Sztereoképek és képesfotók a Fortepan és a Deutsche fotothek gyűjteményéből – Magyar Nemzeti Galéria
Aranykor volt, mert a százötven éve Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrejött Budapest a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján, és a világ egyik legdinamikusabban fejlődő – sorban a nyolcadik – városa lett. Világszínvonalú építészek formálták a város arcát a nagyszerű épületek sorával, az Andrássy út palotáit , Ybl Miklós Operaháza, Schickedanz Albert Műcsarnok (1895, Fülöp Ferenccel), Milleniumi emlékmű (1897-1905, a szobrok többségében Zala György munkái), Szépművészeti Múzeum (1900-1906), aztán Lechner Ödön, – aki azon fáradozott, hogy megteremtse a csak magyarokra jellemző építészeti formanyelvet, és akit ez a szecesszió legnagyobb nemzetközi mesterei – Antonio Gaudi, Victor Horta – közé sorolta – az Iparművészeti Múzeummal a Postakakarék-pénztár , a gyönyörű Zsolnay-díszítményekkel. Budapest szép.
Képeslap, Magyar Nemzeti Galéria
Egyszóval, volt mit fotóznia a meisseni Brück and Sohn ( 1793-2019-ig működtek) képeslapkészítő cégének, akik 1903 és 1912 között mintegy ötszáz félét készítettek Budapestről ebből a műfajból. Portékájuk kelendő volt, mivel akkor már voltak (egy századdal korábban jóval kevesebben), akik írni tudtak, és olyanok is akik az írást el tudták olvasni, így a lépeslapok küldése egyre divatosabb, egyre kedveltebb eseménnyé vált. A világ első nyílt levelezőlapját 1869. október 1-én a magyar és osztrák posta adta ki.
Csodálatos a kollekció, a kilencszer tizenhat centiméteres színezett képeken az ismerős – mert még létező – és mára már elpusztult helyszínekkel. Ami még izgalmasabbá teszi a látványt, az az, hogy a Fortepán (szabad felhasználású közösségi fotóarchívum, melyet 2010-ben Szepessy Ákos és Tamási Miklós indított ötezer jórészt lomtalanításon talált fotóval, amely szám azóta több százezresre bővült) megtalálta a drezdai Deutsche Fotothek archívumában a képeslapok eredeti üvegnegatívjait. Így azokról ehhez a kiállításhoz nagyon jó minőségű nagyítást lehet készíteni, amelyen a részletek is nagyon jól megfigyelhetők. Itt a sok-sok képek méteres nagyságban nemcsak a cégtáblák olvashatók, hanem kivehetők az utcákon közlekedők öltözéke is. Villamosok, lovas kocsik, biciklizők, újságárusok és babakocsit tolók, Csupa élet, csupa mozgás, amely így, előttünk , egy megállított, száz év előtti pillanatban.
Képeslap, Magyar Nemzeti Galéria
A képeslapfotókat Schoch Frigyes jómódú budapesti vállalkotó panoráma- és térhatású felvételei egészítik ki. A térhatású fotókat az Universum Világpanoráma sztereonéző, kort idéző másolatában tekinthetjük meg. Egy nagy asztalon pedig a felvonultatott eszközönön beavatódhatunk a retusálás technikájába is.
A kiállítás utolsó részében a hologramképeken az ilyen volt és ilyen lett élményében részesülhetünk. A Képekhez mindenütt szöveges magyarázatokat találunk, amelyeket Török András társkurátor , művelődéstörténész, a várost már több kötetben is ismertető szerző szövegezett.
Budapest – ezen a néven 150 éves – ismerős és ismeretlen arca a száz év előtti képeslapokon , színezetten, retusálva és kinagyított fekete-fehér fotókon. Izgalmas időutazás, amely a szeretett várost még közelebb hozza a szívünkhöz. Más már az utcakő, kevesebb a fa és több a beton, de mégis, életünk itt zajlik, ez a város a környezete.
Kurátor Virágvölgyi István és Török András
Budapest, Első aranykor – sztereoképek és képeslapfotók a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményéből. Magyar Nemzeti Galéria. megtekinthető: február 18-ig
Józsa Ágnes
