Ürömi Hütte
Az Ürömi Hütte barátságos, otthonos, valóban vendégváró hely, emlékezetes ízekkel. Méltán szerepel a Dinig Guide toplistájában. Visszatérésre csábít.
Remegős csontvelő, a tetején ropogós panko morzsával, aranysárgálló falusi májgombócleves mesterien fűszerezett lágy gombócokkal, vajpuha Angus marharostélyos lyoni hagymával, és az elmaradhatatlan termetes gőzgombóc vaníliasodóval meg mákkal, néhány a kultikus hellyé vált Ürömi Hütte izgalmas étlapjáról.
Tobzódik az ízek garmadája. Ahogy a hely családias, az ételek is háziasak. A Hippolyt, a lakájban Schneider Mátyás azon háborodik fel totálisan, hogy ő csak nem fog szmokingot ölteni a saját marhapörköltje tiszteletére! Itt megnyugodhatna, hogy a lehető legkényelmesebb ruhában is bejöhetne, senki nem nézné ki miatta. De persze lehet elegánsan is menni, ahogy egy ünnepi vacsora kedvéért akár otthon is kiöltözünk. A hütte befogadóhely, a sípályák mellett is sokféle, netán temérdek nációjú ember betér melegedni, forralt borozni, teázni, jó falatokat bekapni, és ott tanyázni, dumálni, társas életet élni.
Az Ürömi Hüttében is hasonló a hangulat. Megnyitása kutyasétáltatások eredménye. Sváby András tévés, aki ürömi lakos volt, és köztudottan nagy kutyabarát, Karcsika kutyája az egyik legismertebb celeb, rendszeresen a bezárt CBA közért mellett sétáltatta kedvencét. És mivel volt vendéglátós múltja, megfordult a fejében, hogy tulajdonképpen lehetne itt egy éttermet nyitni. Túl sokat nem vívódott rajta. Megosztotta az ötletét Felfalusi Péter vállalkozóval, és belecsaptak a lecsóba. Sváby rengeteget tanult az egykor a Sas utcában működő Mokka tulajdonosától, Tusán Lászlótól, később, szintén a Sas utcában, a magyar ételeket megújítva készítő Diót már együtt csinálták.
2013-ban nyitott az Ürömi Hütte. Az új helyet nem akarták a már túlzottan elszaporodó bisztrónak nevezni, némi töprengés után ötölték ki, hogy legyen hütte, zömében házias fogásokkal. De Svábynak elve, hogy olyasmiért nem érdemes étterembe menni, ami otthon is simán elkészíthető. A szakácsok plusz tudása, fantáziája, olyan felszerelések a konyhában, amik otthon nincsenek, teszik egyedivé, markáns ízűvé az itteni ételeket. Húslevest ugye szinte bárki csinál otthon, de a vasárnapi hüttés verziója felülmúlja azt. Már szombaton felteszik a tűzhelyre rotyogni, hadd főjenek, sűrűsödjenek benne össze az ízek, már-már esszenciát képezve legyen minél aranysárgállóbb, mind messzebb földön híres. Szinte zarándokolnak ide érte. De haza is lehet vinni, erre a nyitástól kezdve van lehetőség. A pandémiát is így tudta átvészelni a zömében együtt maradó csapat, hogy olyan ételeket csináltak, amelyek minősége nem romlik az elviteltől, és, ha azt kérték, az étterem dolgozói vitték ki a rendelést, így az ételszállító cégek nem verték föl az árakat.
A hely megtartóerejéről regél, hogy a felszolgálók között alig volt fluktuáció. A konyhán azért volt némi jövés-menés, de nemigen létezik ma olyan magyar étterem, ahol az elmúlt időszakban ne lett volna. Most a konyhai „hadműveleteket” Bóné Márk és Szalma Attila irányítja. A nem elhanyagolható háttérmunkát, adminisztrációt Felfalusi Kati és Sváby Enikő végzik. Legendás az üzletvezető, Csik László, a szakma jelesei közé tartozik, bármit megold, emlékezetében tartja, hogy korábban ki mit evett, ivott, ami a többiekre is jellemző. Ez adja a családias jelleget, a vendéglátás „bukéját”. Az üzletvezető szintén kutyatulajdonos, és naná, hogy az egész hely kutyabarát, senki nem nézi ki a szeretetreméltó négylábúakat.
A hely egyik zászlóshajója a csontvelő, azzal is kezdünk. Tűzforró, ahogy annak lennie kell, előzékenyen elolvad a szájban, de ennek ellentéteként a mélybarnára pirított panko morzsa, melynek színe harmonizál a hely berendezésével, „vidáman” ropog. Fokhagyma és zelleres saláta is fokozza az íz- és színhatást. Nincs semmi túlcsicsázva, de mindent fölöttébb gusztusosan tálalnak, ezért alig vártam, hogy már belekóstolhassak a különböző finomságokba. Az adagok normálisak, nem szükséges hozzájuk nagyító, de nem is eltúlzottan csárda méretűek. Az előételek között található a ritkaságszámba menő rántott májas hurka, aminek tényleg máj az alapja, egyáltalán nincs rizzsel felduzzasztva. A hagyományos bélszín tatárhoz nem hozzák külön a vajat, mustárt, tojássárgáját, fűszereket, előre bekeverik, de jól eltalálják. Friss primőr zöldségekkel dobják fel. És tényleg megpirítják hozzá a kenyér két oldalát, nem adják „sápkórosan”, ami mindinkább elharapódzó rossz szokás.
Amúgy nem divat, különösebben korszerűnek sem tartják, a nagy választék, de itt mégis meglehetősen sok tételből áll az étlap, ami még kiegészül a napi ajánlattal. Igencsak fáj például a fogam a kemencés tepertős csigára, de azt mondják, ha kihozzák, más már nem fér belém, így szomorúan lemondok róla. A napi ajánlatban szerepel a falusi májgombóc leves, igazi laktatós vidéki nedű, és ebben az esetben is szinte tiszta máj a gombóc. A rántott húst, ezúttal rántott szűzérméket, nem lehet kiütni a nyeregből. A hús puha, a prézli minőségi, stílszerűen bajor krumplisaláta dukál hozzá. Komoly a választék pizzákból, burgerekből is, de már fölöttébb korlátozott a befogadóképességünk. Ám azért még a hagymás Angus marharostélyos nagy kísértés. Bűn médiumnál jobban megsüttetni. Kis szeletekben érkezik, belül szép vöröslő a hús színe, lyoni hagyma járul hozzá, és ízlelőbimbókat simogató krumplipüré.
A hütték elmaradhatatlan desszertje, ami amúgy lehet főétel, a kelt tésztaalapú gőzgombóc, ennek egyik legklasszikusabbja a vanília sodóval és mákkal készített. Sós variációja is ismert, rendszerint, amekkora a mostani édesség is, jókora, öklömnyi méretben. A somlói galuskát a gyerek törzsvendégek kérték vissza az étlapra. Lisztmentesen, azt mandulával helyettesítve, tálalják. Kovács Ádám, aki két héttel a nyitás után már itt dolgozott, mindent kedves közvetlenséggel, biztos szakértelemmel szolgál fel.
Az Ürömi Hütte barátságos, otthonos, valóban vendégváró hely, emlékezetes ízekkel. Méltán szerepel a Dinig Guide toplistájában. Visszatérésre csábít.
