet és az elmúlást.
A kiürült műanyag flakonoknál nincs halottabb dolog. Kiürült flakonokból pedig az elmúlt két év alatt lett szép számmal elég. A covid előtt húsz évvel kezdett ezzel a témával Szigethy Anna foglalkozni, még franciaországi ösztöndíjas időszaka alatt. Észrevette a napfény csillanását a kidobált, értéktelen műanyag-tárgyakon. Rá tíz évvel a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításán már kicserélte a vitrinekben az értékes műtárgyakat, s helyükre – döbbenetes hatással – ő a műanyag vizespalackokat megörökítő fotóit tette.
Csendélet ez is, amit ő fotózik, komponált képein, úgy, ahogyan a németalföldi festők gondolták: a mászkáló legyek az őszibarackon, a hámozókés formálta csigavonalas citromhéjak, a csillogó üvegvisszatükröződés a szőlőszemeken. Képzőművészként Szigethy Anna a három-négyszáz év előtti csendéletfelfogást gondolta tovább a covid alatt. A bezártság miatt valamennyiünk több fertőtlenítőszert használt. A kidobott palackok az ő elgondolásával új életre keltek. A legtöbbet szürkére festette, jelezve, hogy akármilyen szép is a forma, nagyon nem kedves dolog az, amit jelentenek. Fotóin csendéleteket látunk, nature mortot. A magyar nyelv szelídítette csenddé a halált. Szigethy Anna fotóin fogyó életünk sokasodó tárgyai megszépülnek, s egyszerre jelentik az életet és az elmúlást.
Szigethy Anna fotósorozata a fotóhónap keretében a Klauzál tér 13-ban volt látható
