Csanádi Gábor fotókiállítása FUGÁ-ban
A fotó a titok ígérete
Ahol éltek, élnek, ott a nyom. Sok helyütt már a nyomok is nyomokban. Az elmúlásnak is sokféle arca van. A lakóház helye, amiből a magas tűzfalon csak a kisebb ház tetőnyoma látszik. Nemcsak az élet, az elmúlás is sok arcú. A nyüzsgő életű otthon, amelyben valaha gyerekek szaladgáltak sikongva, a mama varrt-vasalt, a nagymama finomakat főzött, sütött – ha közelebb mennénk, talán éreznénk is a finomságok illatát –, amelyben karácsonykor fenyő és szaloncukor illatozott, meg sokszor a papa pipafüstje, most ajtaja-ablaka bedeszkázva, a végső pusztulásra vár. Gang- és lépcsőkorlátok görbülnek a semmibe, mert már csak rozsdás vasak, nem szépen munkált kapaszkodók.
Hogy ki mit lát meg a világból, azt kultúrája, társadalmi helyzete és tudása határozza meg. Akik együtt élnek, azok sem ugyanazt látják a körülöttük levőből. Csanádi Gábor városszociológus, egyetemi tanár. Először az oktatáshoz és könyvei, tanulmányai illusztrálásához fényképezett. Ma már annyira fotográfus, mint városszociológus. Most is azok a városrészek érdeklik, amelyek veszélyben vannak, pusztulásra ítéltek. Az épületromok elsősorban azokról mesélnek, akik a falak közt éltek, akik már nincsenek velünk. A kiválogatott képek között – hetvenhárom látható a falakon – csak egyetlenen látunk embert, őt is háttal.
„ Amikor fotózom, akkor benne van az is, hogy én ki vagyok, s mi is az, ami valójában érdekel. Engem mindig az érdekelt, hogy kik azok, akiket a rendszer működése hátrányba hoz, és kik azok, akik ezen az áron nyernek. Ezért lettem szociológus. Kevésbé érdekel az, hogy hogyan működnek azok, akik sikeresek. A várostervezés is érdekel, hogy a várostervezők milyen módon működnek, mennyiben hatnak a városban levő folyamatokra. Ezek a képek az utóbbi két évben készültek. A témákat most úgy állítottam össze, hogy az embereknek csak a nyomai legyenek érzékelhetők. Rendszeresen fotózom, mert téma, az sajnos, van. Esterházy Péter így fogalmazott: A fotózás azért mindig úgy működik, mint a Nagyítás című Antonioni-filmben. Oda néz, ahova nem kéne. A fotós ki van szolgáltatva a szemének. A fotó a titok ígérete.” /Csanádi Gábor/
A kiállítás a RFBR és FRLC 21-512-23004 által finanszírozott nemzetközi összehasonlító kutatás támogatásával jött létre.
Külön köszönet Csanádi Juditnak.
FUGA. Nyitvatartás: hétfő-vasárnap 13-19, kedden zárva.
A kiállítás megtekinthető január 17-ig.
