Mai Manó Ház – Magyar Fotográfiai Múzeum kiállítása
A megnyíló múzeumok közül is külön figyelemre érdemes a Mai Manó Ház, amely Újranézve című kiállításával öt fotográfus életművébe nyújt betekintést; ők a hőskor utáni generáció úttörői.
Berekméri Zoltán: L’ Art 1966
Mielőtt leírnánk, hogy Magyar Fotográfiai Múzeum, előtte két nevet kell említenünk: Kincses Károlyét és Kolta Magdolnáét. Azt, hogy valami van, könnyű megszokni. Hogy valami legyen, ahhoz sok-sok tudás, munka fáradság, kitartás szükséges. Ma már természetes, hogy van Fotográfiai Múzeum, s azt is megszoktuk, hogy van Mai Manó Ház. Egyik sem létezne a fent nevezettek nélkül. Hát, így!
Most már – vírushelyzet után – újból vannak kiállítások a Mai Manó Házban. A legutóbb Újranézve címmel, öt magyar fotográfus életművéből válogattak a kurátorok, szigorúan a XX. század első feléből. Ők valamennyien az a generáció, akiknek kortársai a világnak nekivágva nemzetközi hírnévre tettek szert abból a látásmódból, és abból az az indíttatásból, amelyet még itthon, egy közösségben szereztek.
Haár Ferenc és Irén, Balaton, 1935
Székely Aladár (1870-1940) Ady-sorozata a magyar fotó- és irodalomtörténet kiemelkedő értéke. A költőt jóformán általa ismerhetjük fizikai valójában, minden irodalomkönyvben ott a portré a poéta különböző életkorából, édesanyjával és Csinszkával, vagy csak úgy, hogy magányosan néz szembe a kamerával. Székely Aladár szakmailag Mai Manó keze alatt vérteződött, de megfordult Münchenben, Hamburgban, Drezdában is. Budapesti műtermét a korabeli művészvilág gyakran látogatta. A Nyugat első nemzedéke kivétel nélkül megjelenik képein, s a portéin kívül zsánerképei is jelentősek.
Máté Olga (1878-1961). E. Csorba Csilla így írt róla „(…) a század legelején indult fotós generáció legtehetségesebb nőtagja. Anya, független asszony, művész akart lenni, az élet teljességét e három együttes megvalósulásában kereste (…)”. Ő is külföldön tökéletesítette tudását, mielőtt Budán műtermet nyitott. A Fény című szaklap munkatársa, és ő is fotózta Babitsot, Osvát Ernőt, Lechner Ödönt és a Vasárnapi Körösöket is (Balázs Béla, Lukács György). Fotóművészetében mestere volt a nemeseljárásoknak, ezek teszik olyan különössé klasszikus akt- és mozgásfelvételeit.
Az ő műtermében dolgozott Haár Ferenc (1908-1997), aki tanítója nyugdíjba vonulása után annak egyedüli tulajdonosa lett. Ezen a kiállításion sokféle élményen alapuló munkáit láthatjuk a papíripari csendéleten keresztül a reklám- és divatfotókig.
Haller F.G.: Szalmakalapos nők
Haller F.G. (Haller Frigyes Gábor, 1898-1954) pedagógus, esztéta, kritikus, és a szakoktatás szervezője. Általa alakult ki hazánkban a fotótechnika és esztétika rendszeres, egymásra épülő oktatása. Az úgynevezett magyaros stílus (alapvetően a parasztság és a magyar tájat állatait, hangulatát jeleníti meg kissé idealizáltan, klasszikus fényárnyék kompozícióban) jelentős képviselője. Itt ezekből a képekből is láthatunk egy válogatást.
Berekméri Zoltán (1923-1988) azt fényképezte mindig, ami körülvette. Vadas József azt mondta róla, hogy „a személyiség mikrovilágának fotográfusa”. Fényképezgető postatisztviselő volt, akiben Kálmán Kata ismerte fel a tehetséget és Budapestre hívta, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum műtárgy- és enteriőrfotósa lett. Itt munkásságából azok a felvételek láthatóak, amelyeken az egyszerű, hétköznapi tárgyak hangsúlyozódnak a különlegességig.
Máté Olga: Amarillisz, 1930
Jó körbenézni – újranézve – ezen a tárlaton, a múlt arcai hangulatai elevenítődnek, valamiféle volt világoké, amelyek mégis itt élnek bennünk, amikor a kép és szemlélője között jelentés születik.
A kiállítás augusztus 16-ig látható a Mai Manó Házban
