Feketén-fehéren

|

Szalay Zoltán fotográfiái az Átriumban

Szalay Zoltánnak nemcsak a fotó műfaja, hanem a fotózó ember is fontos volt, nemcsak a maga munkája, de másoké is. Közben persze fényképezett és szerkesztett.

Szalay Zoltán: Dolgozom

Mi is a fénykép? Most már képernyőn nézegetünk. Papírkép alig kerül elénk.  A fénykép a vant mutatja meg, amely már a múlt a születése pillanatában. Azonban a vizuális eszköz avatott kézben le tudja győzni a teret és az időt. A kéz akkor avatott, ha gondolatot, érzést közvetít. Kép az, amire oda kell figyelni. Oda kell figyelni az alkotójára is. Szalay Zoltán szikár alakját ott lehetett látni minden fotós megmozduláson. Haláláig, nyolcvankét éves koráig dolgozott és érdeklődött a világ iránt. Hatvan évig élte az életét ebben a közegben, ezért a műfajért. Országos lapok és hetilapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője volt, keze alatt fotós generációk nevelkedtek. Ő volt az, aki a magyar sajtófotó pályázatot és kiállítást kitalálta, megszervezte, s ezt, a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseményeként indult bemutatót harminc éven keresztül – 2012-ig – meg is rendezte.

Presser Gábor, 1986

A Mai Manó Ház munkatársától hallottam minap, hogy milyen jó, hogy a házat a fotónak megőrizték. Arról a „megőrzésről”, remélem, kötetek születnek majd, mert olyan küzdelmes, olyan fáradságos, s hosszan tartó volt. A sajtófotó-pályázat és kiállítás megszervezése sem csak egy röpke gondolat lett. Szalay Zoltánnak nemcsak a fotó műfaja, hanem a fotózó ember is fontos volt, nemcsak a maga munkája, de másoké is, s föl kívánta mutatni azok értékeit is. Közben persze fényképezett és szerkesztett. Több tízezer fénykép maradt a hagyatékában, s csaknem valamennyi a hat évtized arcait mutatja fel: társadalmát, közegét, hétköznapjait. Művészekről, tudósokról, muzsikusokról készített és híressé vált portréit több hazai és külföldi kiállításon láthattuk önálló kiállításokon. Az elmúlt hatvan évben készült riport- és zsánerképei ma már olyan dokumentumértékűek, amelyek a magyar társadalomábrázolás, politika- és kultúrtörténet, valamint a magyar fotográfiatörténet számára is nélkülözhetetlenek.

Déry Tibor, 1981

Az Átrium Galéria kiállításának anyagát Alföldi Róbert válogatta Szalay Zoltán 2004 májusában megjelent, Magyarország európai uniós csatlakozására időzített – Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című, magyar, angol, német nyelvű – albumából. A fekete-fehér képeken utcák, gyárrészletek, fáradtan mosolygó arcok, valamiféle várás, valami jobb, örömtelibb élet reménye. Sivár a panelházak előtti tér, hiányoznak nemcsak a színek, de a lombok, a bokrok-virágok. Szomorú lenne a látvány, ha nem izzana át rajtuk a képkészítő szeretete. Valóság ez, de élet, ÉLET!

Életérzés

A kiállítás, a Nikon CEE GmbH Magyarországi Fióktelepének támogatásával jött létre.

Látogatható 2019. február 25. és április 30. között.

Átrium Galéria, Átrium Színház 1024 Budapest, Margit körút 55.

CÍMKÉK: