Interjú Nagy Katica színésznővel
A Semmelweis-film női főszereplőjeként Semmelweis Ignác szerelmét, Emmát alakítja Nagy Katica. Vele beszélgettünk női sorsokról, elmúlt korokról, szakmai kihívásokról.
Nagy Katica
Mennyire áll hozzád közel ez a szerep?
Szeretem, amikor egy tőlem nagyon eltérő emberi karaktert kell megformálnom. Emma helyzetéből adódóan nagyon más, mint én, finomabb, visszafogottabb, bizonytalanabb lány, mivel tehetetlen élethelyzetben van. Teljesen át kellett alakulnom ahhoz, hogy meg tudjam őt formálni. Ebben sokat segített a külső átalakulás, az, ahogy felöltöztettek a filmben, és ahogy a hajamat megcsinálták, így könnyebben képzeltem magam az ő bőrébe. Nagyon izgalmas volt, hogy a díszlettervezőknek köszönhetően belecsöppentem egy másik korba, akik tökéletesen megteremtették Semmelweis korát, ami nagyon más, mint ami ma körülvesz minket. Koltai Lajos tanár úr rengeteg segített az instrukcióval, hogyan teremtsem meg Emma bizonytalan lelkivilágát, ahogy ő fogalmazott, segített, hogyan legyek „belülről még kisebb”.
Szerinted mennyire élheti át egy napjainkban élő nő egy régebbi korban élt
nőtársa sorsát?
Abban a korban, amiben a film játszódik, a nőket nagyon másképp kezelték, így
automatikusan másképp viselkedtek. Kevesebb joguk volt bármilyen témában
felszólalni, gyakorlatilag semmilyen, ráadásul ez az egészségügyi hierarchia is
durva lehetett. Az ápolónőket nagyon elnyomták, lenézték őket, mint az
utcalányokat. Nem tekintették őket a társadalom fontos tagjainak, semmibe nem volt beleszólásuk. Mindannyiunkat ért az életben olyan helyzet,
amikor nem volt a helyén kezelve, mint nő, vagy mint ember, ezeket a
helyzeteket könnyű felidézni és használni egy karakter megformálása során.
Van-e kedvenc jeleneted? Melyik jelenet jelentette a legnagyobb kihívást?
Nem tudok egyet sem kiemelni, vannak, amik nagyon másképp sikerültek, mint ahogy arra számítottam, forgatás közben nem éreztem olyan erősnek, visszanézve a jelenetet mégis nagyon jól működnek. Kedvelem azokat a jeleneteket, amikkel sokat szenvedtünk, amiket sokszor kellett felvenni, mert ezekben sok munka, vér, veríték van. Az egész filmben rengeteg munka van, három hónapig éjt nappallá téve dolgoztunk. Nagyon szeretem az olyan részeket, ahol érzelmi extremitásokat kell kihozni.
Legnagyobb kihívást az a momentum jelentette, mikor rájövök a titokra, amivel
megmentem Semmelweist és visszamegyek a mosodába. Attól is függ, milyen
passzban vagy épp, néha az ember kevésbé tud koncentrálni. Az érzelmi
magaslatokat kívánó jelenetek nehezebbnek számítanak, mégis nekem
könnyebben mentek.
A filmben sokan halnak meg. Ez hogyan érintett lelkileg?
Visszanézni talán nehezebb, mint amilyen csinálni volt. De csinálni sem volt egyszerű, komoly témákkal foglalkoztunk, miközben nagyon le voltunk terhelve. Voltak napok, mikor nagyon megérintettek ezek a dolgok. Próbáltam időnként lazítani, kikapcsolni magam. Sokat segített, hogy van egy stabil párkapcsolatom, aki intelligensen tudta kezelni a helyzetet, és igyekezett elvonni a figyelmemet a munkáról, amikor épp nem volt forgatás.
Kiknek ajánlanád a Semmelweis-filmet?
Mindenkinek. Szándékosan így készült, olyan intim jelenetek sincsenek benne,
amik miatt gyerekek ne nézhetnék meg, 12-es karika van rajta. Érdemes megnézni, csak ajánlani tudom.
Egy nyilatkozatodban beszéltél a természetvédelem fontosságáról. Milyen
szerepet tölt be, hogy nyilvánul meg az életedben a környezetvédelem?
Úgy gondolom, valóban nagyon fontos a környezetünk, ebbe beletartoznak az
állatok is. Én nem nagyon eszem húst, mert sajnálom az állatokat. Nem vagyok
egy aktivista típus, de odaállok a jó ügyek mellé. Számomra is fontos a szelektív
hulladékgyűjtés, a műanyagfogyasztás csökkentése. Ezt nem könnyű, főleg, ha
az embernek kevés az ideje, rohan és örül, ha minél gyorsabban ételhez jut.
Igyekszem környezettudatosan mosni, hogy ne kerüljön a lefolyóba élővilágra
káros méreganyag. A fast fashion tekintetében még van mit fejlődnöm…
