Keleti Éva, Kincses Károly, Szebeni András fotográfiái
A Szebeni Műhely fotográfusainak galériája
KELETI ÉVA
Fotó: Keleti Éva
Fotó: Keleti Éva
Fotó: Keleti Éva
KELETI ÉVA (1931)
Az ELTE Természettudományi Karán tanult fizika–kémia szakon, de tanulmányait nem fejezte be.1951-től a Magyar Fotónál dolgozott, majd elvégezte a riportertanfolyamot. 1954-1976 között riporterként dolgozott a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, az MTI-nél. 1976–1989 között az Új Tükör fotóriportere, képszerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd a Színházi Élet képszerkesztője volt. 1991–1992 között a HT Press sajtóügynökség, a Gamma Képügynökség fotós főszerkesztője. 1993-tól az Europress vezető munkatársa, fotószerkesztőségének vezetője. Hatvanéves korában abbahagyta a fotózást. Nyolcvan évesen újrakezdte. Könyveket szerkeszt, híres fotósok emlékének ápolásán munkálkodik, kiállításokat nyit meg, és népszerűsíti a fényképezést minden fórumon.
Fontosabb díjai: Balázs Béla díj (1975), Arany Tulipán-díj (World Press Photo, 1997), Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díja (1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002), Táncsics Mihály-díj (2005), Prima Primissima-díj (2008), Kiváló Művész (2013), Kossuth-díj (2017)
*****
KINCSES KÁROLY
Kincses Károly: Karanténos prizmás
Fotó: Kincses Károly
Fotó: Kincses Károly
Kincses Károly: Garázsajtó
Fotó: Kincses Károly
Fotó: Kincses Károly
Fotó: Kincses Károly
Fotó: Kincses Károly
Kincses Károly: Portré
KINCSES KÁROLY (1954)
Fotómuzeológusként 30 éves koráig megtanult mindent, azt hitte. Már nem hiszi.
60 éves koráig megírta minden könyvét, megrendezte minden kiállítását, azt hitte.
Most még ír könyveket, ha kérik, és rendez kiállításokat is.
Agya különböző rekeszeiben őriz vagy egymillió képet, fér még és nem unja. Néha azt hiszi, jobban érdekli az egyszer már elkészült képekből összerakható kvázi valóság, mint az igazi, ahol minden pillanatban születik egymillió új kép. Mostanában egyre gyakrabban gondolja ezt és ráadásul már abban sem biztos, hogy melyik valóság a kvázi. És még egyet tart fontosnak. 31 éve, amikor a Magyar Fotográfiai Múzeumot létrehozta barátaival, azt nyilatkozta mindenhol, mindenkinek, hogy a fotómúzeum fényképeket és barátokat gyűjt. Ma már inkább csak az utóbbiban hisz.
Ettől függetlenül még Kolta Magdolnával és Bánkuti Andrással létrehozta, fejlesztette, vezette a Mai Manó Házat, részt vett a Capa Központ kezdeti lépéseiben, megalapította előbb a Műemlékek Állami Gondnoksága, majd az Eszterháza Központ fotógyűjteményét. Kurátorként részt vesz a Szebeni Műhely képeinek válogatásában, kiállításában, a könyv szerkesztésében. Több száz cikket, tanulmányt esszét írt, hasonló számú kiállítást nyitott meg, könyvespolcán 190 centiméteren csak a saját maga által írt vagy kiadott könyvek sorakoznak. Kitüntetései, díjai a fiókban. De az igazán fontos dolgokat másutt őrzi.
*****
SZEBENI ANDRÁS
Szebeni András: Karantén II.
Szebeni András: Karantén III.
Szebeni András: Karantén IX.
Szebeni András: Karantén V.
Szebeni András: Karantén VI.
Szebeni András: Karantén VIII.
Szebeni András: Karantén IV.
Szebeni András: Maigret 2020.04.26.
Szebeni András: Talált képek 1.
Szebeni András: Talált képek 2.
Kiss-Kuntler Árpád: Szebeni András 2015
SZEBENI ANDRÁS (1946)
Balogh Rudolf-díjas (1995), a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-díjas (2006) fotóművésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2006), Fotóriporteri Életműdíjas (2019).
Riporteri pályáját a Nők Lapja című hetilap fotóriportereként kezdte, 1972 és 1991 között dolgozott itt, ahol később főmunkatársi, és rovatvezetői posztokat is betöltötte. 1991 és 1993 között a Playboy magyarországi kiadásának művészeti igazgatója volt. Számos napi-, hetilapban jelen(t)ek meg fotói, riportjai, mint például az Esti Hírlapban, a Kurírban, a Mai Napban. Képek és Szavak címen külön sorozata volt a Népszabadság című napilapban. Fotóközéleti munkássága is jelentős, alapítója a Magyar Fotóriporterek Társaságának (1990), melynek 1995-ig főtitkárhelyettese; 1990 és 1995 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja volt. Portré és színházi felvételein túl számos dokumentarista, témájukban igen változatos sorozatot is készített eddig majd ötvenéves pályafutása során: 1978-ban az Unesco támogatásával Thaiföldön kábítószerfüggőkről és kezelésükről készített sorozatot Angyalok városa címen, 1981-’83 között Téboly terápia stigma című sorozatában a magyar elmegyógyintézeteket fotografálja végig, de Boldogok, akik a házadban laknak címmel a nyolcvanas években Magyarországon fellelhető négy szerzetesrend kolostorait fényképezi, és a magyar sikerkonyhákat is rögzíti és bemutatja (Sikerkonyhák, sikerreceptek). A vajszínű árnyalat című kötet (1993, Esterházy Péterrel) fotográfiái az 1988-1993 közötti magyarországi és közép-európai rendszerváltást örökítik meg; a kötet több kiadást megért „kultkönyv” lett. Ezenkívül számos jelentős és népszerű albumot adott közre, többek közt: Dimarco-változatok (1993), Női vonal (Sóvári Zsuzsával, 1995), Arctérképek az élvonalból (1996), Szín-darabok (2010), Hídregény (Csaplár Vilmossal, 2007), LGT – Etűdök kamerára és három helyszínre (Presser Gábor jegyzeteivel, 2013).
Képei eddig 25 önálló kötetben jelentek meg, számos köz- és magángyűjtemény őrzi fotográfiáit (Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény). A New York-i The Metropolitan Museum of Art 26 fényképét válogatta be gyűjteményébe.
/Folytatása következik/
Az értelmiségi lét most hiánycikk. Interjú Szebeni Andrással
A Szebeni Műhely főtámogatója a Hunguest Hotels Zrt.
