A fotográfia néma párbeszéd

Horváth M. Judit képei az Artphoto Galériában

A képek többsége valamiféle részlet, amiben töredékként ott az egész. Horváth M. Judit sokat látott, sok mindent láttatott.

HMJ portré

Mindenki fényképez, a telefon ott a kézben kéznél. Horváth M Judit is ezzel fényképez mostanában, s szerencsére, az elkészült képekből az Artphoto Galériában kiállítást is láthatunk. Tablókat állított össze a majdnem egyforma printekből, amelyek a sokból eggyé álltak össze. Bármit is kap lencse vagy telefonvégre, arra figyelni kell, az odatapasztja a tekintetet. Nem kell rendkívüli dologra gondolni, minden hétköznapi, amilyen a teraszsarok, az ennivalóra váró kutya, a függönyszél, a kopott festékű ajtókeret. Szép. Ezeket a képeket nézve, a világ gyönyörű, pedig dehogy is az! Ezeken a képeken is ott az elmúlás, a fájdalom, amely – ahogy Horváth M. Judit láttatja –, gyönyörű. Nincs szépítés, nincs hamisítás, csak a csupasz szép. A képek többsége valamiféle részlet, amiben, töredékként, ott az egész. Horváth M. Judit ismer mindent, sokat látott, sok mindent láttatott. Férjével, Stalter Györggyel tíz év alatt végigfotózta Magyarország cigánytelepeit, nemcsak vidéken, de a pesti gettósodó kerületekben lakók életét is. Az 1994-es sajtófotó pályázaton elnyerték a legkitűnőbb esszé díját. Az 1998-ban megjelent Más-világ című kötetük nemcsak itthon keltett visszhangot.

Horváth M. Judit

Sok-sok kiállításon szerepelt egyénin és közösségin is. Az, hogy nőként alkot, a felvételek érzékenységén és a témák intimitásán mutatkozik meg leginkább. Ha nem fotóssal hozza össze a sors, hanem festőművésszel, akkor biztosan ecsettel készültek volna ezek a képek. Az pedig, hogy a sok-sok részlet is kép, és a sok-sok kis képből egymás mellé rakva, komponálva valami különös egész születhet, az pedig a képszerkesztő-újságíró leleménye, tehetsége.

„Évek óta készítem gesztusból, játékból a fotó „irka-firkákat”, szinte naponta csinálok képeket, és rendszeresen megosztom őket a Facebookon. De most, kiállítva az anyagot, – mert működik bennem az exhibíció -, nekem is meglepetés volt látni ezt a képfolyamot, az intim fotóimat, mindennapjaim képnaplóját. Ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer majd visszatérek a fényképezőgéphez, ha olyan projektre találok, amihez már nem lesz elég a mobiltelefon”.