Thomaz Farkas kiállítása
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapesti Fotófesztivál
A szerző felvételei
Most minden másképpen van. Elvonta a figyelmet a szörnyű kór, a kiállítótermek is zárva vannak, hiába, hogy ott a falaik között a csoda. A Budapesti Fotófesztivál sok nagyszerű programja között is különlegesnek számított Thomaz Farkas (1924-2011) magyar származású brazil fotóművész munkásságának bemutatása.
Őt a szülei által választott hazában a modern fotográfia és dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb képviselőjének tartják számon. Egyedi művészeti örökséget hagyott hátra, társadalmi érzékenységű és a brazil kultúra sokszínűségét érzékeltető képeivel.
Életének első éveit a Pannónia utcában töltötte, olyan családban, amelynek a fotográfiával való kapcsolata egészen a XIX. századig nyúlik vissza. Hatéves volt, amikor Sao Paulóba költöztek. Édesapja ott jelentős fotográfiai üzlethálózatot létesített. Thomaz nyolcévesen kapta meg első fényképezőgépét, és tizennyolc éves korára a Foto Clube Bandeirante legfiatalabb tagja lett. Önállóan 1949-ben fotókiállítást rendezhetett a Museum de Arte Moderna de Sao Paolóban.
A budapesti kiállításon fotós munkásságának aranykorát láthatjuk. 18-tól 28 éves koráig fotózott intenzíven, utána érdeklődése a filmezés felé fordult… Mindkét műfajjal a brazil kultúrát, a brazil embert próbálta bemutatni.
Láthattuk itt a negyvenes években készült ikonikus képeit, amelyek még a sajátos munkafolyamatát is érzékeltetik. Formai és absztrakciós érzékenység jellemzi ezeket a képeket, amelyeken legszembetűnőbb a grafikus alakzatok, a fények és árnyékok kontrasztos játékossága. Ezeknek a képeknek a hangulatát össze lehet hasonlítani André Kertész és André Cartier Bresson (a fényképezés az élet egyik formája) fotográfiáival.
Láthatunk itt két filmet is, az egyik a szambaiskolát mutatja be. Ennek érdekessége, hogy egy év alatt készült, de úgy fényképezve, mintha csupán egy nap történéseit rögzítené. A másik film – természetesen – a fociról szól.
1957-ben felkérték, hogy Brazilia város építését dokumentálja. Rögzítette felvételeivel Lúcio Costa és Niemayer fantasztikus munkásságát, de sokkal hangsúlyosabban mutatja be azokat az embereket, akik a várost építették. A hatvanas-hetvenes években úgy gondolta, hogy a film alkalmasabb a brazil társadalom és a politika kifejezésére, mint a fotó.
Farkas nemcsak fotós és filmes volt, hanem rengeteg fotólabort létesített Brazíliában, hogy az ott élők is megismerkedhessenek a fotográfiával. Támogatott fiatal fotóművészeket, galériái voltak, magazint adott ki: a Fotopticát. Művészi munkássága mellett nagyon komoly üzletember is volt. Fotóüzleteket működtetett, s azt is tudta nagyon jól, hogy mi történik a világban, mi az, ami fontos, ami őt is építheti. Sokoldalú volt, s bár elsősorban a fotós munkássága az ismert, de producerként, tudósként, vállalkozóként, kulturális nagykövetként is jelentőset alkotott.
Munkái megtalálhatók többek között a New York-i MOMA-ban és a londoni Tate Moderne-ben is.
A kiállítás a Budapesti Fotófesztivál, a Brazil Nagykövetség és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésében jött létre.
A művész fia a kiállítás megnyitóján
