Tragikomikus szétesettség

|

Ványa bá, Thália Színház

Igencsak egymásra hangoltak a színészek ahhoz, hogy éreztessék a totális szétesettséget a Thália kamaraszínházában, a Téli Kertben, ahová Bagossy Levente télikertdíszletet tervezett, amiben nem a hőmérséklet, hanem a lelki bajaik miatt dideregnek a szereplők.

Czakó Juli és Szabó Győző

Bár, ha az ember Czakó Juli Jelenájára néz a Ványa bá előadásában, azon nyomban megperzselődik. Első pillantásra jó nő, sőt bombanő. Pontosan tudja hogyan kell úgy ülnie, sokatmondóan mosolyognia, révetegen, mégis igézően néznie, hogy még csábosabb legyen. De Czakó eljátssza, hogy valami „bévül”, a lelkében mégsem lehet rendben, hogy ő sem, ahogyan a többiek sem, nem képes boldogságra. A döntéseiket elcseszik, és azután nem igyekeznek újabb döntéshelyzetbe kerülni, inkább csak tengenek-lengenek, elvannak valahogy, akár az idők végeztéig. Ám közben azért Jelena mégis vibrál, időnként már-már ‘tüzel’, majd lelappad, hogy újra kitörés előtt álló, kiszámíthatatlan és akár veszélyes tűzhányóra emlékeztessen, aminek izzó lávafolyama azonban kihűlve, hidegen megdermed. A színésznő meglehetősen széles érzelmi skálán mozog, ami nem csupán belőle fakad, hanem az általa megformált nőből is, akinek, ha esetleg máshoz nem is, de a szerelemhez biztosan lenne tehetsége, ám az sem jön neki össze. Ványa bá-val még kicsit kokettál. Professzor férjét, Szerebjakovot alig-alig szereti, de tán a nagyvárosi életformája, az, hogy az értelmiségi elithez sorolják, vagy legalábbis ő csökönyösen oda tartozónak hiszi magát, vonzza benne.

Görög László és Molnár Piroska

Fölöttébb összepasszolhatnának Szabó Győző Asztrov doktorával, aki egy őserős férfit ad. Szinte látszanak a nővonzó, működésbe jövő hormonjai. Jelena pedig mágnesként vonzza a tekintetét, azt gondolhatnánk, hogy megvan a vonzásoknak és taszításoknak az az izgalmas elegye, amiből abszolút kisülhet valami. De amikor a doktor diákat vetít vesszőparipájáról, szenvedélyéről, hobbijáról, a környezetvédelemről, Jelena érdeklődés nélkül, rémisztően kiüresedett tekintettel néz. A kíváncsiságnak a szikrája sem nagyon van meg benne. Abba kell hagyni a vetítést ahhoz, hogy lángoljanak, ölelkezzenek, csókoljanak, és ebben a vad egymásnak esésben összpontosulnak az eddigi elvesztegetett éveik, röpke időre megcsillan a remény. Ám amikor benyit Szonya, Ványa lánya, aki szintén szerelmes a doktorba, abban a minutában tudható, hogy a remény mindörökké szertefoszlott. Erőteljes drámai jelenet, ha úgy tetszik összesűrűsödik benne Csehov remekművének esszenciája, amiben tragikum és komikum mesterien keveredik. Szonya betoppanásának pillanatában kínossá, reménytelenné, emiatt elbaltázott életeket tükrözővé válik a szituáció, ami ugyanakkor a lelepleződés, az in flagranti miatt bohózati helyzet is.

Martos Hanga és Szabó Győző

Kelemen József rendező jó érzékkel vezényli a produkciót a tragédia és a komédia között, megmutatva, hogy mennyire tragikomikusan ellehetetlenült a szereplők helyzete. Mindegyikük notóriusan átveri önmagát, kiadós élethazugságban él. Szervét Tibor professzora maga a megtestesült önámítás. Fellengzősen önimádó. A színész pazarul talál el beképzelten nagyzolós hangsúlyokat, fontoskodva ejt ki tudálékos szavakat, miközben bárki feje fölött lazán elnéz. Tán még saját magára sem tud igazán figyelni, a tudományában szintén felszínes, de roppant módon elmélyült embernek tartja magát, és pökhendien büszke arra, amit a szakmájában elért. Görög László Ványa bá-ja ezt alaposan az orra alá is pörköli, amikor nagy nehezen, hosszú-hosszú évek sérelmeit magában felhalmozva, kijön a béketűrésből. Ahogy az előadás elején, újsággal a fején, kidomborodó hassal alszik, azt gondolhatnánk róla, hogy a tespedtség csimborasszója, a megfáradtság mintapéldánya, aki beletörődött már szinte mindenbe. Nem tudom, hogyan csinálja Görög, de ebből a testhelyzetből látszik, nem egyszerűen csak elaludt, ez az „elfekvés”, elpuhult eltunyulás már az életmódja, és mégiscsak ő a legtevékenyebb, ő viszi a birtok ügyeit. Amikor kifakad, harciassá válik, ezt úgy játssza, hogy megvan az esélye, hogy kő kövön nem marad. Pisztolyt ránt. De nem talál vele. Ezúttal kergetőzős bohózattá lesz a tragédia, amiben az önsorsrontás is mulatságossá válik. A többiek pedig most is lényegében csak állnak, néznek mint Bálám szamara, hagyják, hogy ez a két ember megvívja a maga meccsét, és lényegét tekintve ők se jussanak semmire.

Czakó Juli

Meg amúgy tán mi sem jutunk egyről a kettőre, hiszen ez a produkció ezzel szembesít. Olyanok vagyunk, mint Beckett két antihőse a Godot-ra várva című abszurd drámájában, amikor végre-valahára közös nevezőre jutnak, és azt mondják, hogy „menjünk!”. továbbra is rendre egy helyben dekkolnak. Marina, Molnár Piroska cselédje rezignált belenyugvással szemléli ezt az idős kor tapasztalatával, bölcsességével. Kicsit még belül van e „mai kocsmán”, de inkább már kívül. Jobbára csak elüldögél a maga jól megszolgált belső nyugalmában. Csarnóy Zsuzsanna Ványa anyjaként teng-leng, nem találja a helyét, és feltehetően azért is, mert a szerep koránál jóval fiatalabbként alakítja, kicsit mintha ő is szerelmes lenne a doktorba, igyekszik láttatni, hogy akár még ő is nőszámba vehető lenne. Ahogy Martos Hanga Szonyája végképp abba vehető lenne, de ő ugyan küzd kicsit a doktorért, naphosszat sóvárog utána, de már ilyen fiatalon lemondott saját magáról. Martos megmutatja, hogy szinte bocsánatot kér a létezéséért. Bede-Fazekas Szabolcs Tyeleginként a kitartott, a megtűrt ember, akinek nem sok szava van, de, hogy ő mit akar, egyébként alig valamit, az pedig végképp nem oszt és nem szoroz semmit.

Fotók: Puskel Zsolt

Cselényi Nóra jelmezei némiképp érzékeltetik a múltat, de azért inkább a mát tükrözik, Jelenát leszámítva olyan emberek ruhái, akik az öltözködésükkel nem különösebben akarják felhívni magukra a figyelmet, ahogy mással sem, ezzel sem akarnak semmi különöset kifejezni. Hamvai Kornél fordításához jól illik a Ványa bá cím, használja a mai szlenget, az akár nem teljesen kimondott, elharapott mondatokat, szavakat, és főleg a professzor jellemzésére a trágárságokat. Tudatosan valamennyire lerontja Csehov nyelvét. A kiváló előadás arról regél, hogy a világunk is folyamatosan romlik. Ráadásul ezt úgy teszi, hogy ezen még szórakozni is tudunk.

Görög László és Czakó Juli

CÍMKÉK: