Két éve, 2020. augusztus 17-én halt meg Szebeni András
A Képek a karantén idején című sorozatban lapunkban 2020. május 15-én közreadott fotográfiáival idézzük a kiváló fotóművész emlékét.
Szebeni András 1946-2020 Fotó: Gaál Zoltán
Szebeni András Balogh Rudolf-díjas (1995), a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-díjas (2006) fotóművésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2006), Fotóriporteri Életműdíjas (2019).
Szebeni András: Karantén II.
Szebeni András: Karantén III.
Szebeni András: Karantén IX.
Szebeni András: Karantén V.
Szebeni András: Karantén VI.
Szebeni András: Karantén VIII.
Szebeni András: Karantén IV.
Szebeni András: Maigret 2020.04.26.
Szebeni András: Talált képek 1.
Szebeni András: Talált képek 2.
***
Nem szükséges túlzottan nagy képzelőerő ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: ezek remek képek. Mi több: remek művek. Nem egyszeri, gyors használatra valók, hanem meditációra: a fényviszonyok, az arányok, a szerkezet, a képekből átszűrődő filozófia szemrevételezésére. Mint András életművének jelentős része. (A szerk.)
***
Szebeni András riporteri pályáját a Nők Lapja című hetilap fotóriportereként kezdte, 1972 és 1991 között dolgozott itt, ahol később főmunkatársi, és rovatvezetői posztokat is betöltötte. 1991 és 1993 között a Playboy magyarországi kiadásának művészeti igazgatója volt. Számos napi-, hetilapban jelen(t)ek meg fotói, riportjai, mint például az Esti Hírlapban, a Kurírban, a Mai Napban. Képek és Szavak címen külön sorozata volt a Népszabadság című napilapban.
Fotóközéleti munkássága is jelentős, alapítója a Magyar Fotóriporterek Társaságának (1990), melynek 1995-ig főtitkárhelyettese; 1990 és 1995 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja volt. Portré és színházi felvételein túl számos dokumentarista, témájukban igen változatos sorozatot is készített eddig majd ötvenéves pályafutása során: 1978-ban az Unesco támogatásával Thaiföldön kábítószerfüggőkről és kezelésükről készített sorozatot Angyalok városa címen, 1981-’83 között Téboly terápia stigma című sorozatában a magyar elmegyógyintézeteket fotografálja végig, de Boldogok, akik a házadban laknak címmel a nyolcvanas években Magyarországon fellelhető négy szerzetesrend kolostorait fényképezi, és a magyar sikerkonyhákat is rögzíti és bemutatja (Sikerkonyhák, sikerreceptek). A vajszínű árnyalat című kötet (1993, Esterházy Péterrel) fotográfiái az 1988-1993 közötti magyarországi és közép-európai rendszerváltást örökítik meg; a kötet több kiadást megért „kultkönyv” lett. Ezenkívül számos jelentős és népszerű albumot adott közre, többek közt: Dimarco-változatok (1993), Női vonal (Sóvári Zsuzsával, 1995), Arctérképek az élvonalból (1996), Szín-darabok (2010), Hídregény (Csaplár Vilmossal, 2007), LGT – Etűdök kamerára és három helyszínre (Presser Gábor jegyzeteivel, 2013).
Képei több mint 25 önálló kötetben jelentek meg, számos köz- és magángyűjtemény őrzi fotográfiáit (Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény). A New York-i The Metropolitan Museum of Art 26 fényképét válogatta be gyűjteményébe.
Az értelmiségi lét most hiánycikk – Interjú Szebeni Andrással
Szebeni Műhely
