Kolovratnik Krisztián fotói a Játékszínben
Képei történeteket, sorsokat mesélnek.
A szerző felvételei
Különleges színházat láthat a közönség a Játékszínben. Szente Vajk Chaplin Nagyvárosi fények című, 1931-ben készült némafilmjének színpadi változatát rendezte meg. Ebben az előadásban a milliomos szerepét Kolovratnik Krisztián alakítja. Az egyetem után a Vígszínház tagja volt, játszott sok színházban, hazai és külföldi játékfilmben, majd élt Barcelonában. 2009-ben itthon filmvállalatot alapított. Rendez is. Filmrendezői munkái közül kiemelkedik a Törőcsik Mariról és Anatolij Vasziljevről készített Naphosszat című dokumentumfilm. Játszik zongorán, gitáron és tangóharmonikán, zeneszerzői munkái közül fontos a Pesti Színház Lila ákác című előadásának zenéje. Idegenvezetői végzettséggel rendelkezik és a Testnevelési Egyetemen teniszoktatói képesítést szerzett.
De most nem ezekről beszélnénk, hanem arról, hogy kiállítást nyílt fényképeiből a Játékszínben. Fotósként több kiállítása volt itthon és Barcelonában is. Tíz képe szerepel a barcelonai műgyűjtők katalógusában.
A Petőfi irodalmi múzeumbeli kiállításán láttam először a felvételeit, még 2011-ben. Akkor Lukáts Andorral és Lackfi Jánossal állított ki, és Keleti Éva volt a kiállításának megnyitója.
Arcul csapott, hogy az amorózó szerepkörétől mennyire eltérő világot jelenít meg. A képek – mindegyike fekete-fehér – az élet, ha nem is drámai, de érdes oldalát mutatják be. Kicsit groteszk, ahogy a kíváncsi ember szemléli a rajta kívül levőt. Mikor mindenki fényképez és mindennel, akkor elszokik a szem attól, hogy lásson. Kolovratnik képei történeteket, sorsokat mesélnek. Porhavas utcán aprócska kutya fut, arcokat nemigen látunk, inkább hátakat, nagy kabátokban, a férfiakon kalap. Állomáson, a gomolygó ködben utasok várnak a beérkező vonatra, mások valami hosszú sorban, aztán sínek, házfal, víztorony és alagút. Komor és vigasztalan lenne a látvány, ha nem sugározna mindegyik képen a szeretet simogatása. Ami bennük kifejeződik, az az együttérzés, a sorsban osztozás. Itt nincs csalóka szivárvány, édelgés, hitegetés, csak a hétköznapi élet szeretnivalósága.
Kolovratnik Krisztián fényképei a Játékszín Galériájában láthatók.
